2020. augusztus 4., kedd English version
Archívum  --  2010  --  2. szám - 2010. február 15.  --  Iskolapad
Minél többet látni
Garay Sá­ra ma­gyar szár­ma­zá­sú né­met ál­lam­pol­gár­ként Né­met­or­szág­ban is ta­nul­hat­ta vol­na le­en­dő szak­má­ját, ő azon­ban az itt­ho­ni kép­zést vá­lasz­tot­ta. Mi­ért ér­de­mes Ma­gyar­or­szá­gon ta­nul­ni, mit kap­hat az em­ber egy mul­ti­kul­turális kö­zeg­ben el­töl­tött öt év­től, mi­ért fon­tos, hogy mi­nél töb­bet utaz­zunk – Is­ko­la­pad ro­va­tunk mos­ta­ni fő­sze­rep­lő­jé­vel ezek­ről is be­szél­get­tünk.
Címkék: Iskolapad

Az or­vos­lás az éle­te

„Nem is tud­nám el­kép­zel­ni az éle­tem az or­vos­lás nél­kül” – vág be­le a me­sé­lés­be ha­tá­ro­zot­tan Sá­ra, aki szá­má­ra szin­te egye­nes volt az út a fog­or­vo­si pá­lya fe­lé nem kis mér­ték­ben csa­lád­já­nak kö­szön­he­tő­en.
„Ko­ráb­ban sze­ret­tem vol­na ré­gész vagy jo­gász len­ni, de a gim­ná­zi­um vé­ge fe­lé már or­vo­si­ra akar­tam jár­ni. A csa­lá­dunk­ban min­dig is na­gyon fon­tos volt a me­di­ci­na, hi­szen apu­kám se­bész, a nagy­pa­pám fog­tech­ni­kus, és van­nak más fog­or­vos­ok is a csa­lá­dunk­ban. Szó­val tu­laj­don­kép­pen be­le­szü­let­tem eb­be a szak­má­ba, eb­ben nőt­tem fel. Apu­kám sokat mesélt ar­ról ott­hon, hogy ho­gyan ment egy-­e­gy ope­rá­ció, úgy­hogy más kis­gye­rek­ként is sok min­dent hal­lot­tam er­ről. Ami­kor pe­dig Ma­gyar­or­szág­ra jöt­tem, több­ször el­men­tem a nagy­pa­pám­hoz, és fi­gyel­tem, hogy dol­go­zik. Sze­rin­tem a fog­or­vos­lás egy na­gyon szép szak­ma. Jó ér­zés, ha va­la­ki be­jön hoz­zád, és se­gí­te­ni tudsz ne­ki a prob­lé­má­já­ban. Jó do­log az is, hogy em­be­rek­kel tu­dok fog­lal­koz­ni, nem ülök va­la­hol egy szo­bá­ban egész nap egy szá­mí­tó­gép előt­t. De sze­rin­tem nő­ként ta­lán jobb fog­or­vos­nak len­ni, mint or­vos­nak, mert több le­he­tő­sé­ged van egy csa­lád­ra, ezért is vá­lasz­tot­tam in­kább ezt. Nem is bán­tam meg, na­gyon jó dön­tés volt sze­rin­tem” – me­sé­li.

garaysara Garay Sára
1984. december 5-én született Szegeden. Szülei 1986-ban Németországba települtek, ezért kétéves korától kint élt, jelenleg is német állampolgár. 16 évesen egy tanévet az egyesült államokbeli Tenessee-ben töltött. 2005-ben érettségizett a bernkastel-kuesi Nikolaus von Kues Gymnasiumban. Jelenleg az SZTE Fogorvostudományi Karának ötödéves hallgatója angol nyelvű képzésen.
Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Ne be­csüld le más ba­ját!

Ezek tük­ré­ben nem meg­le­pő, hogy a fo­gász­pa­lán­tá­nak kör­vo­na­la­zó­dott el­kép­ze­lé­sei van­nak ar­ról, mi­lyen is egy jó fog­or­vos. „Kell a jó kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­ség. De a leg­fon­to­sabb, hogy ne be­csüld le má­sok prob­lé­má­it. Le­het, hogy ne­ked az nem len­ne prob­lé­ma, de ne­ki at­tól még az. Szó­val a nyi­tott­ság is na­gyon fon­tos min­den­nel szem­ben. Szük­sé­ges, hogy jó sze­med le­gyen, lásd, hogy mi a gond, és jól fog­jon az agyad, gyor­san tudj kom­bi­nál­ni, fel­is­merd, ha ugyan fog­prob­lé­má­val jön hoz­zád az il­le­tő, de még­is va­la­mi­lyen más be­teg­sé­ge van. Ezek­nek a dol­gok­nak egy pon­tig meg kell len­ni­ük az em­ber­ben alap­ból is, de sok min­dent meg le­het ta­nul­ni, fej­leszt­he­tő­ek ezek. So­kat le­het ta­nul­ni ab­ból, hogy lá­tod a ta­ná­ra­i­dat, ők ho­gyan nyúl­nak a pá­ci­en­sek­hez. Ez hoz­zá­tesz az em­ber­hez na­gyon so­kat.”

„Va­la­hol még­is ma­gyar is va­gyok”

Sá­ra két­éves ko­rá­tól Né­met­or­szág­ban élt szü­le­i­vel, ami­kor azon­ban dön­te­ni kel­lett a to­vább­ta­nu­lás­ról, szí­ve vis­­sza­húz­ta Ma­gyar­or­szág­ra.
„Fel­vet­tek Né­met­or­szág­ban is egye­tem­re, de vis­­sza­jöt­tem Ma­gyar­or­szág­ra, mert még­is va­la­hol ma­gyar va­gyok. Úgy ér­zem, hogy ide­va­ló­si is va­gyok, és ha vis­­sza aka­rok men­ni dol­goz­ni majd, leg­alább öt évet itt el­tölt­het­tem. Per­sze az fon­tos volt, hogy a mind a ma­gyar or­vo­si, mind a fog­or­vo­si kép­zés­nek na­gyon jó hí­re van min­den­hol. A ma­gyar hall­ga­tók­nak is ugyan­úgy na­gyon jó le­he­tő­sé­ge­ik van­nak el­he­lyez­ked­ni szer­te a vi­lág­ban. Több do­log­ból is adó­dik ez sze­rin­tem. Na­gyon nagy hang­súlyt fek­tet­nek a gya­kor­la­ti kép­zés­re. Most ötöd­év­ben pél­dá­ul min­den nap van gya­kor­la­tunk. Az is egy elő­nye a ma­gyar kép­zés­nek a né­met­tel szem­ben, hogy itt min­dig akad pá­ci­ens. Min­dig akad va­la­ki, aki­nek rossz fo­ga van, és na­gyon sok em­ber nem tud­ja ki­fi­zet­ni a magán­fo­gor­vost. Né­met­or­szág­ban a hall­ga­tók­nak sok­szor ma­guk­nak kell ke­res­ni be­te­get, mert kü­lön­ben nem tud­ják meg­csi­nál­ni a gya­kor­la­tot. Az is na­gyon tet­szik, hogy itt jó a kap­cso­lat a ta­ná­rok és di­á­kok kö­zött. Ez ab­ból is adó­dik, hogy ke­ve­sen va­gyunk. Ha he­ten­te hat órát ta­lál­ko­zunk, sok­kal job­ban meg­is­mer­nek min­ket. Töb­bet le­het így ta­nul­ni, mert ők tud­ják, hogy mit tudsz, és mit kell még se­gí­te­ni­ük. Ez is hoz­zá­já­rul a kép­zés szín­vo­na­lá­hoz. Na­gyon se­gí­tő­ké­szek a ta­ná­rok, és lát­szik, hogy sze­re­tik csi­nál­ni a mun­ká­ju­kat. Már­pe­dig ha azt lát­ja a di­ák, hogy a ta­nár is szí­ve­sen vég­zi a mun­ká­ját, ak­kor ő is jó akar majd len­ni. Úgy gon­do­lom, hogy eze­ket a szak­mai ala­po­kat, ami­ket itt meg­kap­tam Ma­gyar­or­szá­gon, más­hol nem sze­rez­het­tem vol­na meg” – mond­ja ha­tá­ro­zot­tan.


ANYANYELV

„Két­nyel­vű­ként nőt­tem fel. Min­den­hol né­me­tül be­szél­tünk, de ott­hon a csa­lád­dal egy­más kö­zött csak a ma­gyar nyel­vet hasz­nál­tuk. Er­re min­den­ki azt mond­ja, hogy mi­lyen jó, de sze­rin­tem azért meg­van­nak en­nek a hát­rá­nyai is. Nem va­gyok egyik nyelv­ben sem an­­nyi­ra ott­hon, mint akinek csak egy anya­nyel­ve van. Min­dig vál­to­zik, hogy me­lyi­ket be­szé­lem job­ban, at­tól függ, hol va­gyok hu­za­mo­sabb ide­ig. Né­me­tül nincs ak­cen­tu­som, eb­ből a szem­pont­ból végülis ta­lán in­kább ez az anya­nyel­vem, de én a ma­gyart is ugyan­úgy a ma­ga­mé­nak ér­zem. Min­ket min­dig úgy ne­vel­tek, hogy a ma­gyar­ság na­gyon fon­tos. Egyéb­ként egy­szer­re né­me­tül és ma­gya­rul is gon­dol­ko­zom, at­tól függ, me­lyik nyel­ven jut eszem­be ha­ma­rabb az adott szó, de pél­dá­ul ma­gya­rul szá­mo­lok. Elő­for­dul, hogy ha gyor­san be­szé­lek a szü­le­im­mel ma­gya­rul, ak­kor egy-­e­gy szót né­me­tül mon­dok, mert az jut eszem­be ha­ma­rabb” – árul­ja el Sá­ra.

 

A más­ság po­zi­tív is le­het

De mint ki­de­rül, nem csak a kép­zés szín­vo­na­la mi­att ér­de­mes itt ta­nul­ni. Sá­ra úgy gon­dol­ja, na­gyon so­kat adott ne­ki az a mul­ti­kul­turális kö­zeg, ami­be be­ke­rült az an­gol nyel­vű kép­zé­sen. „Sok­kal nyi­tot­tabb let­tem an­nak kö­szön­he­tő­en, hogy en­­nyi or­szág­ból is­mer­tem meg em­be­re­ket. Meg­ta­pasz­tal­tam, hogy má­sok ho­gyan gon­dol­kod­nak, mi a fon­tos szá­muk­ra. Nem is tu­dom már el­kép­zel­ni, hogy ha vis­­sza­me­gyek Né­met­or­szág­ba, csak né­me­tek kö­zött él­jek. Így, hogy most öt évig ma­gya­rok­tól kezd­ve irá­ni­a­kon át a gö­rö­gö­kig min­den­fé­le nem­ze­tű em­ber­rel vol­tam kö­rül­vé­ve. Azt hi­szem, sok­kal to­le­rán­sabb let­tem. Az is na­gyon so­kat adot­t, hogy lát­tam, pél­dá­ul egy irá­ni ho­gyan lát min­ket, eu­ró­pa­i­a­kat, mi az, ami ne­ki fur­csa ben­nünk. Ér­de­kes el­be­szél­get­ni ar­ról, hogy ná­la­tok ez mi­ért úgy van, és ná­lunk mi­ért így. Hi­szen na­gyon je­len­tős kü­lönb­sé­gek is van­nak a kul­tú­rák kö­zött, pél­dá­ul a nők és fér­fi­ak kö­zöt­ti vi­szony­ban. A töb­bi­ek is mind na­gyon nyi­tot­tak vol­tak, hi­szen aki el­hagy­ja a sa­ját or­szá­gát, ab­ban ele­ve kell len­nie nyi­tott­ság­nak. Na­gyon jó, hogy most már úgy tu­dok hoz­zá­áll­ni ah­hoz, ha va­la­ki más, hogy ez nemcsak ne­ga­tív, ha­nem po­zi­tív is le­het. Nem kell min­den­ki­nek ugyan­úgy öl­töz­köd­ni, ugyan­úgy gon­dol­kod­ni. Sze­rin­tem ezt más­hol nem is tud­tam vol­na meg­kap­ni.”

Szé­les lá­tó­kör

Sá­ra nyi­tott­sá­ga rész­ben ta­lán ab­ból is fa­kad, hogy ked­venc idő­töl­té­se az uta­zás, rég­óta tu­da­to­san tö­rek­szik rá, hogy mi­nél több hely­re el­jut­has­son.
„Na­gyon sze­re­tek utaz­ni, újat lát­ni, és sze­ren­csé­re Eu­ró­pá­ban na­gyon jók már a le­he­tő­sé­gek er­re, el le­het jut­ni sok­fe­lé ke­vés pénz­ből is. Tő­lünk négy­órá­nyi­ra van Pá­rizs, úgy­hogy gyak­ran át­men­tünk, meg Lu­xem­burg­ba is, de vol­tam már Lon­don­ban is. A gim­iben ki­men­tem egy év­re Ame­ri­ká­ba cse­re­di­ák­nak azért, hogy jól meg­ta­nul­jak an­go­lul. Nagy kul­tu­rá­lis sokk volt, mert egé­szen más élet­stí­lus­ban él­nek ott, én pe­dig na­gyon fi­a­tal vol­tam, nem ké­szül­tem fel ezek­re e kü­lönb­sé­gek­re. De sok­kal önál­lóbb let­tem ab­ban az év­ben, job­ban tud­tam utá­na ke­zel­ni a stressz­hely­ze­te­ket is. Úgy­hogy nagy él­mény is volt, jó sok szép em­lé­kem is ma­radt on­nan. A sze­ge­di ba­rát­nő­im­mel volt, hogy el­men­tünk Zág­ráb­ba pél­dá­ul, meg más he­lyek­re, amik itt van­nak kö­zel. Min­dig úgy pró­bá­lom csi­nál­ni, hogy va­la­mi hasz­nom is le­gyen be­lő­le. Ta­valy nyá­ron pél­dá­ul el­men­tem Los An­ge­les­be úgy, hogy a UCLA-be je­lent­kez­tem, hogy meg­is­mer­hes­sem egy ki­csit az ot­ta­ni fog­or­vos­kép­zést, és így el­tölt­het­tem ott két he­tet. De ki­hasz­nál­tam az al­kal­mat, és el­men­tem még San Diegó­ba és Las Veg­as­ba is pél­dá­ul. A nagy ál­mom most, hogy ki­jus­sak Ró­má­ba. Ezen­kí­vül el sze­ret­nék men­ni Iz­ra­el­be is, mert na­gyon sok is­me­rő­söm van on­nan, sze­ret­ném lát­ni, hogy hon­nan va­lók. Na­gyon jó do­log úgy el­jut­ni va­la­ho­vá, hogy nemcsak tu­ris­ta­ként lá­tod, ha­nem azo­kon ke­resz­tül, akik ott él­nek. Sze­rin­tem mi­nél töb­bet lát­sz, an­nál job­ban tu­dod, hogy mit akarsz. Ha nem uta­zol, nem is­mersz meg em­be­re­ket, nem lesz elég szé­les a lá­tó­kö­röd” – vall­ja.

Ke­resz­tes Ju­dit

kongressz1_230x154.png

Címkék

Iskolapad 

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Mérnöki gyakorlat (nappali és levelező tagozat)
    július 13. - október 09.
  • Véradó Medikusok Hete
    augusztus 03. - augusztus 09.
  • SZOTE Gólyatábor '20
    augusztus 16. - augusztus 19.
  • Mérnöki gyakorlat I. beszámoló (nappali tagozat)
    augusztus 27.
  • Versenyalapú (normál) kurzusfelvétel
    augusztus 31. - szeptember 20.

Gyorslinkek

Bezár