Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„A TDK-hoz nem fűztem nagy reményeket – részben azért sem, mert egy kicsit még 'sci-fi-számba' megy a távoli naprendszerek holdjainak, az exoholdaknak a kutatása –, és az OTDK-ra sem úgy mentem el, hogy most ezt meg kell nyerni. Készültem rá rendesen, de nem az járt a fejemben, hogy helyezést szeretnék elérni. Arra gondoltam, bemutatom, hogy mivel foglalkozom, és majd a zsűri eldönti, látnak-e valamit ebben a témában. Úgy vélem egyébként, hogy nem is maga a 'versengés' a fontos az OTDK-n. Talán elegendő lenne az is, ha az alkotó diákok összejönnének, bemutatnák egymásnak a munkájukat; mindenki azonos értékben kapna ösztöndíjat, és persze helyezés sem lenne – talán akkor kevesebb frusztrációval járna a konferencia. Persze az eredmény kellemes meglepetést jelentett mind nekem, mind a szüleimnek és a témavezetőimnek is” – beszélt Attila az OTDK-hoz fűződő élményeiről.
S mi volt az első lépés? „Úgy kezdődött, hogy megkeresett Szabó M. Gyula, a csillagászatgyakorlat-vezetőm, készítsünk egy exoholdas posztert egy konferenciára. 2005 nyár elején elkezdtünk számolni, majd elkészült a plakát, és továbbvittük a témát: lett belőle egy cikk, ami az Astronomy & Astrophysics című folyóiratban jelent meg, illetve azóta írtunk egy másikat is, amit már szintén közlésre elfogadott ez a folyóirat. Tulajdonképpen a két cikkel párhuzamosan született a TDK-dolgozat” – meséli csillagászunk.

 

 

„Ahhoz, hogy a Földön kialakulhasson az élet, többek között stabil forgástengelyre volt szükség. Azt, hogy a Földnek fix tengelye van, a Hold biztosítja. Felfedeztek már más csillagok körül is bolygókat – ezeket nevezzük exobolygóknak –, és felvetődik az az érdekes kérdés, hogy ezek körül esetleg van-e stabilizáló hold” – kezdi magyarázni Attila a témáját. „Én egy ilyen kutatásba kapcsolódtam be. Ezeket a rendszereket fotometriai módszerrel vizsgálják – ez annyit tesz, hogy ha egy adott exorendszerben egy bolygó–hold-páros elhalad a csillaga előtt, akkor ezek 'mikrofedést' okoznak, vagyis fényességcsökkenés következik be a csillag fényében. Ennek a jelenségnek jellegzetes fénygörbe alakja van, amit mi egy speciális programmal szimulálunk – és ebből az alakból tudunk következtetni a bolygó, illetve a hold paramétereire. Vannak olyan űrtávcsövek, amelyek lehetővé teszik az ilyen fotometriai megfigyeléseket: 2006 decemberében küldték fel a Corot műholdat, amitől jelentős eredményeket várnak. 2008-ban pedig fellövik a Kepler-űrtávcsövet, amely olyan méréseket is tud majd végezni, amellyel a hold által előidézett kis fényváltozás közvetlenül is kimutatható lesz” – fejti ki a kutatás módszertani hátterét.
Volt egy korábbi, 1999-es modell, ami nem vette figyelembe a hold hatásait. Attila ezt a modellt finomította, és így sokkal jobb eredményeket kaptak: 20 százalékban közelítették a saját Holdunk paramétereit, míg a korábbi modell csak nagyságrendileg becsülte meg a tömeget.
 „Gyulával számításokat végeztünk, Szatmáry Károly pedig átnézte az eredményeket – neki  az exobolygók az egyik kutatási területe, így nagyon hasznos tanácsokkal segítette a továbbhaladást. Tapasztalatai alapján ellenőrizni is tudta, hogy tényleg az jön-e ki, aminek kell. Beszélt az új eredményekről, és mondott olyan paramétereket is, amiket még szintén belevehettünk a modellbe” – beszélt OTDK-győztesünk témavezetőiről.

 

 

„Lehet, hogy közhely, de én is kiskorom óta érdeklődőm a csillagászat iránt” – meséli mosolyogva Attila.

„Általános iskola első osztályától kezdve tudtam, hogy később komolyabban is ezzel szeretnék foglalkozni. Konkrétan, ha jól emlékszem, a 'Kisfilmek a nagyvilágból' című sorozatnak a Naprendszer bolygóival foglalkozó része lendített előre ezen a területen. Már akkor is megfogott a kérdés, hogy mi lehet a Plútón túl, van-e tizedik bolygó. A sorozat után következtek az ismeretterjesztő, majd később a tudományos könyvek” – emlékezik vissza ifjú csillagászunk a kezdetekre. Szerencséje is volt, mint mondja, mert középiskolájának, a kalocsai Szent István Gimnáziumnak a tetején van egy kupola, ahol rendelkezésükre állt egy tíz és egy harminc centiméteres távcső. Így már ezekkel is végezhetett  megfigyeléseket. Kifejezetten csillagász tanára természetesen nem volt, támogatták viszont a gimnáziumban azt az ötletét, hogy e pálya felé orientálódjon.

„Negyedévben a középiskolás földrajztanárom, a csillagda 'üzemeltetője', Kenyeres Zsolt a csillagászszakkör tartását is rám bízta, mondván, egy ponton túl ő már nem ért annyira ezekhez a kérdésekhez.

Ezzel egy időben vettem egy távcsövet, így otthon is tudtam megfigyeléseket végezni. Voltak olyan meghatározó élményeim, mint például a Hale–Bopp-üstökös, végigkövettem nagy csillaghullásokat, és láttam felrobbanó meteoritokat is” – meséli  kezdeti élményeit Attila. A pályaválasztás így kezdettől fogva adódott.

„A szüleim azt mondták: csináld azt, amit szeretsz – hiszen tizenkét év alatt látták, hogy komoly az elhatározásom.” Általános iskolában még inkább a csillagászat vizuális oldala ragadta meg Attilát, később elkezdte érdekelni, hogy mi áll a jelenségek hátterében, majd az egyetemen megismerhette a terület fizikáját is.

 

 

Ami pedig a szabadidőt illeti, Attila nagyon sokoldalú érdeklődést mutat. „Kezdetben a csillagászat volt a hobbim, most már a szakterületem. Ennek ellenére az égkémlelés, az amatőr csillagászkodás továbbra is megmaradt szabadidőmben is, amellett, hogy most már tudom, mi annak a fizikája, amit látok. Talán szakbarbárnak tűnök, de megvan ennek a területnek az a része, amikor számolunk, és kijönnek az eredmények; meg van egy olyan része, amikor az ember fogja az otthoni távcsövét, kiviszi az ég alá, belenéz, és látja, hogy milyen szép és milyen érdekes a világegyetem... Sőt sokszor nemcsak én magam nézem, hanem megmutatom másoknak is. Emellett szeretek motorozni, és szívesen szerelgetek. Amatőr szinten zenét is keverek, mostanában pedig shakerkedem is” – veszi számba „hobbijait”.
Ahogyan a pályaválasztás, úgy a jövőt illető következő lépés is szinte magától adódik ötödévesünknek. „Szeretnék PhD-zni, ez lenne az elsődleges. De ennél konkrétabb terveim még nincsenek. Nem nagyon szoktam hosszú távra tervezni, az OTDK-ra sem gondoltam még kezdetben.
Ha viszont már ilyen jól alakult minden, akkor tényleg szívesen megpróbálnám a doktoriskolát itt Szegeden. Hogy azután mi lesz, nem tudom. Külföldre is szeretnék majd mindenképpen kimenni. A kutatási területet illetően jó lenne nem csak egy sávon haladni, ha adódik más is, akkor szeretnék több témában is jártas lenni. Az exoholdak és exobolygók azonban mindenképpen megmaradnának kedvenc témámnak, mert ebben benne van a távlati lehetőség, hogy egyszer talán felfedezünk a Földön kívül is életet…” – mondja további terveiről Attila.

„És lehet, hogy elvégzek egy mixersulit” – teszi hozzá mosolyogva.