Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Már kiskoromban is szerettem a komolyzenét, szívesen és sokat is hallgattam, ha csak volt rá mód. Kórusban is énekeltem, így figyelt fel rám az otthoni tanárom, aki azután biztatott, hogy ének szakra menjek. Még a szüleimet is felhívta, hogy feltétlenül küldjenek konzervatóriumba, nehogy elkallódjak” – mondja nevetve. A vajdasági, bácskossuthfalvi lány Szabadkára került zenei középiskolába, majd Szegedre, a Zeneművészeti Karra. „Nagyon tartottam attól, hogy sikerül-e bekerülnöm; arra gondoltam, itt Magyarországon biztosan mindenki sokkal jobban képzett. De már az előfelvételin is biztattak, és végül sikerült...”

 

 

Renáta különösen az itt tapasztalt technikai képzést értékeli nagyra, amelyet Andrejcsik István, a magánénektanára alkalmaz. „Számtalan hasznos dolgot tanulok az óráin. Amellett, hogy énektechnikailag nagyon sokat lehet fejlődni nála, nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy minél könnyedebb legyen az éneklésünk. Így nem 'fullad ki' az énekes tíz év után a pályáján – ilyen technikával még hatvanévesen is lehet énekelni” – vallja a hallgató.

A heti két órát kevesli is, hiszen, ahogyan mondja, annyi mindent lehet megtanulni egy tanártól, hogy akár három-négy órát is „elbírna”. Pedig nem csupán éneklésből áll a képzés: beletartozik a színpadi gyakorlat, a zenetörténet, a stílusismeret, az énekszolfézs vagy éppen a beszédtechnika és a szerepgyakorlat is. Ez utóbbinál egy-egy operaszerepet vesznek végig az órák során. Renáta már tudja, hogy jobban érzi magát egy-egy drámaibb alak megformálásakor, de szereti és kihívásnak érzi a komikus buffa-szerepeket is.

Az énekes rendelkezik bizonyos adottságokkal, de ezek a lehetőségek növelhetők, tágíthatók. „Tulajdonképpen mezzoszopránként jöttem ide a Zeneművészeti Karra, de kiderült, valójában szoprán vagyok. Hajlamos voltam sötétebb hangszínnel énekelni, ami mesterkéltebbé teszi a hangot. De Andrejcsik István például ezt is kijavította nálam – most meg tudok olyan finomságokat valósítani, amelyeket azelőtt el sem tudtam volna képzelni magamról” – mondja.

 

 

Renátának nem kell tartania tehát attól, hogy nem lesz mivel kitöltenie a szabadidejét. Ehhez az is hozzájárul, hogy az egyetemi képzés mellett gyakran részt vesz a Szegedi Nemzeti Színház operaelőadásaiban is kórustagként. Énekelt már A windsori víg nőkben, a Háry Jánosban s legutóbb az Otellóban is. Ez utóbbi már csak azért is különleges volt a számára, mert alkalma volt José Curát színpadon látni. „Hihetetlen élmény, hogy két méterre tőled a színpadon ott áll és énekel egy ilyen fantasztikus művész. Rengeteget lehet tanulni tőle, például a szenvedélyes színészi játékot, amelyet alkalmaz a színpadon – bár azt mondják, ez tulajdonképpen vele született... Mindig tele volt energiával, lendülettel munka közben – ez is azt mutatja, hogy nem véletlenül ilyen nagyszerű énekes.”

A képzéshez hozzátartozik a színpadi gyakorlat is, amit Toronykői Attila rendezőnél sajátíthatnak el a leendő énekesek. Bár félévente csak két-három koncerten tudnak szerepelni, azért akad mód arra, hogy kipróbálják magukat színpadon, ahogy az Renátának is sikerült. „Ezek nagyon értékes tapasztalatok” – magyarázza. „Meg kell ugyanis tanulni, hogyan dolgoznak a rendezők, hogyan kell színpadon, színházban viselkedni. Még a szólóénekesek hibáiból is tanul alkalmasint az ember, megláthatja, hogyan javítják ki azokat.” Ezért továbbra is részt szeretne venni az előadásokban, akárhányszor csak hívják.

 

TOVÁBB

Renáta a 2008-as Simándy József Énekverseny díjazottja: második helyezéssel büszkélkedhet a második kategóriában. „Ez a helyezés a számomra azt jelenti, hogy tovább kell fejlődni, megfelelni ennek az eredménynek. Azt indította el bennem, hogy ennek megfelelően kell dolgoznom ezután is, hiszen ha sikerült elérnem valamit, akkor ez azt is jelenti, hogy esetleg többet várnak el tőlem a továbbiakban is. Ezért ez engem még több és keményebb munkára sarkall, ez a célom ezután is.”

 

 

„Nagyon sokan mondják, hogy az éneklés nem az éneklésnél kezdődik” – magyarázza Renáta. Leendő énekesként tisztában kell lenni azzal, hogy mi mindennel szükséges rendelkeznie egy sikeres énekesnek. Nem elég ugyanis a szép hang és a muzikalitás. A technikailag kidolgozott dalhoz hozzá kell adnia az énekesnek a lelkét, szinte együtt kell tudnia levegőt venni a kísérettel. Emellé a jó előadáshoz színészi tehetség és főleg hatalmas adag kitartás szükséges. Renáta azt mondja, ez náluk családi vonás, innen ered a céltudatossága – emellett pedig mindenben segítik is a szülei, annak ellenére, hogy ők maguk nem értenek a zenéhez.

A színvonalas énekléshez azonban még komoly állóképességre is szükség van. „Ez tulajdonképpen kemény fizikai munka” – mondja Renáta. „Emellett pedig le kell tudni mondani bizonyos dolgokról: egy énekes nem fagylaltozik, nem iszik szénsavas italt, és főleg mindig kialussza magát, ha bármilyen eredményt is el szeretne érni.” Mégis úgy gondolja, érdemes áldozatokat hozni. „Én ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben, ezért pedig képesnek kell lennem lemondani bizonyos dolgokról. Úgy gondolom, hogy ennek így van értelme.”