Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Sági Ferenc megnyerte a XXVIII. OTDK-n a Pedagógiai, Pszichológiai, Közművelődési és Könyvtártudományi Szekció Közművelődés alszekcióját, valamint dolgozatát javasolták a Mindentudás Egyeteme prezentációs díjára.

 

 

Ferenc szegedi 13 és 16 éves diákok médiafogyasztási szokásait vizsgálta egy 280 fős mintán.
„A téma? Érdekes! Császi Lajos A média rítusai című könyvét olvasva vetődött fel bennem, hogy az általa teoretikus síkon kezelt problémára valamilyen empirikus kutatást készítsek. Jóllehet ma már látom a dolgozatom gyengeségeit is, azért e munka során egy jó kutatási vázat tudtam kialakítani, és meg tudtam figyelni bizonyos öszszefüggéseket” – meséli Ferenc arra a kérdésemre, hogy mi vezette ehhez a témához. Mint mondja, elsősorban azt akarta megvizsgálni, hogy az egyes társadalmi csoportok hogyan viszonyulnak a médiához. Itt kapcsolódott a témája a szociológiai tanulmányaihoz. „Ha a médiafogyasztást – durkheimi frázissal élve – 'társadalmi ténynek' tekintjük, akkor lehetővé válik annak szociológiai vizsgálata. A 13 és 16 éves korosztály az, ami még a leginkább formálódó a szociális normák integrációjában, ezért választottam ezt a két korcsoportot. Arra voltam kíváncsi, hogy az egyes iskolatípusok szerint markánsan elkülönülő csoportok hogyan 'fogyasztják' a médiát” – magyarázza a kutató.
A szakiskolások egészen más szociális miliővel rendelkeznek, mint a gimnazisták. Ferenc azt vizsgálta, hogy megjelenik-e a médiafogyasztási szokásokban ennek az eltérő miliőnek, habitusnak a hatása.
„A médiafogyasztási habitusnak három alkotóelemét különítettem el: a hétköznapi médiafogyasztási gyakoriságot; a kognitív tények integrációjának aktív vagy passzív voltát, amelyek a normális társadalmi élethez szükséges szociális tények ismeretéről szólnak, és végül pedig az affektív tények integrációjának médiához köthető aktivitási fokát. Ez utóbbit többek között a példaképpel próbáltam vizsgálni, ami kiváló indikátora volt annak, hogy  a lágyabb jellegű, szociális normákat, tényezőket hogyan és milyen mértékben integrálják az egyes iskolatípusokban tanulók” – magyarázza a szociológus.

 

Sági Ferenc 1980-ban született Dunaújvárosban, az ottani Rudas Közgazdasági Középiskolában érettségizett 1999-ben. A Juhász Gyula Pedagógusképző Karon 2006-ban történelem szakon, illetve az SZTE Bölcsészettudományi Karon szociológián végzett 2007-ben, jelenleg a JGYPK művelődésszervező szakán ötödéves halasztó. A 2004/2005-ös tanévet Erasmus-ösztöndíjasként Finnországban töltötte. Győztes OTDK-dolgozatának címe: Médiafogyasztási szokások a 13 és 16 éves szegedi iskolások körében. Egy variáns a neodurkheimi kommunikációelmélet gyakorlati alkalmazására. Fotó: Kenéz Attila

Módszer és eredmény

 

Összesen 10 osztályban végezte Ferenc a méréseket egy 36 itemblokkot tartalmazó tízoldalas kérdőívvel. „Azt az eredményt kaptam, hogy a középiskolások médiahasználata valóban nagyban függ a szociokulturális háttértől. A szakiskolások nagyon alacsony médiafogyasztási gyakorisággal rendelkeznek, viszont ki lehet mutatni, hogy igen aktív integrációval bírnak a médiából nyerhető affektív elemek terén: vagyis a különféle társadalmi normák nagy részét a televízióból nyerik. Ezzel szemben a gimnazisták, noha szintén alacsony gyakorisággal kerülnek kapcsolatba a médiával, de nagyon passzívan integrálják az abból nyerhető affektív elemeket, mert ezeket a szociális normákat ők elsősorban a család segítségével sajátítják el. Kiemelendő, hogy ők rendkívül hatékonyan dolgozzák fel a médiából nyerhető kognitív tényezőket” – fejtegeti Ferenc kutatása eredményeit.

 

A KAPU

Miért érdemes tudományos diákköri munkával foglalkozni? „Az OTDK nagy előnyt jelent: ha bekerül az önéletrajzodba, jobban fel tudod hívni magadra a figyelmet. Sok állásinterjún voltam az utóbbi időben, és mindenki az OTDK-ra volt kíváncsi. Természetesen nem ezért vettek fel, de ez kaput nyitott arra, hogy komolyabban lehessen egy szakmai beszélgetést folytatni – úgy érzem, ezért is nagyon megérte. A cégem kutatási igazgatójának is az tetszett meg, hogy látta, meg tudok csinálni egy kutatást elejétől a végéig. Ennek is köszönhető, hogy rögtön kutatói pozícióba vettek fel, s nem asszisztensként kellett indulnom. Nyertem két-három évet.”

 

 

Kérdésemre, hogy voltak-e meghatározó tanárszemélyiségek számára az egyetemi évek alatt, több nevet is felsorolt. „A művelődésszervező szakon Málovics Györgyhöz állt legközelebb az a kutatási vonal, amivel foglalkoztam, így ő volt a témavezetőm. A Juhász Gyula történelem szakán Zakar Péter óriási lexikális tudása, korrektsége és lelkesedése; a szociológián pedig Balog Iván zseniális, rendszerszerű gondolkodása gyakorolt rám leginkább hatást.”

S most, immár a történelem és a szociológia szakokat maga mögött tudva egy budapesti médiakutató intézetnél business science-szel foglalkozik, és kutatói státuszban dolgozik. „A médiával kapcsolatos szaktanácsadással foglalkozunk. Az ökonometriai modellezéstől a célcsoport-meghatározáson át a konkrét akciótervek megalkotásáig vagy versenytárselemzésig elég széles a kutatás palettája, és nagyon izgalmas” – mondja a kutató. Jövőbeni terveit is ennek a munkának a függvényében képzeli el. Szociológia szakdolgozatát Hajnal István történész és szociológus munkásságából írta, ez a téma – mint mondja – még ma is szívügye, és gondolt a PhD-re, de ez a terve egyre inkább elhalványul. „Itt sokkal több és izgalmasabb problémával találkozom, mint az egyetemen. A szociológia szak jó alapot, jól alkalmazható és adaptálható, piacképes tudást ad, a történelmen és a művelődésszervezőn pedig alapos humán műveltséget szereztem, de a kihívások az egyetem után jönnek. Ez már nem az a steril egyetemi környezet – itt nem szűkös adatokból kell valamit kihozni, hanem fordított a helyzet: rengeteg információ, adat van, amit kreatívan fel kell felhasználni” – összegez az ifjú kutató.