Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Fej­lesz­té­si igaz­ga­tó­ként ed­dig sem volt is­me­ret­len ön előtt a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem gaz­dál­ko­dá­sa. Új po­zí­ci­ó­já­ban mi­lyen el­vek men­tén vág ne­ki a mun­ká­nak?
– Gaz­da­sá­gi-mű­sza­ki fő­igaz­ga­tói hit­val­lá­so­mat egy pél­dá­val sze­ret­ném il­luszt­rál­ni. Két év­vel ez­előtt a Ta­nul­má­nyi és In­for­má­ci­ós Köz­pont­ban tar­tott elő­adást a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank al­el­nö­ke, aki a szü­net­ben ro­han­va kez­dett el te­le­fo­nál­ni. Nem sok­kal ké­sőbb szű­kebb kör­ben el­árul­ta, ide járt egye­tem­re, ám épp egy hét­tel az­előtt be­szél­te le a lá­nyát ar­ról, hogy a fő­vá­ros­ból Sze­ged­re jöj­jön le ta­nul­ni, mert az egy po­ros kis vá­ros. Ahogy is­mét el­lá­to­ga­tott a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem­re, rá­jött, ez már nem az az in­téz­mény, amit an­no meg­is­mert, ha­nem egy mo­dern, szel­le­mé­ben és inf­rast­ruk­tú­rá­já­ban meg­újult uni­ver­si­tas. Azért sza­ladt föl te­le­fo­nál­ni, hogy szól­jon a lá­nyá­nak, azon­nal ír­ja be az SZTE-t az el­ső hely­re. Úgy gon­do­lom, a TIK ilyen szem­pont­ból mél­tó inf­rast­ruk­tú­rá­ja az egész sze­ge­di ok­ta­tás­nak és tu­do­má­nyos­ság­nak. A kö­vet­ke­ző négy év­ben azért aka­rok dol­goz­ni, hogy bár­hol is já­runk az in­téz­mény­ben, lát­ha­tó­an csök­ken­jen az az inf­rast­ruk­tu­rá­lis le­ma­ra­dás, ami nem­csak ben­nün­ket, ha­nem az egész ma­gyar fel­ső­ok­ta­tást jel­lem­zi. Fon­tos, hogy ezen a té­ren is fel­zár­kóz­zunk Nyu­gat-Eu­ró­pá­hoz!
– Az egye­te­men je­len­leg is szá­mos ko­moly be­ru­há­zás fo­lyik, elég, ha csak a Du­go­nics té­ri köz­pon­ti épü­let fel­újí­tá­sá­ra vagy a kli­ni­kai nagy­pro­jekt­re uta­lunk...
– Ez így van, je­len­leg több mint 28 mil­li­árd­nyi fej­lesz­tés zaj­lik egy­szer­re, ami a fi­gyel­mem je­len­tős ré­szét is le­kö­ti. Köz­vet­le­nül hoz­zám tar­toz­nak a ki­emelt, mil­li­ár­dos prog­ra­mok, mint pél­dá­ul a 12 mil­li­ár­dos kli­ni­kai pro­jekt vagy a Du­go­nics té­ri be­ru­há­zás. Ter­mé­sze­te­sen ki­sebb, tíz- vagy száz­mil­li­ós nagy­ság­ren­dű be­ru­há­zá­so­kat is vég­re­haj­tunk, me­lyek ke­re­té­ben meg­újul egy-­e­gy tan­szék, in­té­zet vagy kór­ház, eze­ket a szak­mai ap­pa­rá­tus nagy ru­tin­nal irá­nyít­ja. Sok eset­ben pe­dig nem­csak a tég­lát és a mal­tert kell emögött lát­ni, ha­nem a szel­le­mi in­no­vá­ci­ót, ku­ta­tás-fej­lesz­té­si pá­lyá­za­tok el­in­dí­tá­sát vagy in­no­vá­ci­ós po­li­ti­kánk meg­újí­tá­sát, mely te­rü­le­tek az igaz­ga­tók­hoz vagy a rek­torhe­lyetteshez tar­toz­nak.
– Gaz­da­sá­gi-gaz­dál­ko­dá­si té­ren mi­lyen utat lát a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem előtt a kö­vet­ke­ző évek­ben, mi­lyen pá­lyát raj­zol­na meg az in­téz­mény szá­má­ra?
– Nem gon­do­lom, hogy az SZTE-n len­ne jö­vő­je an­nak a gaz­da­ság­po­li­ti­ká­nak, hogy még húz­zunk egyet a nad­rág­szí­jon vagy vág­junk le még egy egy test­ré­szün­ket, ha­nem an­nak van ér­tel­me, hogy újít­sunk meg va­la­mi­lyen fo­lya­ma­tot, inf­rast­ruk­tú­rát, szol­gál­ta­tást, és pró­bál­junk költ­ség­ha­té­ko­nyabb meg­ol­dá­so­kat ta­lál­ni. Csak két pél­da er­re: a Mér­nö­ki Kar ép­pen most kap olyan inf­rast­ruk­tú­rát, mely­nek ré­sze­ként zöld ener­gi­á­val hajt­juk az épü­le­tet. Olyan in­no­va­tív meg­ol­dá­so­kat hoz az ener­gia­po­li­ti­ká­ban az egye­tem­nek a hőku­tas rend­szer, ami­vel hű­te­ni és fű­te­ni le­het, hogy en­nek ré­vén csök­ken­te­ni tud­juk az ener­gia­fel­hasz­ná­lást. Emel­lett ép­pen a na­pok­ban nyer­tünk meg egy 1 mil­li­ár­dos pá­lyá­za­tot, mely­nek ke­re­té­ben az egye­tem bel­vá­ro­si épü­le­te­i­nek te­te­jén komp­lett naperőmű­parkot he­lye­zünk majd üze­me­be, így ener­gia­költ­sé­gün­ket leg­alább 6-8 szá­za­lék­kal tud­juk csök­ken­te­ni. Mi­vel az el­sőd­le­ges ener­gia 3 mil­li­árd fo­rint­ba ke­rül az egye­te­men, ha ezen spó­ro­lunk, akár 2-300 mil­li­ót is ke­res­he­tünk, amit ok­ta­tás­ra vagy ku­ta­tás­ra for­dít­ha­tunk.
Min­den ilyen prog­ram­ban ér­de­kelt va­gyok! Nem újabb nyí­rást sze­ret­nék, ha­nem olyan pro­jek­te­ket, me­lyek a költ­ség­ha­té­kony­sá­got nö­ve­lik. Ha eh­hez be­ru­há­zá­sok­ra van szük­ség, ak­kor meg kell ta­lál­nunk a meg­fe­le­lő pá­lyá­za­ti for­rá­so­kat!

Pin­tér M. La­jos