Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ivanics Mária 1973-ban az ELTE-n szerzett orosz szakos tanári és török szakos előadói diplomát oszmanisztika szakirányon. Az egyetem elvégzése után egy évig tanított középiskolában, 1974 óta a JATE, majd a Szegedi Tudományegyetem oktatója. Jelenleg az egyetem Altajisztikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, valamint az MTA Turkológiai Kutatócsoportjának a vezetője.

1980-85 között családjával Bécsben tartózkodott, ahol élve a lehetőséggel, kutatásokat folytatott a levéltárakban. A Bécsi Egyetem Keleti Intézetében fejlesztette tovább oszmanisztikai ismereteit, és bekapcsolódott a Nagy Szülejmán szultán és a Habsburg uralkodók közötti levelezést tartalmazó kétkötetes forráskiadvány munkálataiba. Hazájába visszatérve megvédte kanditátusi értekezését a krími-tatárok részvételéről a tizenöt éves háborúban. Szakterülete az oszmanisztika és steppetörténet. Fő kutatási irányai:

Az Oszmán Birodalom európai vazallusainak − Erdélynek, Moldvának, Havasalföldnek és a Krími Kánságnak − a Portához és egymáshoz való viszonya.

A Krími Kánság szerepe az oszmánok kelet-európai és közép-kelet-európai politikájában.

Az utóbbi tíz évben, részben a Kazányi Egyetemmel folytatott együttműködés hatására, kutatásai előterébe a steppetörténet került, a steppe török nyelvű elbeszélő forrásainak kiadása foglalkoztatja. Akadémiai doktori értekezését is e témából írta. Egy 17. századi, keleti török irodalmi nyelven keletkezett krónikát, a Dzsingisz-legendát dolgozta fel, nyelvi, történeti és mentalitástörténeti szempontból.

Oktatási tevékenységét 2008-ban A magyar felsőoktatásért” díjjal ismerték el. Több tudományos testület tagja, a Magyar-Török Baráti Társaság alelnöke.