Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Kiricsi Imre: elengedhetetlenek a szoros ipari kapcsolatok. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

– Gyer­mek­ko­rom­ban nem tud­tam, mit je­lent az, hogy ké­mia, sok más fi­ú­hoz ha­son­ló­an moz­dony­ve­ze­tő sze­ret­tem vol­na len­ni. Ahogy nőt­tem, nem vol­tam a leg­jobb gye­rek: tár­sa­im­mal pél­dá­ul az­zal ját­szot­tunk, hogy gyu­fa­fe­jet töm­tünk a lyu­kas kulcs­ba, ami per­sze na­gyot csat­tan. En­gem az is ér­de­kelt, mi van a je­len­ség hát­te­ré­ben – kez­dett be­le a ku­ta­tói pá­lya előz­mé­nye­i­nek el­me­sé­lé­sé­be a pro­fes­­szor.
Pe­da­gó­gus­csa­lád­ból szár­ma­zom, ta­nár sze­ret­tem vol­na len­ni, még­pe­dig nem ké­mia, ha­nem orosz sza­kos. Édes­anyám azt mond­ta, bár­mi le­he­tek, csak ta­nár nem, én pe­dig en­ged­ve a szü­lői in­tés­nek ve­gyész­nek je­lent­kez­tem, és el­jöt­tem a sze­ge­di egye­tem­re 1967-ben. A ké­mia már a gim­ná­zi­um­ban és ér­de­kelt, el­in­dul­tam ta­nul­má­nyi ver­se­nye­ken, de a tu­do­mány­ág nem ha­gyott ben­nem olyan mély nyo­mo­kat, hogy azt érez­zem, fel­tét­le­nül ez­zel kell fog­lal­koz­nom.
– Mi­ért pont az al­kal­ma­zott kém­iá­ra esett a vá­lasz­tá­sa?
– Má­sod­éves ko­rom­ban a szer­ves ké­mia te­rü­le­tén akar­tam el­kez­de­ni a di­ák­kö­ri mun­kát. Mi­vel ad­dig nem ta­nul­tunk iga­zi szer­ves kém­iát, az ok­ta­tó a ke­zem­be nyom­ta a há­rom­kö­te­tes tan­köny­vet, hogy ta­nul­jam meg. Két hét múl­va vis­­sza­vit­tem ne­ki, az­zal, hogy még­sem aka­rok szer­ves kém­iá­val fog­lal­koz­ni. Har­mad­éves ko­rom­ban már a fi­zi­kai-ké­mia te­rü­le­té­ről vá­lasz­tot­tam ma­gam­nak té­mát, rá két év­re pe­dig ki­emelt el­ső dí­jat nyer­tem az Or­szá­gos Tu­do­má­nyos Di­ák­kö­ri Kon­fe­ren­ci­án.
Az egye­tem rek­to­ra ak­kor Már­ta Fe­renc, a Fi­zi­kai Ké­mia Tan­szék ve­ze­tő­je volt, aki két­éves dok­to­ri ösz­tön­dí­jat aján­lott föl, Fe­jes Pál pro­fes­­szor azon­ban az Al­kal­ma­zott Ké­mia Tan­szé­ken vég­le­ges ál­lást kí­nált, így 1972 óta ott dol­go­zom.
– Az egye­te­mi ku­ta­tók már ab­ban az idő­ben is együtt dol­goz­tak az ipa­ri meg­ren­de­lők­kel.
– A tan­szé­ken szer­te­ága­zó ipa­ri kap­cso­la­tok­kal ren­del­kez­tünk, szin­te min­den hó­nap­ban men­tünk be­szá­mol­ni Észak-Ma­gyar­or­szág­tól a Dél-Du­nán­tú­lig. Ezek a mun­kák a tan­szék dol­go­zó­i­nak anya­gi biz­ton­sá­got ad­tak. Az egyik gyógy­szer­gyár­nak pél­dá­ul egy olyan ter­mék elő­ál­lí­tá­sá­nak tech­no­ló­gi­á­ját kel­lett ki­dol­goz­ni, amely fo­lya­dék­fá­zis­ból vi­szony­lag gyor­san ki­kris­tá­lyo­so­dott, mi­köz­ben gázt is ad­tunk hoz­zá. A meg­ol­dás egy „tur­bó­film-cső­re­ak­tor”, egy öt­ven­mé­te­res szer­ke­zet lett.
A tan­szék­nek ma is jók az ipa­ri kap­cso­la­ta – ezt ta­nul­tam, s to­vább is vit­tem –, de a mun­ka ter­mé­sze­te­sen ma már más me­der­ben fo­lyik, mint har­minc éve. Eh­hez nagy­ban hoz­zá­já­rult a re­gi­o­ná­lis egye­te­mi tu­dás­köz­pon­tok meg­ala­ku­lá­sa. Ezek a szer­ve­ze­tek szin­te min­den kí­sér­le­tes tu­do­mány­te­rü­le­ten po­zi­tív vál­to­zást hoz­tak, az­zal, hogy kö­ze­lí­tet­ték az ipart és a fel­ső­ok­ta­tást. Az egye­tem ma már nem ele­fánt­csont­to­rony, aho­va csak le­vett sap­ká­val és me­zít­láb le­het be­lép­ni. Az al­kal­ma­zott ku­ta­tá­so­kat az ipa­ri part­ner vé­le­mé­nyét ki­kér­ve, kö­zö­sen ter­vez­zük meg. Az el­mé­le­ti szak­mák, mint a ma­te­ma­ti­ka na­gyon ne­he­zen tud­tak ipa­ri part­nert ta­lál­ni ma­guk­nak, így nem tud­tak be­áll­ni eb­be a sor­ba. Ku­ta­tá­sa­ik­ra így ők csak az aka­dé­mi­ai for­rás­ból és az OTKA pá­lyá­za­ta­in tud­nak tá­mo­ga­tást kap­ni.
Az egyik si­ke­res mun­kánk volt a kö­zel­múlt­ban, ami­kor az egyet­len ha­zai gyu­fa­gyár, a sze­ge­di alap­anyag­gyár­tá­sá­hoz dol­goz­tunk ki mód­szert. Egy má­sik ku­ta­tás so­rán an­nak a sza­ba­dal­maz­ta­tott tech­no­ló­gi­á­ját dol­goz­tuk ki, mi­ként kü­lö­nít­he­tők el a fém­meg­mun­ká­lás so­rán ke­let­ke­ző ola­jos hul­la­dé­kok egyes kom­po­nen­sei.
– Nem volt ne­héz át­áll­ni a ter­mé­szet­tu­do­mány­ban jel­lem­ző pub­li­ká­ci­ó­ról az ered­mé­nyek sza­ba­dal­maz­ta­tá­sá­ra?
– A tan­szék mun­ka­tár­sa­i­val vi­szony­lag sok ha­zai és nem­zet­kö­zi sza­ba­dal­mat je­len­tet­tünk be. Azok­ban a tu­do­mány­ágak­ban, ahol a mun­ka vég­ső cél­ja egy adott ter­mék el­ké­szí­té­se vagy egy mód­szer ki­dol­go­zá­sa, kön­­nyebb volt az át­ál­lás az ered­mé­nyek sza­ba­dal­maz­ta­tá­sá­ra a tu­do­má­nyos ered­mé­nyek ko­ráb­ban jel­lem­ző pub­li­ká­lá­sa he­lyet. A ku­ta­tó­ban ugyan­is foly­ton mun­kál a kí­ván­csi­ság, va­jon ő ké­szí­tet­te-e el elő­ször az adott anya­got, ne­ki si­ke­rült-e meg­ta­lál­nia a meg­fe­le­lő meg­ol­dást.
Én is jár­tam, úgy, hogy visz­­sza­uta­sí­tot­ták egy sza­ba­dal­ma­mat, mert el­fe­led­kez­tem ró­la, hogy két év­vel ko­ráb­ban egy dol­go­zat­ban már le­ír­tam a mód­szert. Még gya­kor­nok ko­rom­ban for­dult elő, hogy ki­szá­mí­tot­tam egy prob­lé­ma meg­ol­dá­sát, Fe­jes pro­fes­­szor azon­ban meg­kért, bő­vít­sem ki né­hány elem­mel a mun­kát, de idő­köz­ben meg­je­lent a meg­ol­dás egy fran­cia hölgy tol­lá­ból. Jó ér­zék kell an­nak az idő­pont­nak a ki­vá­lasz­tá­sá­hoz, mi­kor sza­ba­dal­maz­tas­sunk egy ered­ményt, mert a kés­le­ke­dés el­ront­hat­ja egy té­ma ki­fu­tá­sát.
– Ma a kör­nye­ze­ti ké­mia is fon­tos ok­ta­tá­si és ku­ta­tá­si te­rü­let a tan­szé­ken.
– Az or­szág­ban el­ső­ként 1968-ban Várkonyi Ber­nát pro­fesszor kezd­te el a kör­nye­zet­vé­de­lem-ok­ta­tást, itt Sze­ge­den, fel­is­mer­ve, hogy nem tart­ha­tó az a köz­vé­le­ke­dés, mi­sze­rint a vegy­ipar szennye­zi a kör­nye­ze­tet.
A ké­mia na­gyon so­kat tesz azért, hogy ne le­gyen kör­nye­zet­szen­­nye­zés. Az, hogy az au­tók ki­pu­fo­gó­gá­za tisz­tább, mint volt, nem más, mint ké­mia. Ter­mé­sze­te­sen a vegy­ipa­ri fo­lya­ma­tok so­rán ke­let­kez­nek kör­nye­zet­re ve­szé­lyes anya­gok, a fel­adat az op­ti­má­lis arány meg­ta­lá­lá­sa és a ke­let­ke­ző ká­ros mel­lék­ter­mé­kek ke­ze­lé­se, ár­tal­mat­la­ní­tá­sa.
Ami­kor szer­ve­zet­té akar­tuk ten­ni a kör­nye­ze­ti ok­ta­tást, kez­de­mé­nye­zé­sem­re meg­ala­kult Kör­nye­zet­tu­do­má­nyi In­té­ze­tet a ter­mé­szet­tu­do­má­nyi ka­ron, ké­sőbb csat­la­ko­zott hoz­zá a pe­da­gó­gus­kép­ző és a mér­nö­ki fakultás, majd ala­pí­tot­tunk egy dok­to­ri is­ko­lát. Rész­ben a sze­ge­di ered­mé­nyek ha­sá­ra or­szá­go­san is el­ter­jedt a kör­nye­ze­ti ok­ta­tás. A kör­nye­zet­tu­do­mány per­sze nem­csak a kém­iát érin­ti, ha­nem a föld­tant, a geo­grá­fi­át, a geo­ló­gi­át, az öko­ló­gi­át, a nö­vény­élet­tan bi­zo­nyos te­rü­le­te­it is.
– Mi­ként for­dult ér­dek­lő­dé­se a nan­otech­noló­gia fe­lé?
– Van­nak olyan ku­ta­tók, akik akár öt­ven éven ke­resz­tül „ugyan­azt a bo­ga­rat” né­ze­ge­tik. Az én ér­dek­lő­dé­sem­ben azon­ban úgy tíz­éven­te je­len­tős irány­vál­tás kö­vet­ke­zik be. Kez­det­ben radio-gázkro­matográ­fiá­val, majd zeo-litkémiá­val, ké­sőbb elek­tro­spek­troszkópiá­val fog­lal­koz­tam. A kí­ván­csi­sá­gom fo­ko­za­to­san, de nem vá­rat­la­nul for­dult a nan­o-tech­noló­gia fe­lé, hi­szen a zeoli­tok­ban is van­nak pó­ru­sok, me­lyek na­no­mé­te­res mé­re­tű­ek le­het­nek.
Fog­lal­koz­tam az egy­di­men­zi­ós­nak mon­dott szén-, titanát- és oxid­nanoc­sövekkel, nanoszálak-kal, most pe­dig na­gyon ér­de­kel­nek a „nul­la­di­men­zi­ós” kvan­tum­pöt­­työk tu­laj­don­sá­gai. Az ipa­ri al­kal­ma­zás itt sem ma­rad el, há­rom sza­ba­dal­munk is van ezen a té­ren: az egyik a szén­nano-csövek­ből elő­ál­lí­tott po­li­me­rek tu­laj­don­sá­gá­nak ja­ví­tá­sá­val fog­lal­ko­zik, egy má­sik ha­son­ló meg­ol­dás a titanát-­nanoszál­lakkal, il­let­ve ki­dol­goz­tunk egy ezek elő­ál­lí­tá­sá­hoz szük­sé­ges esz­közt is.
Ezen a te­rü­le­ten sok együtt­mű­kö­dő part­ne­rünk volt, egy kö­zös mun­kán­kért pél­dá­ul deb­re­ce­ni kol­lé­gák­kal kö­zö­sen kap­tuk meg az ot­ta­ni egye­tem in­no­vá­ci­ós dí­ját. A nan­otu­domány te­rü­le­tén már ki­lenc éve ve­szünk részt eu­ró­pai uni­ós ku­ta­tá­sok­ban, s há­rom esz­ten­dőn ke­resz­tül egy pro­jek­tet is mi ve­zet­tünk.
Az iga­zi büsz­ke­sé­gem még­is az, hogy tan­szé­kün­kön há­rom kol­lé­gám meg­sze­rez­te a tu­do­mány dok­to­ra mi­nő­sí­tést, egy ku­ta­tó be­ad­ta az ér­te­ke­zé­sét, egy má­sik ok­ta­tó pe­dig már na­gyon kö­zel jár hoz­zá, s va­la­men­­nyi mun­ka­tár­sam ren­del­ke­zik PhD-fokozattal. Míg né­hol el­for­dul, hogy a ve­ze­tő vis­­sza­fog­ja mun­ka­tár­sa­it, én sze­re­tem tol­ni őket. Biz­to­sít­va van az után­pót­lás, lesz, aki át­ve­szi a sta­fé­ta­bo­tot. Az el­múlt évek­ben ti­zen­ki­lenc hall­ga­tó szer­zett dok­to­ri fo­ko­za­tot ná­lam.
Most a leg­job­ban a Nan­o-tech­noló­gia alap­jai cí­mű tan­könyv meg­írá­sa iz­gat, me­lyet Dékány Im­re pro­fes­­szor­ral kö­zö­sen ké­szí­tek. Ez re­mek ott­ho­ni el­fog­lalt­ság ott­hon­ra, mun­ka után.

NANOSILVER

Az SZTE ku­ta­tó­i­val kö­zö­sen ki­dol­go­zott mód­szer se­gít­sé­gé­vel gyárt az ezüst mik­ro­ba­ölő ha­tá­sát ki­hasz­ná­ló antibak­ter­iális kel­mé­ket és fel­ső­ru­há­za­ti ter­mé­ket a sze­ge­di Szefo Zrt. A már nem­zet­kö­zi sza­ba­dal­maz­ta­tás­ra is be­je­len­tett Nanosil­ver tech­no­ló­gi­á­ról Kir­ic­si Im­re el­mond­ta, az nem vál­toz­tat­ja meg a kel­me­ké­szí­tés el­já­rá­sát, a na­no­mé­te­res mé­re­tű ezüst­szem­csék a szö­vet fe­lü­le­tén ala­kul­nak ki, s a mo­sás, szá­rí­tás, va­sa­lás után is ott ma­rad­nak, s ki­fej­tik bak­té­ri­um- és gom­ba­ölő ha­tá­su­kat. Az antibak­ter­iális szö­vet elő­ál­lí­tá­sá­hoz a kel­me­ké­szí­tés fo­lya­ma­tá­ba nem kel­lett új be­ren­de­zést be­ik­tat­ni, a szük­sé­ges ada­lék­anya­go­kat a víz­hez ad­ják hoz­zá. A ku­ta­tá­si mun­ka foly­ta­tó­dik, mi­vel je­len­leg a na­gyobb ér­té­kű kel­mék gyár­tá­sá­nak tech­no­ló­gi­á­ját dol­goz­ták ki, a to­váb­bi fej­lesz­té­sek cél­ja a ki­sebb ér­té­kű, de na­gyobb men­­nyi­sé­gű szö­vet ke­ze­lé­sé­nél al­kal­maz­ta­tó mód­szer ki­fej­lesz­té­se.

F. J.