„Nem is tudnám elképzelni az életem az orvoslás nélkül” – vág bele a mesélésbe határozottan Sára, aki számára szinte egyenes volt az út a fogorvosi pálya felé nem kis mértékben családjának köszönhetően.
„Korábban szerettem volna régész vagy jogász lenni, de a gimnázium vége felé már orvosira akartam járni. A családunkban mindig is nagyon fontos volt a medicina, hiszen apukám sebész, a nagypapám fogtechnikus, és vannak más fogorvosok is a családunkban. Szóval tulajdonképpen beleszülettem ebbe a szakmába, ebben nőttem fel. Apukám sokat mesélt arról otthon, hogy hogyan ment egy-egy operáció, úgyhogy más kisgyerekként is sok mindent hallottam erről. Amikor pedig Magyarországra jöttem, többször elmentem a nagypapámhoz, és figyeltem, hogy dolgozik. Szerintem a fogorvoslás egy nagyon szép szakma. Jó érzés, ha valaki bejön hozzád, és segíteni tudsz neki a problémájában. Jó dolog az is, hogy emberekkel tudok foglalkozni, nem ülök valahol egy szobában egész nap egy számítógép előtt. De szerintem nőként talán jobb fogorvosnak lenni, mint orvosnak, mert több lehetőséged van egy családra, ezért is választottam inkább ezt. Nem is bántam meg, nagyon jó döntés volt szerintem” – meséli.
Garay Sára 1984. december 5-én született Szegeden. Szülei 1986-ban Németországba települtek, ezért kétéves korától kint élt, jelenleg is német állampolgár. 16 évesen egy tanévet az egyesült államokbeli Tenessee-ben töltött. 2005-ben érettségizett a bernkastel-kuesi Nikolaus von Kues Gymnasiumban. Jelenleg az SZTE Fogorvostudományi Karának ötödéves hallgatója angol nyelvű képzésen. Fotó: Segesvári Csaba |
---|
Ezek tükrében nem meglepő, hogy a fogászpalántának körvonalazódott elképzelései vannak arról, milyen is egy jó fogorvos. „Kell a jó kommunikációs készség. De a legfontosabb, hogy ne becsüld le mások problémáit. Lehet, hogy neked az nem lenne probléma, de neki attól még az. Szóval a nyitottság is nagyon fontos mindennel szemben. Szükséges, hogy jó szemed legyen, lásd, hogy mi a gond, és jól fogjon az agyad, gyorsan tudj kombinálni, felismerd, ha ugyan fogproblémával jön hozzád az illető, de mégis valamilyen más betegsége van. Ezeknek a dolgoknak egy pontig meg kell lenniük az emberben alapból is, de sok mindent meg lehet tanulni, fejleszthetőek ezek. Sokat lehet tanulni abból, hogy látod a tanáraidat, ők hogyan nyúlnak a páciensekhez. Ez hozzátesz az emberhez nagyon sokat.”
Sára kétéves korától Németországban élt szüleivel, amikor azonban dönteni kellett a továbbtanulásról, szíve visszahúzta Magyarországra.
„Felvettek Németországban is egyetemre, de visszajöttem Magyarországra, mert mégis valahol magyar vagyok. Úgy érzem, hogy idevalósi is vagyok, és ha vissza akarok menni dolgozni majd, legalább öt évet itt eltölthettem. Persze az fontos volt, hogy a mind a magyar orvosi, mind a fogorvosi képzésnek nagyon jó híre van mindenhol. A magyar hallgatóknak is ugyanúgy nagyon jó lehetőségeik vannak elhelyezkedni szerte a világban. Több dologból is adódik ez szerintem. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati képzésre. Most ötödévben például minden nap van gyakorlatunk. Az is egy előnye a magyar képzésnek a némettel szemben, hogy itt mindig akad páciens. Mindig akad valaki, akinek rossz foga van, és nagyon sok ember nem tudja kifizetni a magánfogorvost. Németországban a hallgatóknak sokszor maguknak kell keresni beteget, mert különben nem tudják megcsinálni a gyakorlatot. Az is nagyon tetszik, hogy itt jó a kapcsolat a tanárok és diákok között. Ez abból is adódik, hogy kevesen vagyunk. Ha hetente hat órát találkozunk, sokkal jobban megismernek minket. Többet lehet így tanulni, mert ők tudják, hogy mit tudsz, és mit kell még segíteniük. Ez is hozzájárul a képzés színvonalához. Nagyon segítőkészek a tanárok, és látszik, hogy szeretik csinálni a munkájukat. Márpedig ha azt látja a diák, hogy a tanár is szívesen végzi a munkáját, akkor ő is jó akar majd lenni. Úgy gondolom, hogy ezeket a szakmai alapokat, amiket itt megkaptam Magyarországon, máshol nem szerezhettem volna meg” – mondja határozottan.
ANYANYELV
„Kétnyelvűként nőttem fel. Mindenhol németül beszéltünk, de otthon a családdal egymás között csak a magyar nyelvet használtuk. Erre mindenki azt mondja, hogy milyen jó, de szerintem azért megvannak ennek a hátrányai is. Nem vagyok egyik nyelvben sem annyira otthon, mint akinek csak egy anyanyelve van. Mindig változik, hogy melyiket beszélem jobban, attól függ, hol vagyok huzamosabb ideig. Németül nincs akcentusom, ebből a szempontból végülis talán inkább ez az anyanyelvem, de én a magyart is ugyanúgy a magaménak érzem. Minket mindig úgy neveltek, hogy a magyarság nagyon fontos. Egyébként egyszerre németül és magyarul is gondolkozom, attól függ, melyik nyelven jut eszembe hamarabb az adott szó, de például magyarul számolok. Előfordul, hogy ha gyorsan beszélek a szüleimmel magyarul, akkor egy-egy szót németül mondok, mert az jut eszembe hamarabb” – árulja el Sára.
De mint kiderül, nem csak a képzés színvonala miatt érdemes itt tanulni. Sára úgy gondolja, nagyon sokat adott neki az a multikulturális közeg, amibe bekerült az angol nyelvű képzésen. „Sokkal nyitottabb lettem annak köszönhetően, hogy ennyi országból ismertem meg embereket. Megtapasztaltam, hogy mások hogyan gondolkodnak, mi a fontos számukra. Nem is tudom már elképzelni, hogy ha visszamegyek Németországba, csak németek között éljek. Így, hogy most öt évig magyaroktól kezdve irániakon át a görögökig mindenféle nemzetű emberrel voltam körülvéve. Azt hiszem, sokkal toleránsabb lettem. Az is nagyon sokat adott, hogy láttam, például egy iráni hogyan lát minket, európaiakat, mi az, ami neki furcsa bennünk. Érdekes elbeszélgetni arról, hogy nálatok ez miért úgy van, és nálunk miért így. Hiszen nagyon jelentős különbségek is vannak a kultúrák között, például a nők és férfiak közötti viszonyban. A többiek is mind nagyon nyitottak voltak, hiszen aki elhagyja a saját országát, abban eleve kell lennie nyitottságnak. Nagyon jó, hogy most már úgy tudok hozzáállni ahhoz, ha valaki más, hogy ez nemcsak negatív, hanem pozitív is lehet. Nem kell mindenkinek ugyanúgy öltözködni, ugyanúgy gondolkodni. Szerintem ezt máshol nem is tudtam volna megkapni.”
Sára nyitottsága részben talán abból is fakad, hogy kedvenc időtöltése az utazás, régóta tudatosan törekszik rá, hogy minél több helyre eljuthasson.
„Nagyon szeretek utazni, újat látni, és szerencsére Európában nagyon jók már a lehetőségek erre, el lehet jutni sokfelé kevés pénzből is. Tőlünk négyórányira van Párizs, úgyhogy gyakran átmentünk, meg Luxemburgba is, de voltam már Londonban is. A gimiben kimentem egy évre Amerikába cserediáknak azért, hogy jól megtanuljak angolul. Nagy kulturális sokk volt, mert egészen más életstílusban élnek ott, én pedig nagyon fiatal voltam, nem készültem fel ezekre e különbségekre. De sokkal önállóbb lettem abban az évben, jobban tudtam utána kezelni a stresszhelyzeteket is. Úgyhogy nagy élmény is volt, jó sok szép emlékem is maradt onnan. A szegedi barátnőimmel volt, hogy elmentünk Zágrábba például, meg más helyekre, amik itt vannak közel. Mindig úgy próbálom csinálni, hogy valami hasznom is legyen belőle. Tavaly nyáron például elmentem Los Angelesbe úgy, hogy a UCLA-be jelentkeztem, hogy megismerhessem egy kicsit az ottani fogorvosképzést, és így eltölthettem ott két hetet. De kihasználtam az alkalmat, és elmentem még San Diegóba és Las Vegasba is például. A nagy álmom most, hogy kijussak Rómába. Ezenkívül el szeretnék menni Izraelbe is, mert nagyon sok ismerősöm van onnan, szeretném látni, hogy honnan valók. Nagyon jó dolog úgy eljutni valahová, hogy nemcsak turistaként látod, hanem azokon keresztül, akik ott élnek. Szerintem minél többet látsz, annál jobban tudod, hogy mit akarsz. Ha nem utazol, nem ismersz meg embereket, nem lesz elég széles a látóköröd” – vallja.
Keresztes Judit