Szegedi Tudományegyetem | Mindig napfogyatkozás

Archívum

2007

3. szám - 2007. február 19.

Fókusz

Mindig napfogyatkozás

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Hát akkor legyen Valentin-nap.
Őszintén szólva nem volt sok kedvünk erről az egészről írni, de engedve a globalizáció és a szűk környezet szüntelen nyomásának nem hallgathatjuk el az ünneppel szembeni ellen- és egyéb érzéseinket.

Hiszen miért akarják velünk elhitetni, hogy február 14., csak úgy, zusammen a szeretet ünnepe, hogy képletes keblemre öleljem rokonaim, barátaim és üzletfeleim, de még a sarki sorsjegyárusra is megilletődött empátiával tekintsek, hiszen a fahéjillatú együttérzés átélésére már, stipi-stopi, ott a karácsony, ami nem is volt olyan rég. Miközben természetesen nem azt mondom, hogy ne szeressük egymást, gyerekek, egész évben.

Ám a valójában a meghatódott tekintetű szerelmesek által kisajátított – nyelvművelő hazafisággal szólva – Bálint-nap problematikája leginkább az ajándékozni való tárgyak ellentmondásosságában rejlik. Ha annak ellenére eltekintünk az egyedi esetektől, hogy jól tudjuk, valójában csak és kizárólag egyedi esetek vannak, meg kell állapítanunk, hogy az ideáltipikus ajándék e nagy napra valami piros, szíves, esetleg puha plüssös, talán még világító praktikus kis izé. Ám épp ezért könnyen felmerül a gyanútlan nézelődőben a kérdés, hogy ha – tekintve a párkapcsolatok mégiscsak túlnyomó többségét – fiúk ajándékoznak meg lányokat és lányok fiúkat eme nap megilletődött alkalmából, akkor ki veszi le a polcról ezeket az elragadó kis giccseket? Lányok? De hát milyen fiú tart igényt polcon porosodó, harsány színű emléktárgyra? Lánynak már inkább lehet ajándékozni, de micsoda lelki tusát kell kiállnia szegény legénynek egy effajta vásárlás alatt. Szóval, barátaim, örvendjünk, hogy új, egyezményes ünnepen töprenghetünk, miképp egyeztessük össze saját kreativitásunk és a naptárak által diktált időbeosztást.

Apropó, naptár. Új, szép, üzletemberesre tervezett határidőnaplóm valami nemzetközi koprodukció eredménye lehet. Az olyan – a szegedi egyetemista életmódhoz mindenféle szempontból nélkülözhetetlen – információk mellett, mint a budapesti és vidéki városok legalább négycsillagos szállodái, nemzetközi kiállítások, vásárok, valamint a valuták és a váltópénzek mellett nem csupán külföldi időjárás-táblázatok, de több ország állami és egyházi ünnepei is fel vannak benne tüntetve. Ebből megnyugtató módon leszűrhető a tanulság, hogy valahol a világban mindig ünnep van, és ahogy állítólag szinte mindig van napfogyatkozás is valahol a Földön, ünnepturizmust is bátran szervezhetnének a hétköznapok elől menekülők. Ameddig nem döbbennének rá, hogy az ünnepet éppen az teszi ünneppé, hogy más, mint a többi nap, s ha minden vagy legalábbis egyre több napot ünneppé teszünk, nos, akkor – a levesestálat eltörő kisdiákot dorgáló tanító néni szavaival élve – jól elgondolkodhatunk.

Turi Tímea