Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Pro­fes­­szor úr, két hó­nap­nyi rek­to­ri ta­pasz­ta­lat­tal mi­lyen­nek íté­li a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­te­met?
– Az SZTE a leg­nép­sze­rűbb, a leg­job­ban el­fo­ga­dott in­téz­mé­nyek kö­zé tar­to­zik min­den fel­mé­rés, va­la­mint a hall­ga­tói je­lent­ke­zé­sek alap­ján. Kö­szön­he­tő ez an­nak, hogy az egye­te­münk már hos­­szú évek óta jól tel­je­sít. Ha fenn­aka­dás len­ne a hall­ga­tói ér­dek­lő­dés­ben, ak­kor ko­moly gond­ja­ink len­né­nek – ezért is tar­tom ezt na­gyon fon­tos szem­pont­nak. Nincs okunk pa­nasz­ra, há­la Is­ten­nek. A ki­lenc­ezer fö­löt­ti fel­vé­te­li lét­szám ön­ma­gá­ért be­szél. Ami pe­dig az anya­gi hely­ze­tet il­le­ti: az ál­ta­lá­nos kö­rül­mé­nyek­hez ké­pest nem ál­lunk rosz­­szul, de az el­in­dult nagy­be­ru­há­zá­sa­ink önrészigénye mi­att épp most kell majd a pénz­tár­hoz men­ni, és ez min­dig je­lent­het prob­lé­mát. Or­szá­go­san a leg­na­gyobb gond az, hogy gya­kor­la­ti­lag meg­szűnt az ér­dek­lő­dés a ter­mé­szet­tu­do­má­nyos ta­nár­kép­zés irán­t, ami saj­nos ná­lunk is je­lent­ke­zik.

Szabó Gábor: a pe­da­gó­gus te­kin­té­lye, vé­del­me tár­sa­dal­mi, nem­ze­ti ügy. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

– Mit le­het ten­ni?
– Az ak­ci­ók­nak két irány­ban kell el­in­dul­ni­uk. Egy­részt a tár­sa­da­lom­nak, a po­li­ti­ká­nak kell ren­dez­nie az adós­sá­gát a pe­da­gó­gu­sok­kal, e fon­tos hi­va­tást gya­kor­lók­kal szem­ben, hi­szen azt nem le­het el­fo­gad­ni, hogy az OECD fel­mé­ré­se sze­rint a ma­gyar ta­nár fi­ze­té­se a leg­ala­cso­nyabb, el­ma­rad olyan or­szá­go­ké­tól, mint Me­xi­kó. A pe­da­gó­gus te­kin­té­lye, vé­del­me tár­sa­dal­mi, nem­ze­ti ügy. Az sze­rin­tem fel sem me­rül­het, hogy va­la­ki meg­üs­se a ta­nárt, vagy hogy han­go­san be­szél­jen ve­le. Ha be­le­gon­do­lok, én már ál­ta­lá­nos is­ko­lás ko­rom­ban is­mer­tem a maj­da­ni kö­zép­is­ko­lai fi­zi­ka­ta­ná­ro­mat, mert szi­go­rú, te­kin­té­lyes pe­da­gó­gus hí­ré­ben állt. Mi, he­te­di­ke­sek tud­tuk, hogy ott megy Gu­lyás ta­nár úr.
A pe­da­gó­gus szá­má­ra na­gyon fon­tos a tár­sa­dal­mi el­is­mert­ség, mert ak­kor az­zal a tu­dat­tal dol­goz­hat, hogy ő mérv­adó em­ber. Tár­sa­dal­mi ös­­sze­fo­gás­sal új­ra fel kell épí­te­nünk a pe­da­gó­gus­pá­lya ké­pét. Itt egye­bek mel­lett pro­fi mar­ke­ting­esz­kö­zök­re is gon­do­lok, pél­dá­ul ar­ra, hogy a tö­meg­kom­mu­ni­ká­ci­ó­ban be kell mu­tat­ni a mar­káns sze­mé­lyi­sé­ge­ket, hogy pél­dát mu­tas­sa­nak a fi­a­ta­lok­nak. Emel­lett fel­tét­le­nül szük­sé­ges­nek tar­tom, hogy az ál­lam hoz­zon lét­re olyan ösz­tön­dí­ja­kat, ame­lyek üze­ne­tét a pá­lyát vá­lasz­tó érett­sé­gi­ző di­ák is meg­ér­ti. Szin­tén gya­kor­la­ti ja­vas­lat, hogy a pe­da­gó­gus úgy, mint ré­gen, jut­has­son szol­gá­la­ti la­kás­hoz. Egy fi­a­tal pár szá­má­ra kulcs­fon­tos­sá­gú, hogy mi­lyen kö­rül­mé­nyek kö­zött fog be­le a csa­lád­ala­pí­tás­ba. A szol­gá­la­ti la­kás az ál­lam vagy az ön­kor­mány­zat tu­laj­do­ná­ban ma­rad, a be­fek­te­tés nem ki­do­bott pénz. Ér­de­mes ezen ala­po­san el­gon­dol­kod­ni kü­lö­nö­sen ak­kor, ami­kor en­­nyi­re alul van ér­té­kel­ve a pe­da­gó­gus pá­lya­mo­dell.
– Ön sze­rint Bo­lo­gna­-füg­gő ez a hely­zet?
– A vég­ered­mény igen, de nem a bo­lo­gnai rend­szer be­ve­ze­té­sé­vel kez­dőd­tek a prob­lé­mák. Ha­zánk­ban van egy ál­ta­lá­nos ér­ték­vál­ság, ami­nek ha­tá­sa az egész élet­re ki­ter­jed. A rend­szer­vál­tást kö­ve­tő két év­ti­zed­ben sű­rít­ve zaj­ló­dott le mind­az, amit Ang­li­á­ban már két év­szá­za­da le­tud­tak. A vad­ka­pi­ta­liz­mus ös­­szes ter­hét ci­pel­jük, és ha nem ra­kunk gyor­san ren­det az ér­té­kek kö­zött, ak­kor Ma­gyar­or­szág a vesz­te­sek ol­da­lá­ra ke­rül. A fi­a­ta­lok egy ré­sze úgy te­kint a fel­ső­ok­ta­tás­ra, hogy ott mi­ként tud a leg­ke­ve­sebb be­fek­te­tett mun­ká­val dip­lo­mát sze­rez­ni. Egy cso­mó ok­le­ve­let meg le­het sze­rez­ni mun­ka­be­fek­te­tés nél­kül. Or­vos, mér­nök, ta­nár vagy fi­zi­kus vi­szont nem le­het sen­ki sem mun­ka nél­kül. A pe­da­gó­gus ok­le­vél te­hát nincs in­gyen, és ezt még az­zal is te­téz­zük, hogy ala­csony a pá­lya tár­sa­dal­mi presz­tí­zse. Így ne le­pőd­jünk meg azon, hogy már sen­ki sem je­lent­ke­zik fi­zi­ka, bi­o­ló­gia vagy ké­mia sza­kos ta­nár­nak. Ami pe­dig a bo­lo­gnai rend­szert il­le­ti: mi, ma­gya­rok ké­pe­sek vol­tunk ar­ra, hogy ös­­sze­gyűj­töt­tük e szisz­té­ma ös­­szes ne­ga­tív ele­mét. Ugyan­ak­kor az Egye­sült Ál­la­mok­ban sze­mé­lye­sen ta­pasz­tal­tam meg, hogy mi­lyen jól is mű­köd­het ez a rend­szer. Azt pél­dá­ul tud­ni kel­le­ne, hogy a mun­ka­erő­pi­a­con el­fo­ga­dott-e a B-sz­in­ten meg­sze­rez­he­tő tu­dás vagy csak az M-szin­ten ab­szol­vált ok­le­vél­re van ve­vő. Mi egy­elő­re több sza­kon úgy bo­csá­tunk ki B-sz­in­tű vég­zet­te­ket, hogy már a kép­zés meg­ter­ve­zé­se­kor tud­juk, hogy az adott dip­lo­ma iránt nincs mun­ka­erő-pi­a­ci ke­res­let.
– Mit ja­va­sol?
– Sür­gő­sen át kell gon­dol­nunk a bo­lo­gnai rend­szer ed­di­gi ta­pasz­ta­la­tai alap­ján azt, hogy mit ér az adott kép­zett­ség a mun­ka­erő­pi­ac fe­lől néz­ve. A prog­ra­mo­zó ma­te­ma­ti­ku­sok­nál pél­dá­ul tisz­ta a kép­let. Az alap­kép­zés után töb­ben úgy dönt­het­nek, hogy szép fi­ze­té­sért el­men­nek prog­ra­mo­zó­nak, mert ez meg­fe­lel a pi­ac és a vég­zős di­ák igé­nye­i­nek. Itt te­hát a B-diplo­ma – kü­lö­nö­sen, ha a hall­ga­tók pél­dá­ul egy szak­irány ke­re­té­ben meg­fe­le­lő gya­kor­la­ti kép­zés­ben is ré­sze­sül­nek – rend­ben van. Má­sok a mes­ter­fo­ko­zat­ra vál­ta­nak, mert vonz­za őket a tu­do­má­nyo­sabb igény, a ma­ga­sabb szin­tű szak­mai ki­hí­vás. Ne­kik a bach­e­lor kép­zé­sen be­lül mé­lyebb el­mé­le­ti ala­po­kat kell kap­ni­uk, és ak­kor min­den­ki meg­ta­lál­ja a szá­mí­tá­sát. És eb­ből akár meg­nyíl­hat egy ku­ta­tói élet­pá­lya is. A bo­lo­gnai rend­szer lé­nye­ge, hogy egy pi­ra­mist épít fel. Az ala­pot a B-szint je­len­ti, és a PhD-t je­len­tő csú­csig a pi­ac­ké­pes mes­ter­szin­ten ke­resz­tül le­het el­jut­ni. Ma eb­ből a pi­ra­mis­ból szin­te sem­mit sem lát­ni.

Sza­bó Gá­bor lé­zer­fi­zi­kus Tu­do­má­nyos fo­ko­za­tok: egye­te­mi dok­tor (JATE, 1981), a fi­zi­kai tu­do­mány dok­to­ra (JATE, 1993), az MTA lev­elező tag­ja (2004), az MTA ren­des tag­ja (2010) Mun­ka­he­lyek, vezetői te­vé­keny­ség: SZTE Fi­zi­ka Dok­to­ri Is­ko­la vezető­je, 2007-, SZTE Mű­sza­ki és Anyag­tu­do­má­nyi In­té­zet, igaz­ga­tó, 2004-, OM ku­ta­tás-fej­lesz­té­si he­lyet­tes ál­lam­tit­kár, 2000-2002, tan­szék­cso­port-vezető, SZTE Fi­zi­kus Tan­szék­cso­port, 1996-2000, 2007-, egye­te­mi ta­nár, JATE (je­len­leg SZTE) Op­ti­kai és Kvan­tum­elekt­ro­ni­kai Tan­szék 1994- Tu­do­má­nyos, szak­mai szer­ve­ze­tek­ben vég­zett mun­ka: MAB Dok­to­ri Bi­zott­sá­gá­nak társ­el­nö­ke, a MAB Egye­te­mi Ta­ná­ri Bi­zott­sá­gá­nak tag­ja 2010-, MTA Köz­ok­ta­tá­si El­nö­ki Bi­zott­ság tag­ja 2009-, a Ma­gyar In­no­vá­ci­ós Szö­vet­ség el­nö­ke, 2007-, a szervezet al­el­nö­ke, 2003-2006, az Eöt­vös Lo­ránd Fi­zi­kai Tár­su­lat főtitkára, 2003-2006, SZTE Egye­te­mi Ta­nács tag­ja, 2003-2006, Bo­lyai-díj Ala­pít­vány ku­ra­tó­ri­u­má­nak el­nö­ke, 2006-, Gá­bor Dé­nes Ala­pít­vány ku­ra­tó­ri­u­má­nak tag­ja, 2006- Szak­mai dí­jak, el­is­me­ré­sek: Sze­ge­dért Ala­pít­vány Szőkefalvi-Nagy Bé­la-dí­ja (2010), Pro Urbe Díj Sze­ged (2009), Ma­gyar Köz­tár­sa­sá­gi Ér­dem­rend Tisztik­ereszt­je (2009), Gá­bor Dé­nes Díj (2004), MTA Aka­dé­mi­ai Díj (2000), Szé­che­nyi Ösz­tön­díj (1998).

– Rek­tor úr, szim­bo­li­kus ere­jű­nek tar­tom, hogy az SZTE ál­la­po­tá­ra vo­nat­ko­zó kér­dés­kör­ben szin­te csak a pe­da­gó­gus­kép­zés­ről be­szé­lünk.
– Re­mé­lem, nem lát­szok majd rög­esz­més­nek, de ezt és a te­het­ség­gon­do­zást tar­tom a leg­fon­to­sabb kér­dés­nek. Ame­ri­ká­ban lé­te­zik olyan egye­di, egyén­re sza­bott te­het­ség­gon­do­zó rend­szer, amely­ben a ki­emel­ke­dő ké­pes­sé­gű fi­a­tal­em­ber már a kö­zép­is­ko­lá­ban gyűjt­he­ti az egye­te­mi kred­iteket. Ez­zel el­ér­he­ti, hogy a fel­ső­fo­kon már job­ban tud­jon kon­cent­rál­ni az őt ér­dek­lő te­rü­le­tek­re. Ná­lunk is ru­gal­ma­sab­bá kell ten­ni a rend­szert a va­ló­di te­het­sé­gek ki­bon­ta­ko­zá­sa szá­má­ra. És ha már itt tar­tunk, fel­hív­nám a fi­gyel­met egy je­len­ség­re: a di­ák­ja­ink túl­zot­tan inter­net­füg­gők, és – tisz­te­let a ki­vé­tel­nek – na­gyon rossz ha­té­kony­ság­gal hasz­nál­ják a köny­ve­ket. Az én ge­ne­rá­ci­óm szá­má­ra ál­dás az inter­net, mert egy ko­ráb­ban meg­szer­zett tu­dás­anyag­ra épít­ve ke­res­he­tek rá újabb is­me­re­tek­re. De aki­nek nincs meg­fe­le­lő tu­dá­sa, az köny­­nyen ma­gá­é­vá te­het tu­do­mány­ta­lan, bu­ta és ká­ros né­ze­te­ket a vi­lág­há­lón ke­resz­tül. Ez a je­len­ség is ar­ra irá­nyít­ja a fi­gyel­met, hogy rend­be kell ten­nünk a köz­ok­ta­tást. Mert ha az egye­tem ar­ra kény­sze­rül vál­lal­koz­ni, hogy ki­ja­vít­sa a köz­ok­ta­tás hi­bá­it, ak­kor nem egye­tem­sze­rű­en mű­kö­dik.
– Az egye­tem is ré­sze a nagy rend­szer­nek, ami nincs túl jó ál­la­pot­ban.
– Egyet­ér­tek. Hos­­szú tá­von csak egy mű­kö­dő, pros­pe­rá­ló or­szág­nak le­het­nek nem­zet­kö­zi szin­ten is jó egye­te­mei. A min­den­ko­ri kor­mány­ra is igaz az a né­pi böl­cses­ség, hogy üres kam­rá­nak bo­lond a gaz­da­as­­szo­nya. Az­az a hi­ányt nem le­het si­ke­re­sen el­osz­ta­ni. Ha nem in­dul el az or­szág a fej­lő­dés út­ján, ak­kor na­gyon nagy baj lesz né­hány éven be­lül. És eh­hez a fej­lő­dé­si pá­lyá­hoz el­en­ged­he­tet­len, hogy rend­be te­gyük az ok­ta­tás­ügyet. Az ok­ta­tás­ügy rend­be­té­tel­éhez pe­dig pe­da­gó­gu­sok kel­le­nek. In­nen kez­dő­dik a tör­té­net. Én most az egye­tem tíz­éves jö­vő­jé­ről be­szé­lek.
– Most zaj­lik az át­adás-át­vé­tel. Van­nak-e sür­gős te­en­dők?
– Egy jól mű­kö­dő egye­tem éle­té­ben az át­adás-át­vé­tel va­ló­já­ban hos­­szabb fo­lya­mat. A Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem jó ál­la­pot­ban van, a ka­rok és egy­sé­gek költ­ség­ve­té­se több­nyi­re egyen­súlyt mu­tat. Ott, ahol ko­moly gon­dok­kal ta­lál­ko­zunk, és ez köz­tu­dot­tan a klinikum, ott ál­ta­lá­nos, or­szá­gos prob­lé­mák­kal kell meg­küz­de­ni. Ál­lam­igaz­ga­tá­si ta­pasz­ta­lat­ból tu­dom, hogy a hi­ányt nem tud­juk az­zal a meg­kö­ze­lí­tés­sel ke­zel­ni, hogy a pénz­ügy a ba­ja­ink or­vo­so­lá­sá­ra le­gyen ked­ves be­nyúl­ni a kö­zös kas­­szá­ba. A pénz­ügy­mi­nisz­ter ilyen ké­rést so­ha­sem fog ak­cep­tál­ni. De ha ki­dol­go­zunk egy vál­ság­ke­ze­lő me­cha­niz­must, ami­nek ré­sze a nor­má­lis mű­kö­dés mo­dell­je, ak­kor esé­lyünk van ar­ra, hogy szó­ba áll­ja­nak ve­lünk a pénz­ügye­sek.
– Az egye­tem jö­vő­kép­éhez hoz­zá­tar­to­zik, hogy a hall­ga­tók és a dol­go­zók tud­ja­nak va­la­hol spor­tol­ni. Kü­lö­nö­sen ak­tu­á­lis lesz a prob­lé­ma az­zal, hogy rö­vi­de­sen be­ve­ze­tik min­de­nütt a min­den­na­pos test­ne­ve­lést, és re­mél­he­tő­leg olyan di­ák­tö­me­gek ér­kez­nek majd ide, ame­lyek­nek élet­mód­já­vá vált a test­edzés.
– És ne­künk még egy uszo­dánk sinc­s. Ame­ri­ká­ban dol­goz­tam olyan, ma­gas tan­dí­jat kö­ve­te­lő, jól jegy­zett ma­gán­egye­te­men, ahol két évig kö­te­le­ző volt a test­ne­ve­lés. Ezt azért hú­zom alá, mert ide­ha­za gyak­ran ke­rül elő li­be­rá­lis sza­bad­ság­jog­ként a kö­te­le­ző test­ne­ve­lés el­tör­lé­sé­nek igé­nye. Más­ként kell meg­kö­ze­lí­te­ni a dol­got: a sport­ra szük­ség van, és nem lesz kény­szer, ha von­zó, szé­les aján­la­tot kell tud­nunk meg­fo­gal­maz­ni a hall­ga­tó­ink szá­má­ra. És ez is fon­tos fel­adat. Ami­re meg kell ta­lál­nunk a meg­ol­dást. Én ab­ban bí­zom, hogy az ed­di­gi gya­kor­lat­tól el­té­rő­en im­már szü­let­nek sport­pá­lyák fej­lesz­té­sét fi­nan­szí­ro­zó pá­lyá­za­tok is.

Dlusz­tus Im­re