Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Minden anyagot úgy viszek filmre, hogy igyekszem megőrizni az író szellemiségét” – nyilatkozta Menzel egy a Film.hu-nak adott korábbi interjújában. Talán ha ez más rendező szájából hangzik el, az ember legyint, hiszen közhelyízű a kijelentés. Azonban Jiri Menzel Bohumil Hrabal műveiből készült feldolgozásainak már-már védjegyévé vált, hogy nem csupán az író, de az írások szellemiségét is szinte konzerválja a nézőnek. Mi pedig úgy érezhetjük a moziban ülve, hogy Hrabal kezéből Menzelén át a mi tenyerünkbe kerülnek a képek, hangulatok, gondolatok – hogy nézegessük, forgassuk, ízlelgessük őket.

Az őfelsége pincére voltam című, 2006-os mozi is egy ilyen csemege: kétórányi élmény csehekből, háborúból, szerelemből, sörből és keserédes történekből, megfűszerezve a Hrabalt és Menzelt egyaránt jellemző, habkönnyű iróniával. Így a végeredmény egyszerre hrabali és menzeli is, és ember legyen a talpán, aki eldönti, a kettő közül melyik inkább.

A rendező keretes szerkezetbe illeszti az eredetileg lineáris történetet; ezáltal megkönnyítve a befogadó dolgát, s „filmesebbé” téve Jan Díte, a mesés életű pincér történetét. A pikolófiúból szállodatulajdonossá, majd végül földönfutóvá váló férfi a saját életére valami csodahívő derűvel tekint (a fiatal és öreg Díte szerepében pazar színészi alakítást nyújt  Ivan Barnev és Oldrich Kaiser is): „...és akkor megtörtént a lehetetlen” – sóhajtja mosolyogva.

Menzel kiválóan megőrzi Hrabal regényének hangulatát, ugyanakkor határozottan húzza meg az eredeti művet, összevonva helyszíneket, kihagyva mellékszálakat, s mindezt anélkül, hogy hiányérzet maradna a nézőben. Ehelyett valami szomorkás mosollyal az arcán lép ki a moziteremből, és talán arra gondol: Jiri Menzel tizenkét év után újra rendezett – nos, megérte.

 

Őfelsége pincére voltam. Színes feliratos cseh-szlovák játékfilm, 120 perc, 2006, rendező: Jiri Menzel.