Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Mint az óceán szűnni nem akaró könnyei
Ölelték körbe meztelen bokáját
Az ezüstnek rezdült tajtékok
Arcának rózsaszín hamvában
A tavasz vert örök hajlékot
A szépség megfeszítette bélyege
Neki nem adott haladékot
Szélbe bújt báj szedett
Mozdulatainak nyomatékot
Fehér ruhában ringó teste nyelte
A Nap arcából ömlő maradékot
Siratta az álom szekerén tovaillanó valóságot…

Szolnok, 2009. X. 11.