Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Huizinga a Homo Ludens című könyvében arról elmélkedik, hogy a kultúrának mennyire van játékkaraktere, azaz az emberi kultúrába illesztette a játékot. Tőle vett gondolattól vezérelve kívánom az emberi kultúrába illeszteni az egészséget. Ha a játékot áthatja a kultúra, és az értelemmel bíró ember, aki cselekszik, cselekvésében döntő a játék és az értelem , akkor a gondolataiban, ,érzelmében, cselekvéseiben szintén a kultúrához kapcsolódik az egészség. Így jött létre a Homo Sanus szóösszetétel, ami az egészségre törekvő embert jelenti. „Mert a játékban - írja Huizinga - egy mindenki számára azonnal felismerhető, feltétlenül elsődleges életkategóriával állunk szemben, valami Egésszel. Ha valami, hát a játék érdemli meg ezt a nevet. Igyekeznünk kell, hogy így egész mivoltában szemléljük és értékeljük” Ezt a szemléletet fogom követni az előadásomban az egészséggel kapcsolatban.

A kulturális antropológia, a néprajz és más diszciplínák eredményei azt mutatják, hogy a régi (természetes) világkép organikus világkép volt, a holisztikus szemléletből pedig következett az ember egészségének komplex fogalmi felfogása. Ezt a képet tükrözi Hygeia és Asclepios mítosza. Úgy vélték az időszámításunk előtti századokban, hogy az ember nagyban felelős egészsége alakulásáért.

Az Ó és Újszövetségben, a Bibliában a testi egészség, a személyes higiéné kialakítása, a betegségek gyógyítása és a fertőző betegségektől való védekezés kapcsán számos tanács és konkrét példa olvasható. „A vidám elme megvidámítja az orcát, de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik. A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” (Péld. 15:13, 15) „Jobb a száraz falat, mellyel van csendesség, mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van”(Péld. 17:1) „A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztatja a csontokat.” (Péld 17:22) olvashatjuk a példabeszédek könyvében.

Az orvostudomány rohamos fejlődése, a technikai, diagnosztikai eszközök és a gyógyítást szolgáló szerek elterjedése azt a szemléletet alakította ki a 20 századra, hogy a test minden bajára akad gyógyír. Ezt hívjuk ma biomedicinális betegség modellnek. Az ember elemeire, szerveire bontható és azok gyógyítására koncentrál. A figyelem középpontjába egyre inkább a betegségek gyógyítása, és nem az egészség megőrzése, a betegségek megelőzése került.

A paradigmaváltás az egészség értelmezésében 20. század vége fele következett be, ennek egyik példája Antonovsky egészségmodellje, a ’koherencia érzet’. Az elmélet szalutogenetikus, azaz egészségközpontú, az egészség forrását kutatja, a patogenetikus irányultságú betegségek okának keresése helyett. Ez az elmélet is az egyik alapja, pillére lett az egészségfejlesztésnek.

 „ Az egészségfejlesztés olyan folyamatot indít el, amely során minden ember egyre fokozottabb mértékben válik képessé saját erőforrásai hatékonyabb mozgósítására, s ezzel egészségi állapotát a lehető legmagasabb szintre emelheti” olvashatjuk az egészségfejlesztést mai napig érvényesnek tekinthető alapdokumentumban az Ottawa Chartaban 1986-ban.

Az egészségfejlesztés módszerei közül az életmóddal kapcsolatos feladatokat, lehetőségeket taglalom részletesebben (szabadidős programok szervezése, konfliktuskezelés, időgazdálkodás, táplálkozási tanácsadás, társas kapcsolatok ). Végezetül az életmóddal kapcsolatban néhány szegedi empirikus szociológiai, pszichológiai kutatás adatait mutatom be.