2022. július 4., hétfő English version
Archívum  --  2010  --  3. szám - 2010. március 1.  --  Irodalom
Pál Sán­dor
A más­na­pos­ság da­la­i­ból
Címkék: Irodalom
Ilyen­kor min­den meg­rom­lik. A fo­gak, a szem, a
haj, az arc, a test. Ta­lán még a lé­lek is.
A zu­gok­ban vé­gig­csor­du­ló al­ko­hol sze­ret­get,
si­mo­gat, csó­kol­gat min­de­nütt, az­tán éj­sza­ka
ta­nyát ver a fej­ben, s ott vi­hán­col to­vább: ug­rál,
ha­ran­got ver, tán­col az agy­on.
Ilyen­kor min­den meg­rom­lik, csak te nem. Ott
laksz a szív­ben az es­te előt­t, ivás köz­ben, az ál­mok alat­t,
reg­gel pe­dig át­köl­tö­zöl ki­csit a fej­be, hogy
meg­sze­lí­dítsd az ott ran­da­lí­ro­zót. Jön a ká­vé is,
hogy se­gít­sen, vagy in­kább mű­sza­kot vált­son: rád
már a szív­ben van szük­ség, mert üres, mint egy
kon­gó tánc­te­rem.
Bezár