Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az SZTE TTIK Ké­mi­ai Tan­szék­cso­port Fi­zi­kai Ké­mi­ai és Anyag­tu­do­má­nyi Tan­szék tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi ta­ná­ra, a Sze­ge­di Aka­dé­mi­ai Bi­zott­ság el­nö­ke a ké­mi­ai kör­nye­zet­vé­de­lem és a nan­otech­noló­gia te­rü­le­tén vég­zett ki­emel­ke­dő ku­ta­tá­si te­vé­keny­sé­gé­ért ré­sze­sült el­is­me­rés­ben. A Gá­bor Dé­nes-dí­ja­kat a Novofer Ala­pít­vány mű­sza­ki-szel­le­mi al­ko­tá­sért ku­ra­tó­ri­u­ma íté­li oda min­den év­ben a mű­sza­ki-szel­le­mi élet ki­vá­ló­sá­ga­i­nak, az in­no­vá­ci­ós fo­lya­mat­ban al­ko­tó mó­don részt ve­vő szak­em­be­rek­nek.

Dékány Imre (1946) 1972-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1970 óta dolgozik az SZTE (korábban JATE) TTIK Kolloidkémiai Tanszékén, 1990 óta egyetemi tanárként; 1989-től vezeti a tanszéket. 2000 óta az SZTE Kémiai Doktori Iskola vezetője, 2003-tól 2009-ig az egyetem tudományos és nemzetközi kapcsolatokért felelős rektorhelyettese. 2001-től az MTA levelező, 2007-től pedig rendes tagja, 2008-tól a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke. Legfontosabb elismerései: Eduard Raphael Liesegang-díj (2000, Németország), Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (2003, OTKA), Szilárd Leó professzori ösztöndíj (2006), Szent-Györgyi Albert-díj (2007), Gábor Dénes-díj (2009). Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

– Az el­múlt nyol­c-tíz év alatt mint­egy tíz sza­ba­dal­mat tud­ha­tott ma­gá­é­nak, ed­di­gi pá­lyá­ján pe­dig ös­­sze­sen hu­szon­ket­tőt. Mi mo­ti­vál­ja ezt a mun­kát?
– 2003-ban Sza­bó Gá­bor rek­tor meg­hir­det­te az in­no­vá­ci­ót, a rek­torhe­lyette­si meg­bí­zást töb­bek kö­zött azért is vál­lal­tam el, hogy egye­te­mün­kön te­vé­ke­nyen részt tud­jak ven­ni a sza­ba­dal­mak hasz­no­sí­tá­sát se­gí­tő egye­te­mi port­fólió meg­te­rem­té­sé­ben. Az ered­mé­nyek igen je­len­tő­sek: az egye­tem sza­ba­dal­mi port­fóliójában már 20-30 sza­ba­da­lom sze­re­pel, so­kuk nem­zet­kö­zi el­fo­ga­dá­sá­nak sza­ka­szá­ban tart – ez a szám még a Bu­da­pes­ti Mű­sza­ki Egyetemével is fel­ve­szi a ver­senyt. Köz­ben jöt­tek az egye­te­mi tu­dás­köz­pon­tok – mint a Dél-al­föl­di Neu­ro­bi­oló­giai Tu­dás­köz­pont (DNT) vagy a Kör­nye­zet- és Nan­otech­noló­giai Re­gi­o­ná­lis Egye­te­mi Tu­dás­köz­pont (KNRET) –, me­lyek pá­lyá­za­ti cél­ként is el­vár­ták a ta­lál­má­nyo­kat és sza­ba­dal­ma­kat.
– Az anyag­tu­do­má­nyi és nan­otech­noló­giai in­no­vá­ció te­rü­le­tén a NA­TO Sci­ence for Peace ne­vű pá­lyá­za­ta kap­csán már Brüs­­szel­ben is is­me­rik a ne­vét.
– Így van, az 1998-2001-ben si­ke­re­sen meg­va­ló­sí­tott NA­TO-pro­jekt ered­mé­nyez­te a nap­fény ha­tá­sá­ra tisz­tu­ló fe­lü­le­tek tech­no­ló­gi­ai meg­ol­dá­sa­i­nak ki­dol­go­zá­sát, me­lye­ket ma már a kör­nye­zet­vé­de­lem­ben is hasz­nál­nak. Pol­gá­ri és ka­to­nai vé­de­lem­ben kü­lön­bö­ző fe­lü­le­te­ket – el­ső­sor­ban jár­mű­ve­ket, a re­pü­lő­gé­pek­től a pán­cé­lo­so­kig – be­von­nak olyan ré­teg­gel, amely a nap­fény ha­tá­sá­ra gyor­san le­bont­ja a har­ci anya­go­kat, ame­lye­ket mi mo­dell­mo­le­ku­lák­kal szi­mu­lál­tunk.
– A „ci­vil” szfé­rá­ban mi az el­sőd­le­ges fel­hasz­ná­lá­sa?
– A kör­nye­ze­tünk­ben a tisz­ta­sá­got egy­re in­kább ter­mé­sze­tes mó­don, pél­dá­ul nap­fény­ener­gi­á­val, nem pe­dig drá­ga vegy­sze­rek­kel akar­juk meg­ol­da­ni: így az erő­sen oxi­dá­ló vagy kló­ros vegy­sze­re­ket tud­juk ki­vál­ta­ni. Egy egy­sze­rűbb meg­ol­dást is ta­lál­tunk, így az IKV Zrt.-nek ki­fej­lesz­tet­tünk kör­nye­zet­vé­del­mi cé­lok­ra egy olyan nanosz­erkezetű komp­lex fo­lya­dé­kot, amel­­lyel pél­dá­ul le­tisz­tí­tot­ták már a Ti­sza-par­tot is. Sőt, az IKV ki­aján­lot­ta a tech­no­ló­gi­át a kör­nye­ző vá­ro­sok­ba, Kecs­ke­mét­re, Bé­kés­csa­bá­ra is. Az­óta jön­nek ta­nul­ni is hoz­zánk, hogy mi­ként hasz­no­sít­ha­tók pél­dá­ul az anti­graf­fi­ti-­folyadékok.
Emel­lett az egész­ség­ipar­ban az or­vo­si ren­de­lő­től a mű­sze­re­kig is hasz­nál­ha­tó az ál­ta­lunk ki­dol­go­zott nan­otech­noló­giai el­já­rás, mert a bak­té­ri­u­mo­kat, sőt a ví­ru­so­kat is el­pusz­tít­ja. Er­re nyert az egye­tem, a Nanocoll­tech Kft. és a Gen­er­al Elec­tric egy pá­lyá­za­tot – ez lesz a foly­ta­tás. Ezen a te­rü­le­ten az ÁOK Or­vo­si Mik­ro­bi­o­ló­gi­ai In­té­ze­té­vel is van kap­cso­la­tunk, a pro­jekt pe­dig is­mét öt új ál­lást je­lent.
– En­­nyi­re fon­tos­nak tart­ja a hall­ga­tók hely­ben tar­tá­sát?
– Én a fi­a­ta­lok­nak itt­hon, Ma­gyar­or­szá­gon sze­ret­nék munkát te­rem­te­ni, amel­lett per­sze, hogy van­nak ko­ope­rá­ci­ó­ink is kül­föl­di in­téz­mé­nyek­kel. Ala­pí­tot­tunk egy egye­te­mi spin-off cé­get, a Nanocoll­tech Kft.-t, és a né­met Fraun­hofer In­té­zet is meg­ke­re­sett min­ket, im­már két szer­ző­dé­sünk is van, ami négy ál­lást je­lent a tan­szé­ken. Ha­zai két nagy ve­ze­tő cég­gel, a Gen­er­al Elec­tric Light­ing­gal és a MOL Rt.-v­el tíz, il­let­ve har­minc éve van kap­cso­la­tunk. Ez gya­kor­la­ti­lag azt je­len­ti, hogy Ma­gyar­or­szág két leg­na­gyobb cé­ge itt van a tan­szé­ken. 2009-től szer­ző­dé­sünk van a Pak­si Atom­erő­mű­vel, amely szer­ző­dés több ké­mi­ai tan­szék együtt­mű­kö­dé­sé­ben re­a­li­zá­ló­dik. Ha hoz­zuk az in­no­vá­ci­ót, az a fi­a­tal kol­lé­gák­nak mun­ka­he­lyet is te­remt, a tech­no­ló­gia ki­dol­go­zá­sa az egye­tem la­bo­ra­tó­ri­u­ma­i­ban tör­té­nik, és nem kell el­en­ged­ni a hall­ga­tó­kat sem. Te­het­sé­ges fi­a­tal mun­ka­tár­sa­im jól helytáll­nak az MTA ál­tal tá­mo­ga­tott aka­dé­mi­ai ku­ta­tó­cso­por­tunk­ban is.
– Ho­gyan vá­lo­gat­ja ki a „mun­ka­erőt”?
– Öt-hat év­vel ez­előtt ve­zet­tem be azt a mód­szert, hogy nyá­ri mun­ká­ra ne­gyed-ötöd­éves hall­ga­tó­kat ve­szek fel egy-két hó­nap­ra az ép­pen fu­tó pro­jek­tek­re. Úgy gon­do­lom, ne men­je­nek el új­sá­got ki­hor­da­ni meg la­pá­tol­ni; jöj­je­nek ide, fog­lal­koz­za­nak itt a tu­do­mán­­nyal. Most már kö­zel két­sze­res túl­je­lent­ke­zés szo­kott len­ni az ilyen nyá­ri mun­ka­he­lyek­re. Mi­kor vé­gez­nek, a leg­job­ba­kat meg­hí­vom a tan­szék­re tu­do­má­nyos mun­ka­társ­ként dol­goz­ni. Az ipa­ri fi­nan­szí­ro­zás­ból be­lép­he­tünk a dok­to­ri kép­zés­be, így a leg­job­bak dok­to­ri fo­ko­za­tot sze­rez­het­nek.
– A Sze­ge­di Aka­dé­mi­ai Bi­zott­ság nem­rég meg­vá­lasz­tott el­nö­ke­ként mi­lyen ki­hí­vá­sok­kal ta­lál­ko­zik?
– Ott az aka­dé­mi­ai élet szer­ve­zé­sé­nek pri­o­ri­tá­sát szem előtt tart­va a há­rom dél-al­föl­di me­gyé­vel va­ló kap­cso­lat­tar­tás ke­rült most elő­tér­be. SZAB-elnökként az ipar­ka­ma­rák­kal vet­tem fel a kap­cso­la­tot, me­lyek se­gí­tik az in­no­vá­ci­ót. A tu­dás­köz­pon­tok meg­ala­ku­lá­sát a SZAB is se­gí­tet­te, és je­len­leg is he­lyet ad a kü­lön­bö­ző új pro­jek­tek in­dí­tá­sá­nak. A nagy­vál­la­lat­ok kép­vi­se­lő­it rend­sze­re­sen a szék­ház­ba hív­juk szak­mai szim­pó­zi­u­mok­ra. A SZAB hát­te­ret ad ar­ra is, hogy az ipar­ka­ma­rák kép­vi­se­lő­it, a vál­lal­ko­zó­kat és a tu­dó­so­kat ösz­­sze­ül­tes­sük. Ez egy új le­he­tő­ség, él­jünk ve­le!

Arany Mihály