Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Kolozsvár. Kivételesen kevesen, de jól vagyunk, köszönjük. Komolyan törődünk egymással, még akkor is, ha pont az ellenkezőjét mutatjuk, és erdélyiesen szétszórt magvakként tűnünk fel a világ szemében. Végül is kicsiny város ez, kicsinyen görcsös. Csak azokat az embereket látjuk meg, és csak azokat a helyeket látogatjuk, amikbe bátran megkapaszkodhatunk. Éppen ezért leszűkülnek az amúgy végtelennek tűnő lehetőséghorizontok. Így alakítottuk ki a saját kolozsos Kincsesvárunkat. Pont a mi kis klikkünk a város, és a mi közösségünk legértékesebb része. Itt minden úgy alakulhat, ahogy mi akarjuk. Külön kis ország az erdélyi magyar diákok világa. Mókán alapszanak a mindennapok, legtöbbször valakin nevetünk, és nem valakivel, de ez is a móka kategóriába sorolható, nemdebár? Tanulgatni is igyekszünk, és jól megbotránkoztatunk mindenkit, aki bársonyos ajkainkról azt szeretné leolvasni, hogy az ország nyelvén tanulunk. Tobzódunk is alaposan, ki így, ki úgy, de mindenképp egyetemista mivoltunkhoz hűen egyedien. Van, akit tanulmányai szédítenek meg túlságosan, van olyan is, aki kozmopolitának álcázza magát, hogy uralkodhasson a többiek felett. Van, aki azzal foglalja el magát, hogy mások dolgába mártja ártatlannak tűnő orrocskáját, és olyasmivel foglalkozik, amihez valójában nem is ért. Olyan is akad rengeteg, aki az álmaiból él. Reményekkel tele ébred, és álomfelhőbe burkolózva jár-kel az utcán is. Révedezve tér haza, és szabadidejében is azon töri a kobakját, hogy kitör ebből a kétes világból, valahogyan, valamikor. Van, aki hobbiból akar magyar lenni, amolyan igazi mellverdesős. Pedig pont mellverdesés közben szűnik meg annak lenni. Tréfás dolog ez a magyarkodás.

Szóval ez vagyunk mi: a változatosság netovábbja, egy kis közösség, egy terv, ami még gyerekcipőben jár. De majd le fog foszlani a gyerekcipő, és ormótlan bakancsok után fogunk óhajtozni. Kicsi lesz nekünk Kincsesvár, és kicsi lesz nekünk ez a nagy világ is. Egymás gyenge pontjaival is meg fogunk barátkozni, és amilyen kevesen vagyunk, éppen olyan nagyon fogunk majd egymásra figyelni. Irigylésre méltó, példásan magyar kis közösség, ez vagyunk mi, inkognitóban!