– Megtalálta már helyét az oktatásirányítás, az oktatáspolitika az új kormányzati rendszerben?
– A nyári időszak az új kormányzati struktúra felépítésével és az ahhoz való alkalmazkodással telt. Öt korábbi önálló vagy részben önálló tárcát szerveztünk a Nemzeti Erőforrás Minisztériumba, ami mindenképpen komoly feladat, ráadásul közben a folyamatos kormányzati munkának is mennie kellett tovább. Az érettségi és a felvételi időszak közé esett maga a kormányváltás, ám a ponthatárhúzás zökkenők nélkül történt meg. Az eredmények számos elgondolkodtató megállapításhoz vezettek, melyek egy része a média érdeklődését is felkeltette: gondolok itt a tanárképzés ellehetetlenülésére. Az oktatási államtitkárságon közben mélyreható változtatások előkészítése indult el: megkezdtük a köz- és felsőoktatási törvény, illetve a nemzeti alaptanterv koncepciójának átgondolását, megújítását. Gyors változások is történtek már: képviselői indítványra az Országgyűlés döntött az emelt szintű érettségi kötelezővé tételéről a felvételinél, illetve arról, hogy kormányrendelet határozza meg, mely alap- és osztatlan képzésnél milyen tárgyakból kell felvételizni. Mindez először a 2013-ban felvételizőket érinti majd.
– Amikor nyáron beszélgettünk, említette, hogy a Szegedi Tudományegyetemen végzett oktatói és intézetvezetői tevékenységét helyettes államtitkárként is mindenképpen szeretné tovább folytatni. Most, hogy megkezdődött az új tanév, s kialakult a budapesti munkarend is, hogyan körvonalazódnak ennek feltételei?

|
Dux László: megkezdődött az új felsőoktatási törvény előkészítése. Fotó: Segesvári Csaba
|
– Minisztériumi szabadságom egy részét az utóvizsgáztatással töltöttem, illetve a szemeszter első előadásait a biokémia témakörében magam tartottam meg a hallgatóknak. Ezt fontosnak tartottam, hiszen a Biokémiai Intézet követelményrendszerét, hangvételét, stílusát már a tanévkezdésnél világossá tesszük a diákok számára mind a magyar, mind a német, mind az angol nyelvű képzésben. Fővárosi kötelezettségeim mellett is igyekszem majd minél inkább részt venni az intézet életében, ám az biztos, hogy az új felsőoktatási törvény előkészítésével kapcsolatos viták, fórumok miatt rengeteget kell majd utazgatnom, s komoly feladatot jelentenek a hazánk közelgő európai uniós elnökségével kapcsolatos feladatok is. Szerencsére kiváló és tapasztalt kollégákkal vagyok körülvéve az intézetben, akik remekül tudnak helyettesíteni.
– Magyarország az Európai Uniós soros elnöke a következő félévben, említette, milyen az oktatást, a felsőoktatást érintő kihívásokat jelent ez?
– Markáns, szakmailag előkészített stratégiával készülünk erre az időszakra, természetesen a minden országot érintő problémák, feladatok mellett a hazai sajátosságokkal is igyekszünk foglalkozni.
Ami az oktatást illet, születőben van az EU 2020-ig megvalósítandó stratégiája, mely olyan célfeladatokat fogalmaz meg, mint az általános iskolai képzésből kimaradók számának csökkentése, illetve hogy addig az időpontig a 34 évesek 40 százalékának legyen valamilyen felsőfokú diplomája. Ez a kihívás speciális helyzetben éri Magyarországot, hiszen ez a korosztály most 24 éves, tehát behatárolható, mekkora hányada vett vagy vesz részt felsőfokú képzésben. A beiskolázási arányunk egyébként 60-70 százalék, ami inkább aggasztó, hogy feltűnően sokan hullanak ki vagy nem szereznek oklevelet – ez eléri a 35-40 százalékot, amit lejjebb kell szorítani. Jelentős részük azért „vérzik el”, mert nincs nyelvvizsgája, nem véletlenül került ez a kérdés az érdeklődés középpontjába.
Szeretném hangsúlyozni: nekünk egyáltalán nem mindegy, hogy ez a bizonyos 40 százalék milyen típusú, tartalmú és színvonalú diplomát kap. Az uniós alapelvben úgy jelenítjük meg nemzeti szempontjainkat, hogy a műszaki, természettudományos, pedagógusi és egészségügyi képzések, illetve a technológusi végzettséget adó felsőfokú szakképzések megerősítését tűztük ki célul. Olyan szakembereket szeretnénk képezni, akik a gazdaság fellendítésében szerepet tudnak játszani.
– A pedagógus- és a természettudományos képzésekkel kapcsolatos gondokra az utóbbi esztendők során mind szakmai, mind civil szervezetek (így a Professzorok Batthyány Köre) felhívták a figyelmet, a hiányzó nyelvvizsgák, illetve általában a magyar fiatalok csekély idegennyelv-tudásának problémaköre viszont robbant be igazán a köztudatba. Milyen megoldást lát és tervez az új kormányzat?
– Úgy gondolom, az egyetemek és főiskolák feladata hosszú távon inkább a szakmai nyelv oktatása, illetve a feltételek megteremtése ahhoz, hogy a hallgatók második vagy harmadik idegen nyelvet is tanulhassanak. A probléma gyökerét tehát a közoktatás szintjén kell keresni, s ott kell megtalálni a megoldást is!

|
Dux László
1954-ben született Szegeden. Nős, három gyermek édesapja. 1978-ban summa cum laude végzett szülővárosa orvosegyetemén, 1981-ben laboratóriumi szakorvosi, 1987-ben pedig biokémikusi diplomát szerzett. 1985-ben védte meg az orvostudomány kandidátusa, 1989-ben az orvostudomány doktora címet. 1973 óta dolgozik Szegeden, az orvosi kar Biokémiai Intézetében, ahol 1993 óta tanszékvezető, s vezeti a Biokémia, Biofizika, Molekuláris és Sejtbiológia doktori programot. 1992 és 1997 között oktatási rektorhelyettes (SZOTE). Hét évet kutatott és oktatott amerikai, angliai és németországi egyetemeken. 1992 és 1998 között vezette a Központi Klinikai Kémiai Laboratóriumot, 1994-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntettek ki, eddig 22 magyar, angol, illetve német évfolyam választotta meg legjobb előadójának. Több szakmai szervezet irányításában is részt vesz, s az MTA Közgyűlésének választott képviselője (2001-2007). A Professzorok Batthyány Köre tagja, szegedi csoport-, 2009-2010 között országos elnöke. 2010-től a Nemzeti Erőforrás Minisztérium felsőoktatási helyettes államtitkára.
Fotó: Segesvári Csaba
|
Sajnos úgy tűnik, ezen a téren kettészakadt az ország. A felvételizők egyik fele hozza magával legalább középfokú nyelvvizsgáját, a másik fele nem rendelkezik igazi nyelvtudással. Rendkívül aggasztó, hogy azok közül, akik így érkeznek a felsőoktatásba, feltűnően kevesen szereznek nyelvvizsgát tanulmányaik idején, hiszen sem az alapjaik, sem a nyelvtanuláshoz való hozzáférésük nem megfelelő. Fontos szempont viszont az is, hogy a nyelvvizsgáztatásnak nem szabad időben a mostani trendnél lejjebb tolódnia. 17-18 éves korban az ideális. Egy általános iskolás gyermek megfelelő módszerekkel könynyen tanítható, de ha nem használja, tanulja tovább, idegennyelv-tudása megreked egy bizonyos műveltségi és érettségi szinten, ami később a bonyolultabb, nagyobb szókincset és gazdagabb fogalmi gondolkodást megkívánó nyelvismerethez aligha elegendő.
– Bár abszurdnak tűnik az ötlet, nyáron akadt olyan civil szervezet is, mely a nyelvvizsga-kötelezettség eltörlését javasolta...
– Látja, az lett volna a legnagyobb bűn, ha ezt fontolóra vesszük! Rendkívül rossz üzenet lenne a követelmények lazítása, hiszen azt mutatná a hallgatóknak, hogy nem fontos idegen nyelvet tanulni. A magyar fiatalok és felnőttek nyelvtudása ma minden felmérés szerint messze elmarad még a környező országokban élőkétől is. A balti államok, de más, hasonló izoláltságban élő nyelvek esetén is már evidensnek számít, hogy szinte mindenki beszél angolul vagy németül, az utcán információt tud adni a külföldi érdeklődőnek. Nálunk ez még sajnos a diplomások esetében sem egyértelmű. Súlyosan csökkentené a magyar ifjak versenyképességét, ha még kevésbé szorítanánk őket az idegen nyelvek elsajátítására! Célunk ezzel szemben éppen az, hogy komolyabban vegyék ezt a kötelezettségüket, s hozzáférésüket a felsőoktatásban is megkönnyítsük fizikailag, időben és anyagilag egyaránt.
– Országos szinten is az egyik legsúlyosabb problémát a pedagógusképzés helyzete jelenti, a tanári szakokra gyakorlatilag alig van jelentkező. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem új rektora és ön is több alkalommal nyilatkozták, hogy mindenképpen mélyreható reform szükséges, mert a kétciklusúvá tett pedagógusképzés a bolognai rendszer egyik fő áldozata...
– Az oktatási államtitkárságon belüli egyeztetések zajlanak az új felsőoktatási törvény koncepciójáról, mely ezt a kérdést is rendezni kívánja. A koncepció néhány héten belül egységes minisztériumi javaslatként a szakmai testületek véleményezése elé került. Terveink szerint októberben történnek meg az egyeztetések, majd novemberben indul el a jogalkotás, februárban kerül a kormány elé, majd az elfogadott koncepció végső szövegezését a Parlamentnek kell jóváhagynia. Ha ez megtörtént, bizonyos – alacsonyabb szintű jogszabályokkal, miniszteri rendeletekkel – szabályozható elemei már a következő tanévben is érvényesülhetnek. Igazán mélyreható, rendszerszintű változásokra a 2012/2013-as tanévtől kell számítani, hiszen a finanszírozás komolyabb korrekciói is akkortól történhetnek meg.
Nem akarok elébe menni a döntésnek, de az teljesen világos, hogy a pedagógusképzésnek ártott a bolognai kettéosztás, ezért vissza kell helyezni az osztatlan elitképzés formájára. Mindez azonban nem válhat külön attól, hogy a pedagógusok szakmai, erkölcsi, társadalmi, anyagi megbecsültségét helyre kell állítani!
– Az új oktatási kormányzat nyáron bejelentette, hogy egyes vidéki felsőoktatási intézmények és szakmacsoport megerősítése érdekében a jövőben maga dönt majd a felvehető diákok keretszámáról. Miért tartják szükségesnek, hogy ne kizárólag a jelentkezésekhez, a pontokhoz igazítsák az államilag finanszírozott helyek számát az egyes intézményekben?
– Az új kormány a teljes Magyarország problémáira szeretne megoldást találni. Az egyes területek lakosság- és értelmiségmegtartó szerepel nagyban függ az iskolarendszerétől. Egy felelősen gondolkodó kormányzatnak kötelessége a megfelelő szintű, méretű képzési lehetőségeket közelebb vinni a helyben élőkhöz. Mindenképpen áttekintjük a vidéki felsőoktatási intézmények helyzetét a helyi társadalmi, politikai élet képviselőivel, gazdasági szereplőkkel közösen. Nem titkoljuk, szeretnénk megerősíteni ezeket. Előfordul például, hogy valamely intézmény jó főiskola helyett versenyképtelen egyetemmé akar válni. Ezt a helyi érintettek bevonásával korrigálni kell, a kormányzatnak a hallgatói helyek elosztása és bizonyos fejlesztések prioritásként való kezelése szempontjából lehet szerepe. Hosszú távon olyan megoldást kell találni, hogy ezek az intézmények a helyi gazdaság, szakemberigény kielégítésére tudjanak beállni, de ehhez segítséget kell nekik adni. Már készültek térképek és stratégiák, vizsgáljuk az intézményhálózat regionális megoszlását és a megközelíthetőséget, s olyan intézkedéseket kívánunk hozni, amelyek a helyben lakók szándékaival és stratégiájával egyeznek.
Pintér M. Lajos