– Engedjen meg egy első hallásra talán furcsa kérdést: a hétköznapi ember is látja, mekkora terhelésnek vannak kitéve az orvosok. Miért dönt úgy egy professzor, hogy még emellé szeretne egy dékáni hivatást is?
– 17 éve neveztek ki a szegedi Neurológiai Klinika vezetőjének. Az elmúlt évek során számos megbízatást vállaltam, így egyebek mellett elnöke voltam a Magyar Neurológus, Fejfájás és Fájdalom Társaságoknak, az Orvosszövetségnek (MOTESZ), nemzetközi társaságokban – például az Európai Klinikai Neurofarmakológiai Társaság (ESCNP) főtitkáraként vagy a Duna Nemzetközi Neurológiai Társaság vezetőjeként – és az Akadémián – a Klinikai Idegtudományi Bizottságát elnökeként – dolgoztam és dolgozom ma is. Ami motivál e feladatokban, az az, hogy sikerüljön megvalósítani elképzeléseinket, elő-relépnünk. Hogy így lesz-e a dékáni feladatokkal, ez a jövő kérdése.
 |
Vécsei László (1954)
1979-ben szerzett általános orvosi diplomát Szegeden. Először a szegedi Kórélettani Intézetben, majd 1984-től 1993-ig a pécsi orvosegyetem Neurológiai Klinikáján dolgozott. Doktori fokozatot szerzett Svédországban a Lundi Egyetemen, s Bostonban a Harvard Egyetem (M.G.H.) Neurológiai Klinikáján folytatta munkáját. 1993-tól a SZOTE (majd SZTE) Neurológiai Klinika tanszékvezető egyetemi tanára. Az orvostudományok kandidátusa (1986), az MTA doktora (1992), 2001-től az MTA levelező, majd 2007 óta rendes tagja. Tudományos érdeklődési területe az idegsejt-károsodás, illetve annak kivédése (neuroprotekció: különösen a kinureninek szerepe). Eddig megjelent közleményeinek összesített impakt faktora 472.
Fotó: Segesvári Csaba
|
– Az orvoskar dékáni tisztségét 2003 óta Benedek György professzor, az Élettani Intézet vezetője töltötte be. Mennyiben marad az általa kijelölt irány, és miben szeretne változtatni?
– Az elődömnek számos pozitív kezdeményezése volt, amelyeket szeretnék én is folytatni, új elemekkel kiegészíteni. Nem hagyhatunk figyelmen kívül, hogy versenyben vagyunk. A régióban, az országban a többi orvoskarral, nemzetközileg - a hallgatókért, a publikációk elfogadásáért és a betegekért is.
– Mindezzel együtt ugyanakkor nem áll rossz helyen országosan a szegedi orvosképzés.
– A HVG Diploma 2010 adatai szerint az SZTE ÁOK az orvosi és egészségügyi képzési rangsorokon belül az összesített képzési rangsorban a Semmelweis Egyetem és Debreceni Egyetem orvosi kara után a harmadik helyen, az oktatók kiválósága rangsorban a negyedik helyen áll.
Ha a hallgatók kiválóságát vizsgáljuk, az SZTE ÁOK az államilag támogatott nappali képzésben a második helyen, a szakmai színvonal és az intézményi szolgáltatások területén a második helyen, míg a képzés színvonalában az első helyen áll.
– Mely területeken érzi leginkább, hogy fejlődni kellene?
– A karnak elsősorban az oktatásra és a kutatásra kell koncentrálnia, s emellett a klinikai központtal a legszorosabb együttműködésre van szükségünk. Pályázatomban hivatkoztam az MTA Orvosi Tudományok Osztályának egy korábbi állásfoglalására, amelynek kimunkálásában magam is részt vettem: „A magas színvonalon végzett klinikai kutatási tevékenység alapvető feltétele annak, hogy a klinikák az elvárható betegellátási és oktatási feladataiknak megfeleljenek.” A képzés területén nagyon fontos a kreditoktatás áttekintése és az eredményes diákköri munka elősegítése. További feladatként fogalmazódik meg az elméleti és klinikai oktatás továbbfejlesztése, a kiscsoportos oktatás feltételeinek javítása, a problémaorientált gyakorlati oktatás hangsúlyozása. Fontos az úgynevezett skill-képzés, amely azt jelenti, hogy a hallgatók bábukon tudnak például vénás injekciós adni vagy lumbálpunkciót végezni. A Sebészeti Műtéttani Intézetben az országban egyedülálló módon létezik is egy Skill Laboratórium.
– Hogyan áll most a szegedi orvosképzés a finanszírozás terén, milyen forrásokból remélhetnek segítséget?
– Az egészségügy finanszírozásának kérdése meglehetősen összetett, országos probléma. Tény az, hogy hazánkban lényegesen kevesebb összeget tudnak fordítani egy állampolgár egészségügyi ellátására, mint például az EU országaiban, ugyanakkor viszont a gyógyításhoz szükséges eszközök, gyógyszerek beszerzése világpiaci áron történhet. A fentiekből eredően a fizetések igen alacsonyak, a gyógyítás feltételeinek biztosítása komoly erőfeszítést igényel, és ezek együttesen eredményezik a napi gondokat, többek között az orvosok, nővérek elvándorlását. Nyilván pályázati forrásokból próbáljuk biztosítani a fejlesztéseket. Fontos lenne egy gazdasági és jogi kérdésekkel foglalkozó bizottság felállítása is, amely figyelemmel kíséri a finanszírozások forrásait és elköltését, s a döntés előkészítésben jogi tanácsokat adna. Hasonlóképpen egy pályázati bizottságot is kezdeményezek.
– Ha már a képzett munkaerő kivándorlásáról beszélünk, az orvosjelöltek ügye az új rezidenstörvény kapcsán is aktuálissá vált.
– A rezidensek helyzetének mielőbbi megoldása sürgető feladat. Nem lehet kérdés, hogy meg kell becsülni az egészségügyi dolgozók, így a rezidensek áldozatos munkáját is.
– Napirenden van a kapcsolatépítés más intézményekkel is.
– A cél: a Szegedi Biológiai Központtal és az egyetemi karokkal való fokozottabb együttműködés. Az Orvosszövetség (MOTESZ) korábbi elnökeként azt tapasztaltam, hogy az ország orvosképző karaival egyeztetve kell áttekintenünk a közös célokat, mert hatékonyan úgy tudunk a döntéshozónál megjelenni, ha az orvoskarok között konszenzus van egy-egy kérdésben. A dékáni pozíció nem egyszemélyes vállalkozás, hanem csapatmunka. Végezetül ne feledjük Eötvös Loránd 1891. évi rektori székfoglalójának gondolatát: „Tudományos az iskola, tudományos a tanítás ott, de csakis ott, ahol tudósok tanítanak…”
Arany Mihály