Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Néha annyira elveszem a részletekben, hogy már nem látom az Egészet. Felapróznak apró teendőim. Referátum, könyvtár (persze semmit nem találok), határidők…elegem van. Kell egy kis szünet, érzem.

A Nyugi kettő jó lesz a lazításra. (Na jó, Pivo Várnak hívják, de szerintem így nem sokan ismerik.) Veszek egy pogácsát és egy kávét, és végre leülök. Vagyis inkább leroskadok. Nyelem a koffeint, mást úgysem igen nyeltem ma még. Süt a nap. A szemüvegem az asztalra fektetem, az államat meg a két tenyerembe. Átforrósítják a sugarak a szemhéjamat. Mély levegő, egy kicsit megdörzsölni a halántékot… Most már sokkal jobb.

Hatalmas faasztalnál ülök; még friss darab, nincs belevésve egyetlen focicsapat neve vagy szerelemes monogram sem. Ha kinézek az üvegfalon, megszemlélhetem kusza hétköznapjaim színpadait: a TIK-et és a bölcsészkart. Innen már nem is tűnnek olyan borzasztónak.

Jó, hogy van erre egy hely, ahol csak így pár percre ki lehet kapcsolni. Kell ez, pláne, hogy az eredeti Nyugi meg fog szűnni. Nem pletyka, tényleg. Kifaggattam a pincéreket. Társasház épül majd a helyén, az alján cukrászdával. (Na jó, az sem lesz olyan rossz.)

Szóval át kell ide szokni, a bölcsészeknek legalábbis. Annyira nem is lesz nehéz, hiszen a fekvés, de még – az eggyel modernebb kiadású – dizájn is szakasztott mása a szomszéd-elődnek. Kint üvegfallal körbevett beszélgető részleg, zenegép, darts, bent pedig ordítós zene, hamisítatlan kocsmahangulattal. Nagy előny, hogy van péksütemény, sőt zsíros kenyér is hagymával. A korgó gyomrú rohanóknak. És kétfajta sör, ami amúgy ritkán kapható csapolva. És van bor is, kimérve decije 50-től 90 forintig, az ínyenceknek márkás üveges is. A kiszolgálás lehetne kedvesebb – de még így is megéri betérni.

Főleg, ha süt a nap.