Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Ma­gam is Sze­ge­den szü­let­tem, ide jár­tam gim­ná­zi­um­ba, és itt vé­gez­tem el az or­vo­si egye­te­met is, 1972-ben dip­lo­máz­tam. Dol­goz­tam töb­bek kö­zött Glas­gow-ban, Lon­don­ban, Finn­or­szág­ban, Zü­rich­ben és az Egye­sült Ál­la­mok­ban. Gyak­ran ért kí­sér­tés, hogy ma­rad­jak kint vég­leg, de sze­ren­csé­re el­len­áll­tam. Sze­ren­csé­re, hi­szen a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem­nek és ma­gá­nak a vá­ros­nak sem­mi más­hoz sem ha­son­lít­ha­tó az at­mosz­fé­rá­ja.
Bát­ran el­mond­ha­tom a sze­ge­di or­vo­si kar­ról, hogy úgy mű­kö­dik, mint egy nagy csa­lád. Ha va­la­me­lyik tag­ját nagy öröm vagy ép­pen nagy bá­nat éri, a töb­bi­ek mel­lé áll­nak. Per­sze ná­lunk sem min­den tö­ké­le­tes, de az biz­tos, hogy az em­be­rek kö­zöt­ti kap­cso­lat sok­kal nyíl­tabb, köz­vet­le­nebb. Min­den­ki is­me­ri Szent-Györ­gyi Al­bert ne­vét, de szá­mos más nagy­sze­rű pro­fesz­­szor is dol­go­zott a sze­ge­di or­vo­si ka­ron. Elég csak Het­ényi Gé­zát, a bel­gyó­gyá­szat apos­to­lát vagy Kulka Fri­gyes és Petri Gá­bor se­bészt meg­em­lí­te­nem. Mun­kás­sá­guk a mai na­pig ha­tás­sal van az or­vos­kép­zés­re, ne­kik köszön­hető, hogy kül­föld­ön is el­is­me­rik a kart. Ab­ban, hogy az SZTE ilyen jó he­lye­ken vé­gez a hi­va­ta­los rang­so­ro­lá­sok­ban, óri­á­si sze­re­pe van az or­vo­si kar­nak. De min­den­fé­le sta­tisz­ti­ká­tól füg­get­le­nül kéz­zel­fog­ha­tó bi­zo­nyí­té­ka a kép­zés szín­vo­na­lá­nak, hogy ren­ge­teg fi­a­tal or­vos megy ki kül­föld­re, és meg tud­nak él­ni az itt szer­zett ala­pok­ból. Ha ezek a fi­a­ta­lok nem len­né­nek na­gyon jók, nem kel­le­né­nek kül­föld­ön.
Sze­ged na­gyon sok­szí­nű, vib­rá­ló vá­ros, köszön­hetően az itt élő több mint húsz­ezer egye­te­mis­tá­nak. A sok­fé­le kar egy ra­ká­son ta­lál­ha­tó, ren­ge­teg a prog­ram. Nem­csak a sa­ját szak­tár­sa­i­val szó­ra­ko­zik a hall­ga­tó, ha­nem ta­lál­ko­zik más ka­rok di­ák­ja­i­val is. Le­het, hogy ne­he­zek a vizs­gák, sok a stressz, de köz­ben itt az egye­te­mis­ta még­is fel­sza­ba­dul­tan, bol­do­gan tud él­ni.
Ér­de­mes te­hát Sze­ged­re jön­ni ta­nul­ni, hi­szen nem­csak ga­ran­tál­tan jó ok­ta­tást kap a hall­ga­tó, de még jól is érez­he­ti ma­gát, élet­re szó­ló él­mé­nyek­kel gaz­da­god­hat az egye­te­mi évei alat­t.”