Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az alternatív vitarendezési eljárások alkalmazása meghatározó társadalmi, jogi, gazdasági technikává vált mára a fejlett országokban. Növekvő szerepére, hatékonyságára a tudományos diszciplínák is "felfigyeltek", s vizsgálatuk tárgyává tették. Az előadás rövid áttekintést kíván adni a módszerek kialakulásáról, jellegzetességeiről, elterjedéséről, a legfontosabb felhasználási területekről, a nemzetközi és hazai intézményesülés tapasztalatairól.

 

Az eljárások ma már nélkülözhetetlennek számítanak az igazságszolgáltatás, a környezetvédelem, a munkaügyi kapcsolatok, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, menedzsment területeken. Az eltérő területeken számos tekintetben azonos elvek és módszerek figyelhetők meg, ugyanakkor specifikus intézményi és szabályozási különbségek is kialakultak. Mára ezen eljárások számos területen beépültek a hazai gyakorlatba is. Legismertebb alternatív vitarendezési eljárássá a mediáció (közvetítői eljárás) vált, mely bizonyos értelemben az alternatív vitarendezés egészének szinonimájaként szerepel a hazai szabályozásban. E módszerek, intézmények, szabályozások, normák körébe ad betekintést az előadás.

 

A mediáció olyan eljárás, mely alkalmas a vitás feleket hatékonyan segíteni a közöttük felmerült problémák megoldásában, ennek eredményeként a felek közötti kapcsolatok rendezésében, gyakran a felek közötti együttműködés helyreállításában, megújításában. A folyamatban a felek közös felkérésére független, pártatlan személy (mediátor) vesz részt, aki e felkérés alapján úgy irányítja az egyeztetés folyamatát, hogy a felek képesek legyenek a problémák megoldására.

 

Mi a lényege a mediáció technikájának? Nem a jogvita bíróságon kívüli lefolytatásáról van szó, s nem is a felek lelki befolyásolásáról. Az alternatív vitarendezés - melynek formái többek között a mediáció, a döntőbíráskodás (arbitráció), a békéltetés (consiliation), a facilitálás, moderálás - mára önálló szakmává fejlődött a világ valamennyi fejlett országában. A gyakorlati tudás mellett mára kialakult ezen eljárások elméleti bázisa, képzése, s önálló tudományos diszciplínája is, mely kapcsolódik a társadalomtudományokhoz, jogtudományhoz, közgazdaságtanhoz, pszichológiához, pedagógiához, de ezek egyike sem foglalja magába e területet.

 

A jogok érvényesülésének egyre inkább feltétele, hogy alternatív módon is lehessen rendezni, megelőzni a vitákat, illetve helyettesíteni a jogvitákat. Ezt tapasztaljuk a nemzetközi - különösen az Európai Unió - kezdeményezéseiben, ajánlásaiban, s ma már a hazai jogi szabályozásban is, ahol közel húsz jogszabály szabályozza az alternatív vitarendezés valamilyen formáját. A szakemberek nagy sikerrel működnek közre a gazdaság, a szervezetek, a családi és gyermekekhez köthető viták rendezésében is, melyek közös jellemzője gyakran, hogy a felek érdekeik érvényesítésekor nem feltételezik, hogy vitapartnerük szabályt (normát, jogot) sértene, de érdekeik érvényesítése ütközésbe kerül. Az ilyen vitákat szokás az előzőektől (jogvitáktól) megkülönböztetve érdekvitáknak tekinteni. Más esetekben kifejezetten a jogsértés, normaszegés jóvátételen, helyreállításon alapuló eljárásairól beszélhetünk. Ezeket nevezzük resztoratív, vagy helyreállító eljárásoknak, melyeket pl. a büntetőjog területén alkalmaznak.