Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Csó­ka Il­di­kó ok­ta­tá­si dékán­helyettes az ava­tás al­kal­má­val el­mond­ta, a kar ed­dig nem ren­del­ke­zett olyan ok­ta­tó­hel­­lyel, ahol a hall­ga­tók ki­pró­bál­hat­ták vol­na ma­gu­kat, mi­lyen lesz a mun­ká­juk, ami­kor be kell áll­ni a tá­ra mö­gé, néz­ni a szá­mí­tó­gé­pet, a re­cep­tet, és kap­cso­la­tot te­rem­te­ni a be­teg­gel.

A korábbi könyvtár helyén alakították ki a tangyógyszertárat. Fo­tó: Segesvári Csaba

A tan­gyógy­szer­tár le­he­tő­sé­get te­remt a hely­zet szi­mu­lá­lá­sá­ra, így a kö­te­le­ző gya­kor­la­ta­ik so­rán már nem lesz szo­kat­lan a le­en­dő gyógy­sze­ré­szek­nek a ta­lál­ko­zás a pá­ci­en­sek­kel.
Az öt­éves gyógy­sze­részdok­to­ri kép­zés so­rán a hall­ga­tók két nyá­ron egy-­e­gy hó­na­pot gyógy­szer­tá­rak­ban töl­te­nek, az ál­lam­vizs­ga előtt pe­dig fél­éves kö­te­le­ző gya­kor­la­ton vesz­nek részt – egy hó­napot kór­há­zi, ötöt pe­dig köz­for­gal­mú pa­ti­ká­ban. A kül­ső gya­kor­ló­he­lye­ken azon­ban ok­ta­tó­gyógy­sze­ré­szek fog­lal­koz­nak a di­á­kok­kal, akik már éles­ben be­te­gek­kel ta­lál­koz­nak. A tan­gyógy­szer­tár­ban – ahol min­den kö­rül­mény adott a kis­cso­por­tos fog­lal­ko­zá­sok­ra, hi­szen egy órán leg­fel­jebb hú­szan vesz­nek részt – ok­ta­tók játs­­szák el a pá­ci­ens sze­re­pét – kö­zöl­te az egye­te­mi do­cens.
A hall­ga­tók elő­ször má­sod­éves ko­ruk­ban ke­rül­nek be órai ke­re­tek közt a tan­gyógy­szer­tár­ba, ami­kor a Kom­mu­ni­ká­ció a gyógy­sze­ré­szi gya­kor­lat­ban cí­mű kur­zus ke­re­te­in be­lül sa­já­tít­ják el, mi­ként kell kap­cso­la­tot te­rem­te­ni a be­te­gek­kel. A gyó­gyí­tás nap­ja­ink­ban egy­re in­kább em­ber­köz­pon­tú­vá vá­lik, fon­tos a be­szél­ge­tés a pá­ci­en­sek­kel, de a nem ver­bá­lis kom­mu­ni­ká­ci­ó­ra, a test­be­széd­re is oda kell fi­gyel­ni. A di­á­kok ké­sőbb a Soós Gyöngy­vér pro­fes­­szor as­­szony ve­zet­te Gyógy­sze­ré­szi gon­do­zás tan­tárgy ke­re­tei kö­zött foly­tat­ják a mun­kát a tan­pa­ti­ká­ban, me­lyet nem tit­kol­tan a jo­gi kar szi­mu­lá­ci­ós tan­ter­mé­nek min­tá­já­ra és öt­le­te alap­ján hoz­tak lét­re.
Fü­löp Fe­renc, az SZTE GYTK dé­kán­ja kö­zöl­te, a tan­gyógy­szer­tá­rat mint­egy hét­mil­lió fo­rint­ból – rész­ben egye­te­mi, rész­ben ka­ri for­rás­ból, ala­pít­vá­nyi tá­mo­ga­tás­ból – ala­kí­tot­ták ki. A hat­száz hall­ga­tót ok­ta­tó kar éle­té­ben na­gyon fon­tos a gya­kor­la­ti kép­zés szín­vo­na­lá­nak fo­lya­ma­tos ja­ví­tá­sa, hogy a le­en­dő gyógy­sze­ré­szek, mi­nél job­ban el­sa­já­tít­has­sák a hi­va­tá­suk­hoz szük­sé­ges kész­sé­ge­ket – hang­sú­lyoz­ta az aka­dé­mi­kus.

F. J.