Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Laci alapvetően szemiotikával (jeltudománnyal), pontosabban a szubjektumszemiotikával, valamint a társadalmi hatalmi technikák témájával foglalkozik. Az ötödéves hallgató angol szakon egy dráma szemiotikai elemzéséből, spanyol szakon pedig nyelvfilozófiából írja szakdolgozatát; a nyelvi ideológiák foglalkoztatják.

 

Kovács László 1982-ben született Szegeden. 2001-ben érettségizett a Deák Ferenc Gimnáziumban. A 2004/2005-ös és az idei tanévre köztársasági ösztöndíjat kapott. 2005-ben egy szemesztert Salamancában (Spanyolország) töltött Erasmus-ösztöndíjasként. Idén áprilisban indul az OTDK Humán Tudományi Szekciójában, dolgozatának címe: „Tükörben lakni”.

 

A spanyolországi bevándorlókkal kapcsolatos dokumentumokat, illetve személyes történetelbeszéléseket vizsgál abban a tekintetben, hogy azok milyen nyelvi ideológiákat tartalmaznak – itt ideológia alatt körülbelül „értékrendszert”, preferenciákat kell érteni:  vagyis milyen módon szegregálják – a bőrszín, nyelvtudás, műveltség stb. alapján – például a Spanyolországba vándorló afrikaiakat. Lacit a hatalom kérdése foglalkoztatja, amely leegyszerűsítve erős-gyenge, elnyomó és elnyomott viszonyában az élet minden területén jelen van. „Ma már sokan úgy gondolják, hogy az irodalom is egy hatalmi technika” – mondta. „Az irodalom olyan kulturális szabály- és kötelezettségrendszert közvetít, amit az olvasás aktusa során a befogadó felvesz, azonosul vele, és ezáltal reprodukálódik benne ugyanaz a társadalmi meghatározottság, ami benne van az irodalomban. De ugyanígy idetartozik a kanonizált és nem kanonizált szerzők kérdésköre is, amelyben szintén megmutatkozik a hatalmat birtoklók akarata” – fejti ki. Az irodalmon és a jelentést birtokló (bitorló?) kanonizált szerzőség gondolatán keresztül elérkeztünk a szemiotikához. „Mindenki másként éli meg az olvasmányait, mindenkiben más jelentés képződik – nincs egy autoritárius jelentés, csak jelentésszóródás van. És nincs ott az a hatalom sem, amely azt állítja magáról, hogy nála van a jelentés” – magyarázta hallgatónk.
A vizsgált témákban László az úgynevezett szubjektumszemiotikai perspektívát használja. Ez egy viszonylag új nézőpont, amely a társadalmi embert, a szubjektumot nem egy konstans létezőként képzeli el, hanem egy működésként. „A jel használata révén képes az ember különféle társadalmi gyakorlatban működni: így alakul ki a beszéd, a vallás, a történelem, irodalom stb. Továbbá ez a szemlélet szubjektumfelfogásában a tudattalan által elnyomott, a valós elvesztésében gyökeredző vágyak szerepét hangsúlyozza” – beszélt tématerületéről.
Angol szakon Heiner Müller Hamletgép című posztmodern drámájából írja szakdolgozatát, amelyben a szubjektum krízisét vizsgálja. A mű kapcsán – amely leegyszerűsítve szólva egy „Hamlet-átirat” – azt próbálja megmutatni, hogy ez a dráma hogyan dekonstruálja a karte-ziánus egó elméletén alapuló hagyományos szubjektumfelfogást.

 

„A gimnáziumban kezdődött” – kezdett mesélni Laci a kezdetekről arra a kérdésemre, hogy hogyan fordult a nyelvek, az irodalom, majd a szemiotika felé. „A Deák Ferenc Gimnáziumba jártam, hatosztályos kéttannyelvű tagozatra. Ekkor kezdtem el a nyelvek – főleg az angol és a spanyol – iránt érdeklődni.” Mire végzett, addigra nagyon megszerette a szépirodalmat – magyar, francia, angol, spanyol, orosz műveket olvasott, de ekkor mégsem gondolt még bölcsészpályára: közgazdász szeretett volna lenni. „Ennek ellenére egy szemesztert mégis jogon végeztem – mondta – majd ezután döntöttem mégis az angol-spanyol szak mellett, mert úgy éreztem, hogy ez sokkal közelebb áll hozzám.”
Első év végén, illetve második év elején találkozott Kiss Attila irodalomkurzusán a szemiotika fogalmával. „Kiss Attila vezetett el a szemiotikához, és sok bátorítást, útmutatást kaptam tőle. Ha valamiben elakadok, vagy ha valami új dolgot kell felfedeznem, akkor ő mindig megmutatja az irányt. ő ösztönzött arra is, hogy részt vegyek az egri szemiotika konferencián 2005-ben és 2006-ban” – beszélt László a továbbhaladásáról. Áprilisban indul az OTDK-n is szemiotikai tárgyú dolgozatával, Kiss Attila témavezetésével.

 

„Úgy érzem, egy mélyebb jelentést tudtam találni a dolgokban, az irodalomban, a társadalmi gyakorlatban. A feminizmus dekonstrukciós perspektíváját is megismerhettem Barát Erzsébet óráit hallgatva, ami szintén olyan dolgokat mutatott meg számomra, amelyeket korábban nem láttam” – beszélt a tudományterület szépségéről a hallgató. S mi az, ami a leginkább érdekes ebben a témában? „Főleg maga a jelentés – a jelentés mindig valami enigmatikus dolog, amely mögött nagyon sok mindent lehet találni: ez kutatás, az igazság keresése – erre mindig megvolt bennem a vágy. A vágy arra, hogy megtaláljam azt, ami el van rejtve – ami ott van a szemünk előtt, de nem vesszük észre.”
Lászlót hallgatva megragadó volt sokoldalú érdeklődése, ami felveti a kíváncsi kérdést, hogy vajon milyen hobbija lehet egy ifjú „szemiotikusnak”. „A film…” – válaszolta. „Különösen a spanyol és japán filmeket szeretem, és a 'művészibb' alkotásokat. Emellett szívesen utazom – Spanyolország a kedvenc helyem, most is oda készülök. És persze szeretek olvasni – meg mindent, amit egy átlagos egyetemista ötödéven csinál.”
S végül: hogyan tovább? „Nagyon sokat fektettem már a szemiotikába, és igazán közel áll hozzám – szeretném a jövőben magasabb fokon is művelni, és szívesen tanítanám is. Nagyon örülnék, ha kapnék erre esélyt” – mondta Laci. Szeretné, ha sikerülne PhD-ösztöndíjat szereznie, és legszívesebben itt maradna Szegeden – ha ez nem sikerül, akkor esetleg külföldi lehetőségekben gondolkodik. Mi pedig kívánjuk neki, hogy a tudomány és a gondolkodás iránti érdeklődése és lelkesedése állja ki a pálya kihívásait.       Arany Mihály