Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

Janacsek Karolina 1985-ben született Zentán. Középiskolai tanulmányait a Zentai Gimnáziumban végezte, 2004-ben érettségizett. A 2006/2007 és a 2007/2008-as tanévben elnyerte a Szegedi Városi Ösztöndíjat, idén a Pro Renovanda Culturae Hungariae Diákok a Tudományért Alapítvány ösztöndíjasa, illetve köztársasági ösztöndíjas.

 

Ka­ro­li­na nagy­sze­rű­en sze­re­pelt a 2007-es XXVIII. OTDK-n. Az Ál­ta­lá­nos pszi­cho­ló­gia I. ta­go­za­ton Mé­szá­ros Tün­dé­vel és Tánc­zos Tí­me­á­val kü­lön­dí­jat kap­tak a Hal­lá­si mon­dat­ter­je­de­lem teszt: Lé­pé­sek a szten­derdizálás fe­lé cí­mű dol­go­za­tuk­kal. Emel­lett egy má­sik ka­te­gó­ri­á­ban egye­dül is re­me­kelt: az Ál­ta­lá­nos pszi­cho­ló­gia II. ta­go­za­tot meg­nyer­te A szá­mok pá­ros­sá­gá­nak rep­re­zen­tá­ci­ó­ja cí­mű mun­ká­já­val.

 

 

Pon­to­san mi is egy ilyen hal­lá­si mon­dat­ter­je­de­lem teszt? „Ez egy em­lé­ke­ze­ti teszt, amely an­gol nyelv­te­rü­le­ten na­gyon nép­sze­rű, ezért ar­ra gon­dol­tunk, hogy el­ké­szít­jük a ma­gyar nyel­vű vál­to­za­tát. Két­éves mun­ka­fo­lya­mat­nak ér­tünk a vé­gé­re, és most ké­szül be­lő­le a cikk. A szten­derdizálás­ban egész­sé­ges sze­mé­lyek­kel vet­tük fel a tesz­tet, négy­éves kor­tól egé­szen idős ko­rig. Emel­lett kü­lön­bö­ző be­teg­cso­por­tok­kal is fo­lya­mat­ban van az adat­fel­vé­tel. Az an­gol nyel­vű szak­iro­da­lom sze­rint a teszt se­gít­het pél­dá­ul az Alzheimer-kór, a ski­zof­ré­nia, va­la­mint a nyel­vi za­va­rok, pél­dá­ul a disz­le­xia ko­rai fel­is­me­ré­sé­ben” – ma­gya­ráz­za Ka­ro­li­na.

A teszt úgy néz ki, hogy a kí­sér­let­ve­ze­tő mon­da­to­kat ol­vas fel, a kí­sér­le­ti sze­mély­nek pe­dig el kell dön­te­nie, hogy a mon­dat igaz vagy ha­mis, és meg kell je­gyez­nie az utol­só szót. Bi­zo­nyos szá­mú mon­dat el­hang­zá­sa után az utol­só sza­va­kat kell a hal­lott sor­rend­ben vis­­sza­mon­da­ni. Két mon­dat­tal szok­ták kez­de­ni, és a teszt ma­xi­mum nyol­cig ter­jed – a kí­sér­le­ti ala­nyok ál­ta­lá­ban hat he­lye­sen meg­jegy­zett szó­tól to­vább nem jut­nak el – tud­juk meg szak­ér­tőnk­től.

 

 

Ka­ro­li­na szí­ve­sen dol­go­zik együtt „ku­ta­tó­tár­sak­kal” egy-­egy té­mán, hi­szen tud­ja, hogy eb­ben a tu­do­mány­ban el­en­ged­he­tet­len a má­sok­kal va­ló együtt­mű­kö­dés. „Na­gyon fon­tos­nak tar­tom a csa­pat­mun­kát, mert úgy ér­zem, az em­ber­nek szük­sé­ge van a töb­bi­ek tá­mo­ga­tá­sá­ra, ezért is örü­lök, hogy az em­lé­ke­ze­ti vizs­gá­la­tot csa­pat­ban kezd­tük el, na­gyon so­kat ta­nul­tam be­lő­le. Ha el­fá­ra­dunk, tud­juk bá­to­rí­ta­ni egy­mást, és gyor­sab­ban ha­la­dunk, mert el van­nak oszt­va a fel­ada­tok. Pél­dá­ul kü­lön­bö­ző cik­ke­ket ol­va­sunk, és meg tud­juk egy­más­sal osz­ta­ni az in­for­má­ci­ó­kat. Emel­lett min­den­ki­nek meg­van a ma­ga ked­venc te­rü­le­te a ku­ta­tás­ban, ami­vel szí­ve­seb­ben fog­lal­ko­zik – ne­kem pél­dá­ul az adat­fel­dol­go­zás és a sta­tisz­ti­ka tet­szik leg­job­ban.”

 

 

Rá­tér­ve az egyé­ni té­má­já­ra, a szá­mok pá­ros­sá­gá­nak rep­re­zen­tá­ci­ó­já­ra, ar­ról kér­de­zem pszi­cho­ló­gu­sun­kat, hogy meny­­nyi­re ját­szik sze­re­pet a ma­te­ma­ti­ka­tu­dás az ilyen té­mák­ban.  „Nem olyan szem­pont­ból van szük­ség a ma­te­ma­ti­ká­ra, hogy so­kat kel­le­ne szá­mol­nunk, azt leg­több­ször szá­mí­tó­gép­pel old­juk meg, in­kább a lo­gi­kát kell hasz­nál­ni, és meg kell ta­lál­ni a leg­jobb mód­szert az adat­elem­zés­hez.” Ka­ro­li­na tag­ja a Ma­te­ma­ti­kai Meg­is­me­rés Ku­ta­tó­cso­port­nak, ahol Igács Já­nos­sal dol­go­zik együt­t, mi­vel ös­­sze­kap­cso­lód­nak a té­má­ik: mind­ket­ten a men­­nyi­ség­gel és a pá­ros­ság­gal kap­cso­la­tos je­len­sé­ge­ket vizs­gá­ló alap­ku­ta­tá­so­kat vé­gez­nek, de Ka­ro­li­na in­kább a pá­ros­ság­gal fog­lal­ko­zik hang­sú­lyo­sab­ban. Az ed­di­gi ered­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy e két tu­laj­don­ság szi­go­rú­an el­kü­lö­nül­ve tá­ro­ló­dik az agy­ban.

„Azt, hogy ho­gyan tá­rol­juk a pá­ros­sá­got az agy­ban, biz­to­san még nem tud­juk, de a szak­iro­dal­mi ada­tok és az ered­mé­nye­im is azt tá­maszt­ják alá, hogy ez a tu­laj­don­ság va­ló­szí­nű­leg szám­so­ro­zat­ként rep­re­zen­tá­ló­dik. Va­gyis van egy lis­ta a fe­jünk­ben a pá­ros szá­mok­nak: 2, 4, 6, 8 stb., valamint egy a pá­rat­la­nok­nak” – fej­te­ge­ti Ka­ro­li­na. A kí­sér­let re­ak­ció­idő-vizs­gá­lat­tal zaj­lik: szá­mí­tó­gé­pen szám­párokat mu­tat­nak, egy­szer­re két da­rab egy­je­gyű szá­mot. A kí­sér­le­ti alany­nak azt kell meg­mon­da­nia, hogy a pá­ros­ság szem­pont­já­ból meg­egye­zik-e a két szám – te­hát ha mind­ket­tő pá­ros vagy pá­rat­lan, ak­kor meg­egyez­nek; ha az egyik pá­ros, má­sik pá­rat­lan, ak­kor nem. Ka­ro­li­na az úgy­ne­ve­zett tá­vol­ság­ha­tás alap­ján ele­mez­te az ada­to­kat. „Meg­néz­tük az át­la­gos re­ak­ció­idő­ket a mu­ta­tott két szám kö­zöt­ti tá­vol­ság alap­ján, és di­ag­ra­mot ké­szí­tet­tünk. A szám­so­ro­zat-rep­re­zen­tá­ció kö­vet­kez­te­té­sé­hez úgy ju­tot­tunk, hogy mi­nél rö­vi­debb volt a tá­vol­ság a két szám kö­zött, an­nál rö­vi­debb volt az ala­nyok re­ak­ció­ide­je is” – ma­gya­ráz­za.

 

 

Ka­ro­li­na na­gyon sze­ret kon­fe­ren­ci­ák­ra jár­ni, az em­lé­ke­zet­tel kap­cso­la­tos mun­ká­ju­kat be­mu­tat­ta pél­dá­ul a Ma­gyar Pszi­chi­át­ri­ai Tár­sa­ság idei ván­dor­gyű­lé­sén, az egyé­ni ku­ta­tá­sá­val pe­dig sze­re­pelt a X. Eu­ró­pai Pszi­cho­ló­gi­ai Kon­fe­ren­ci­án, ame­lyet eb­ben az év­ben Prá­gá­ban ren­dez­tek meg. Ok­tó­ber 5-6-án a VI. Sze­ge­di Pszi­cho­ló­gus Na­pok ke­re­té­ben Pá­ros­ság és tá­vol­ság­ha­tás cím­mel tart elő­adást. Emel­lett, mint mond­ja, szí­ve­sen megy a Vaj­da­sá­gi Ma­gyar TDK-ra, il­let­ve a Par­tiu­mi TDK-ra is.

Ka­ro­li­na re­mek elő­adó hí­ré­ben áll, ilyen té­ren is – mint mond­ja – na­gyon so­kat ta­nult té­ma­ve­ze­tő­i­től. A csa­pat­mun­kát má­sod­év ele­jé­től Né­meth De­zső irá­nyí­tá­sá­val vé­gez­ték. „Na­gyon lel­ke­sí­tő és tá­mo­ga­tó ta­nár, aki rend­kí­vül jó és ér­de­kes elő­adá­so­kat tart. Ak­ko­ri­ban ta­nul­tunk épp az em­be­ri em­lé­ke­zet­ről, így kön­­nyű volt ezen a te­rü­le­ten té­mát vá­lasz­ta­ni, és ő kész­ség­gel se­gí­tett ne­künk” – mond­ja. Az egyé­ni té­má­nál pe­dig Kra­jc­si At­ti­la ké­szí­tet­te fel. „ő a má­sik nagy­sze­rű elő­adó, és már rég­óta fog­lal­ko­zik a té­má­val. Töb­bek kö­zött a mód­szer­tan­kur­zust is ő tar­tot­ta. Na­gyon so­kat ta­nul­tam tő­le; de nem­csak az órá­kon, ha­nem a ku­ta­tó­cso­port­ban is. Krajc­si At­ti­la itt rend­sze­re­sen meg­oszt­ja ve­lünk ta­pasz­ta­la­ta­it az adat­elem­zés­sel és a ku­ta­tás egyéb ré­sze­i­vel kap­cso­lat­ban, mind­ez­zel re­mek le­he­tő­sé­get nyújt az elő­re­ha­la­dás­ra” – árul­ja el OTDK-győztesünk. 

 

 

Ho­gyan lesz va­la­ki­ből pszi­cho­ló­gus? „Ere­de­ti­leg prog­ram­ter­ve­ző ma­te­ma­ti­kus szak­ra  sze­ret­tem vol­na je­lent­kez­ni – me­sé­li Ka­ro­li­na – de egy is­me­rő­söm rá­éb­resz­tett ar­ra, hogy in­kább a pszi­cho­ló­gia len­ne a ne­kem meg­fe­le­lő irány, hi­szen min­dig is ér­de­kelt az em­be­ri el­me mű­kö­dé­se. Nem is tu­dom, hogy én mi­ért nem gon­dol­tam er­re a le­he­tő­ség­re.” A sa­ját szak­te­rü­le­te mel­lett nyi­tott sok min­den más fe­lé is: sze­ret nyel­ve­ket ta­nul­ni, az an­gol és né­met mel­lett egy kur­zu­son meg­ked­vel­te a bol­gárt is, sze­ret­ne meg­ta­nul­ni cse­hül és eset­leg fin­nül. Sza­bad­ide­jé­ben szí­ve­sen ol­vas, fő­leg szép­iro­dal­mat, vagy ba­rá­ta­i­val fil­me­ket néz.

„A jö­vő? Mond­hat­nék ter­ve­ket, de iga­zá­ból ezek akár­mi­kor vál­toz­hat­nak, mert nem tud­ha­tom még, hogy ho­gyan ala­kul­nak a dol­gok egy vagy két év múl­va. An­­nyi azon­ban biz­tos, hogy PhD-zni min­den­kép­pen sze­ret­nék – mi­vel Sze­ge­den még nincs ilyen kép­zés, ta­lán Pes­ten vagy kül­föld­ön. Az ed­di­gi ku­ta­tá­si té­má­im mel­lett más te­rü­le­ten is sze­ret­ném ki­pró­bál­ni ma­gam. Azon­ban mi­nél töb­bet fek­tet az em­ber egy te­rü­let­be, utá­na an­nál ne­he­zebb ki­lép­ni. Én is így va­gyok ez­zel, egé­szen a szí­vem­hez nőt­tek az OTDK-munkáim. A ku­ta­tást is annyi­ra meg­sze­ret­tem, hogy azt hi­szem, nem tud­nék meg­len­ni nél­kü­le” – vall­ja be mo­so­lyog­va Ka­ro­li­na, mi pe­dig sok si­kert és mo­soly­gós, szép jö­vőt kí­vá­nunk ne­ki.