Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Min­den­fé­le­kép­pen or­vos szak­ma ér­de­kelt, de nem sze­ret­tem vol­na oly' nagy fe­le­lős­sé­get vál­lal­ni, és vé­le­mé­nyem sze­rint a fog­or­vo­si szak­mát kel­lő sza­bad­ság­gal le­het mű­vel­ni, kö­tet­le­nebb, mint az or­vo­si pá­lya. A kö­zép­is­ko­lá­ban a re­ál­tan­tár­gyak von­zot­tak, és még fon­tos szem­pont volt a vá­lasz­tá­som­ban, hogy mun­ka­nél­kü­li fog­or­vos­ról még nem na­gyon hal­lot­tam. Mi­vel Pest me­gyei va­gyok, Sze­ge­det csak a má­so­dik he­lyen je­löl­tem be, de egy­ál­ta­lán nem bán­tam meg, hogy Sze­ged­re ke­rül­tem, sőt, örü­lök, hogy így ala­kult. Sze­ged élhetőbb, em­be­ribb, mint Bu­da­pest. Je­len­leg még több az el­mé­le­ti óránk, együtt va­gyunk az or­vos­tan­hall­ga­tók­kal, majd har­ma­dik­tól in­dul be a gya­kor­lat. Az ok­ta­tói gár­dá­val ma­xi­má­li­san meg va­gyok elé­ged­ve, a szín­vo­na­las mun­ká­hoz hoz­zá­já­rul még a mo­dern, kor­sze­rű ka­ri épü­let és a fog­or­vos­tan-hall­ga­tók épí­tő, re­mek kö­zös­sé­ge is.
Gál Eri­ka (FOK, II. fog­or­vos)