Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

Németh Dezső (1975) 1999-ben az ELTE-n végzett pszichológusként, 2005-ben szerezte meg doktori (PhD) fokozatát az ELTE Pszichológia Doktori Iskolájában. 1999-től dolgozik az SZTE Pszichológia Intézetben, először mint egyetemi tanársegéd, 2006 óta egyetemi adjunktus. A Magyar Pszichológiai Társaság, a European Society for Cognitive Psychology és a Magyar Pszichiátriai Társaság tagja. Fő kutatási területe: az emlékezeti rendszerek és a nyelvi folyamatok kapcsolata, a kognitív neuropszichológia, a Huntington- és az Alzheimer-kór kognitív neuropszichológiai vizsgálata. Munkásságát 2007-ben Mérei Ferenc publikációs díjjal és Bolyai János kutatási ösztöndíjjal ismerték el.

 

– Van va­la­mi kü­lön­le­ges oka a fény­ké­pe­ző­gép irán­ti ér­dek­lő­dé­sé­nek?
– Két-há­rom hó­nap­ja vet­tem egy gé­pet, s az­óta ren­ge­te­get fo­tó­zok, de a tech­ni­kai rész­le­tek is na­gyon ér­de­kel­nek. Szí­ve­sen uta­zom, igyek­szem ide­gen he­lye­ket és kul­tú­rá­kat meg­is­mer­ni, s él­mé­nye­i­met fény­ké­pe­ken is meg­örö­kí­tem. Sze­ren­csé­re az utób­bi idő­ben sok­szor ös­­sze tud­tam köt­ni a kel­le­me­set a hasz­nos­sal, hi­szen Mar­seille­-ben és Mel­bourne­-ben vet­tem részt nem­zet­kö­zi tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­á­kon.
– Nagy film­ra­jon­gó hí­ré­ben is áll...
– Va­ló igaz, kü­lö­nö­sen a lé­lek­ta­ni jel­le­gű fil­me­ket – mint pél­dá­ul Jean-Luc Godard vagy Hal Hart­ley al­ko­tá­sai – sze­re­tem. Nem utol­só­sor­ban eze­ken ke­resz­tül ju­tot­tam el an­nak ide­jén a pszi­cho­ló­gia szak­ra.

 

 

– A csa­lád­ban sen­ki sem fog­lal­ko­zott ko­ráb­ban pszi­cho­ló­gi­á­val?
– Nem, bár szü­le­im böl­csé­szek – édes­apám a sze­ge­di BTK fran­cia tan­szé­kén ok­ta­tott, édes­anyám pe­dig a köz­pon­ti könyv­tár­ban dol­go­zik –, így a hu­mán be­ál­lí­tott­sá­got tő­lük örö­köl­tem. A Ság­vá­ri-gim­ná­zi­um­ba jár­tam, s egé­szen a fel­vé­te­li­ig az iro­da­lom ér­de­kelt a leg­job­ban. Bár ra­jong­tam Dosz­to­jevsz­kij mű­ve­i­ért és a lé­lek­ta­ni re­gé­nye­kért, rá­jöt­tem, a ma­gyar szak ke­vés­bé vonz. Ér­de­kes, hogy pont a nyel­vé­szet­től tar­tot­tam leg­in­kább, ma pe­dig pszi­chol­ingvisztiká­val fog­lal­ko­zom.
Az EL­TE pszi­cho­ló­gia sza­kán ta­nul­tam, hi­szen ak­ko­ri­ban még nem in­dult meg Sze­ge­den ez a kép­zés. Kez­det­ben pszi­cho-terapeu­ta akar­tam len­ni, kö­zel állt hoz­zám a fre­u­di fel­fo­gás, s még jungiánus te­ra­pe­u­ta­kép­zést is vé­gez­tem, ám az egye­tem má­so­dik fe­lé­ben egy­re erő­seb­bé vált a neu­rop­szi­choló­gia, a kog­ni­tív pszi­cho­ló­gia irán­ti ér­dek­lő­dé­sem.

– Mi­nek vagy ki­nek a ha­tá­sá­ra kö­vet­ke­zett be ez a vál­tás?
– Ne­gyed-ötöd­év­ben Pléh Csa­ba órá­in ke­resz­tül ke­rül­tem kö­zel a té­ma­kör­höz. Be­szélt a mes­ter­sé­ges in­tel­li­gen­ci­á­ról, s a test-lé­lek kér­dés mo­dern meg­kö­ze­lí­té­se kap­csán fi­lo­zó­fi­ai kér­dé­se­ket is fe­sze­ge­tett. A kog­ni­tív pszi­cho­ló­gia nyel­ve­ze­tét elő­ször nem ér­tet­tem, ezért kez­dett el kü­lö­nö­sen iz­gat­ni. Kó­nya Ani­kót (aki a „hi­va­ta­los” té­ma­ve­ze­tőm) és Pléh Csa­bát is mes­te­rem­nek vall­ha­tom. Utób­bi­nak kö­szön­he­tem, hogy a dip­lo­ma­szer­zést kö­ve­tő­en Sze­ged­re ke­rül­tem ok­tat­ni, s ve­le együt­t, majd az ő mun­ká­ját is foly­tat­va kezd­het­tem el ku­ta­tá­sa­i­mat az ál­ta­la lét­re­ho­zott kog­ni­tív tu­do­má­nyi cso­port­ban. ő vitt ma­gá­val kül­föl­di kon­fe­ren­ci­ák­ra, ta­nít­ga­tott, ho­gyan kell elő­ad­ni, s meg­mu­tat­ta, mi a nem­zet­kö­zi szin­tű pszi­cho­ló­gia.

 

 

– En­­nyi­re élé­sen el­vá­lik eb­ben a tu­do­mány­ban a ma­gyar és a nem­zet­kö­zi szin­t?
– Igen, mert az elő­ző rend­szer­ben nem volt di­va­tos pszi­cho­ló­gi­á­val fog­lal­koz­ni. Csak a 90-es évek­től vi­rág­zik új­ra ez a tu­do­mány, ám a ter­mé­szet­tu­do­má­nyo­sabb meg­kö­ze­lí­té­sű neu­rop­szi­choló­gia, il­let­ve a kog­ni­tív pszi­cho­ló­gia még ma is elég­gé gye­rek­ci­pő­ben jár. Míg a ma­gyar ma­te­ma­ti­ka vagy fi­zi­ka az el­múlt száz év­ben tö­ret­le­nül fej­lő­dött, min­dig vol­tak mes­te­rek és ta­nít­vá­nyok, a pszi­cho­ló­gi­á­ban a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en tel­je­sen az ala­pok­ról kel­lett kez­de­ni az épít­ke­zést. Mos­tan­ra nőtt fel az a ge­ne­rá­ció, mely nem­zet­kö­zi szin­ten akar és tud pub­li­kál­ni, már van né­hány vi­lág­szer­te is­mert kog­ni­tív pszi­cho­ló­gu­sunk is (pél­dá­ul Csi­bra Ger­gely, Fiser Jó­zsef, Win­kler Ist­ván).

– Az ön ku­ta­tá­si mi­lyen irány­ban in­dul­tak el?
– A szak­dol­go­za­tom­ban a rö­vid tá­vú me­mó­ria, il­let­ve a mon­dat- és történet­megértési ké­pes­ség ös­­sze­füg­gé­sét ele­mez­tem. Ki­de­rült, hogy az a gye­rek, aki­nek na­gyobb a rö­vid tá­vú em­lé­ke­ze­ti ka­pa­ci­tá­sa, job­ban ér­ti a me­sé­ket, s ezt fi­a­tal kor­ban já­té­kos fel­ada­tok­kal fej­lesz­te­ni is tud­juk. A dok­to­ri dol­go­za­tom­ban már a sze­man­ti­kus és az imp­li­cit em­lé­ke­zet sze­re­pét is meg­néz­tem a min­den­na­pi nyel­vi fo­lya­ma­tok­ban, va­la­mint azt ele­mez­tem, hogy a két­nyel­vű­sé­get mi­ként se­gí­ti elő a mun­ka­me­mó­ria.

– A nyelv és az em­lé­ke­zet össze­füg­gé­se­it vizs­gá­ló ku­ta­tá­sa­it a Ma­gyar Pszi­cho­ló­gi­ai Tár­sa­ság és a Ma­gyar Pszi­cho­ló­gi­ai Szem­le nem­ré­gi­ben Mérei Fe­renc pub­li­ká­ci­ós díj­jal, az MTA pe­dig a há­rom­éves Bo­lyai Já­nos ku­ta­tá­si ösz­tön­díj­jal is­mer­te el.
– A dí­ja­zott ta­nul­mány­ban – me­lyet négy mun­ka­tár­sam­mal ké­szí­tet­tem – a rö­vid tá­vú me­mó­ria és a ma­gyar nyelv ra­go­zott sza­va­i­nak kap­cso­la­tát vizs­gál­tuk. Tu­laj­don­kép­pen az em­lé­ke­zet és a nyelv kap­cso­la­tá­hoz kö­tő­dő neu­rop­szi­choló­giai vizs­gá­la­to­kat vég­zünk.
A ku­ta­tók egyéb­ként az 1980-as évek­ben kezd­ték ös­­sze­kap­csol­ni a nyel­vet és az em­lé­ke­ze­tet. Ko­ráb­ban a pszi­chol­ingvisták fog­lal­koz­tak a nyelv­vel, az em­lé­ke­zet­ku­ta­tók az em­lé­ke­zet­tel. Ám a nyelv va­ló­já­ban a sza­vak­ra és a sza­bá­lyok­ra va­ló em­lé­ke­zés, te­hát szo­ro­san kap­cso­ló­dik az em­lé­ke­zet­hez! A nyel­vi za­var mö­gött áll­hat em­lé­ke­ze­ti za­var is, az em­lé­ke­ze­ti za­var gyak­ran jár együtt nyel­vi za­var­ral.
A ra­go­zott sza­vak is azért ér­de­ke­sek, mert fel­dol­go­zá­suk és hasz­ná­la­tuk is bi­zo­nyos agy­te­rü­le­tek­hez köt­he­tő, s mi – a Ne­u­ro­ló­gi­ai és a Pszi­chi­át­ri­ai Kli­ni­ká­val szo­ros együtt­mű­kö­dés­ben – olyan be­te­ge­ket vizs­gá­lunk, akik­nek kü­lön­bö­ző agy­sé­rü­lé­se­ik van­nak. Teszt­je­ink­ben pél­dá­ul sza­va­kat vagy szá­mo­kat kell fel­idéz­ni­ük a pá­ci­en­sek­nek, s az úgy­ne­ve­zett kog­ni­tív funk­ci­ók fel­mé­ré­sé­vel meg tud­juk ha­tá­roz­ni az agy kü­lön­bö­ző te­rü­le­te­i­nek fel­ada­ta­it, mű­kö­dé­sét.

 

 

– Men­­nyi­ben se­gí­tik ezek a ku­ta­tá­sok a min­den­na­pi or­vos­lást?
– A Sze­ge­di Megis­merés­tu­dományi Cso­port meg­pró­bál in­ter­fész len­ni az or­vos­tu­do­mány, a nyel­vé­szet és pszi­cho­ló­gia kö­zött an­nak ér­de­ké­ben, hogy az agy és kogní­ció kap­cso­la­tát job­ban meg­ért­sük, il­let­ve az ered­mé­nyek a min­den­na­pi or­vo­si pra­xis­ban is majd hasz­no­sít­ha­tó­ak le­gye­nek.
Az agy­mű­kö­dés meg­is­me­ré­sén túl ku­ta­tá­sa­ink se­gít­sé­gé­vel di­ag­nosz­ti­zál­ni le­het egyes ne­u­ro­ló­gi­ai be­teg­cso­por­to­kat. Hoff­mann Il­di­kó nyel­vés­­szel és a Pszi­chi­át­ri­ai Kli­ni­ka mun­ka­tár­sa­i­val, el­ső­sor­ban Kál­mán Já­nos­sal pél­dá­ul a be­te­gek be­széd­mu­ta­tó­i­ból (a be­széd gyor­sa­sá­ga, a sza­vak kö­zött tar­tott szü­ne­tek hos­­szú­sá­ga) pró­bál­juk meg mi­nél ha­ma­rabb fel­is­mer­ni az Alzheimer-kórt. Rac­smány Mi­hály kol­lé­gám­mal együtt kog­ni­tív teszt­je­ink­kel a ski­zof­ré­nia kog­ni­tív pro­fil­ját igyek­szünk fel­tér­ké­pez­ni a Pszi­chi­át­ria Kli­ni­ka szak­ér­tő­i­vel (Jan­ka Zol­tán pro­fes­­szor, Szen­di Ist­ván, Hor­váth Szat­már) kö­zö­sen.
A Ne­u­ro­ló­gi­ai Kli­ni­kán Véc­sei Lász­ló aka­dé­mi­kus­sal, Klivényi Pé­ter­rel és Gárdián Gab­ri­el­lá­val a neu­rode­gen­er­atív be­teg­sé­gek (Huntington-kór, Parkin­son-kór stb.) neu­rop­szi­chológiájá­nak elem­zé­sé­ben mű­kö­dünk együt­t. A fi­nom em­lé­ke­zet­vizs­gá­ló mód­sze­re­ink, teszt­je­ink se­gít­sé­gé­vel a kis­agy­sé­rült pá­ci­en­sek be­teg­sé­gét ért­het­jük meg job­ban. Ami a ku­ta­tást il­le­ti, Sefc­sik Ta­más kol­lé­gám­mal és a kli­ni­ka mun­ka­tár­sa­i­val kö­zö­sen pél­dá­ul azt vizs­gál­juk, hogy mi a sze­re­pe az agy­ké­reg alat­ti struk­tú­rák­nak és a kis­agy­nak – me­lyek­ről ko­ráb­ban azt hit­tük, csak a moz­gás­ko­or­di­ná­ci­ót irá­nyít­ják – a nyel­vi fo­lya­ma­tok­ban, az em­lé­ke­ze­ti mű­kö­dés­ben és a ta­nu­lá­si ké­pes­sé­gek­ben. A ra­go­zott sza­vak­kal kap­cso­la­tos nyel­vi hi­bák is egyéb­ként sok­szor ép­pen az egyik ké­reg alat­ti struk­tú­ra sé­rü­lé­sé­hez kö­tőd­nek.

– Ha már szó­ba ke­rült a kli­ni­kák­kal va­ló kap­cso­lat, meg­szo­kott ma Ma­gyar­or­szá­gon a kog­ni­tív neu­rop­szi­choló­gia se­gít­sé­gül hí­vá­sa?
– Egy­ál­ta­lán nem az, egye­dül Sze­ge­den vált ez be­vett gya­kor­lat­tá, el­ső­sor­ban an­nak kö­szön­he­tő­en, hogy az új­ra, a mo­dern­re a be­te­gek ér­de­ké­ben ma­xi­má­li­san nyi­tott, fogadókész part­ne­re­ket ta­lál­tunk a Pszi­chi­át­ri­ai és a Ne­u­ro­ló­gi­ai Kli­ni­kán, va­la­mint a II. Bel­gyó­gyá­sza­ti Kli­ni­ka és Kar­di­o­ló­gi­ai Köz­pont­ban. Fel­is­mer­ték, hogy mi­vel kog­ni­tív tu­do­má­nyi cso­por­tunk fő pro­fil­ját a neup­szi­choló­giai ku­ta­tá­sok je­len­tik, az­az egész­sé­ges és be­teg em­be­rek­kel is fog­lal­ko­zunk, több pon­ton is kap­cso­ló­dunk a kli­ni­kák mun­ká­já­hoz, s köl­csö­nö­sen se­gít­het­jük egy­mást. A kar­di­o­ló­gia kü­lön ér­de­kes, ott Sághy Lász­ló dok­tor­ral ál­lunk kap­cso­lat­ban – Csá­bi Esz­ter hall­ga­tónk­kal és Sefc­sik Ta­más­sal együtt azt vizs­gál­juk, a szív oxi­gén­hi­á­nyos ál­la­po­tai okoz­nak-e ideg­rend­sze­ri el­vál­to­zá­so­kat.

 

INTUÍCIÓ

A rövid távú memória mellett a hosszú távú emlékezet és az ehhez kapcsolódó implicit, tudattalan tanulás, valamint az intuíció, a tudattalan bejóslás is izgalmas és érdekes területek – mondja Németh Dezső. Ez utóbbi az a jelenség, amikor a teniszezi – legyen mondjuk a kedvence, Marat Szafin – nagyjából érzi, merre jön a labda, vagy az edzője már a labda feldobásakor kilencven százalékos biztossággal megmondja, jó lesz-e a szerva. Az agyunk mintegy százötvenezer számítógép működésének felel meg: a korábban történtek alapján be tud jósolni bizonyos dolgokat, ami szintén a kéreg alatti struktúrákhoz kötődik. Az intuíció sokak számára misztikusnak tűnhet, holott természettudományos alapja van, amelynek megfejtésére törekszik a fiatal kutató.

 

 

– 1999-ben ke­rült a sze­ge­di Pszi­cho­ló­gi­ai In­té­zet­be, s az­óta ok­tat­ja mind a pszi­cho­ló­gia, mind a ta­nár sza­kos hall­ga­tó­kat. Men­­nyi­ben tér el a két kü­lön­bö­ző tí­pu­sú órá­ra tör­té­nő fel­ké­szü­lés?
– A ta­nár­kép­ző órák lát­vá­nyo­sab­bak, po­pu­lá­ri­sab­bak, s a cél­juk, hogy a hall­ga­tók meg­sze­res­sék a pszi­cho­ló­gi­át. Szá­mom­ra ugyan­ak­kor ab­ból a szem­pont­ból hasz­no­sak, hogy új kér­dé­sek­kel ta­lá­lom ma­gam szem­ben, más­faj­ta im­pul­zu­so­kat ka­pok, így se­gí­te­nek ab­ban, hogy kö­ze­lít­sek egy pro­fi tu­dós­hoz, aki a kez­dő­vel szem­ben már min­den­ki szá­má­ra ért­he­tő­en el tud­ja ma­gya­ráz­ni, mi­vel fog­lal­ko­zik.
A pszi­cho­ló­gu­sok­nak tar­tott kur­zu­so­kon sok­kal ala­po­sab­ban át kell rág­nunk a szak­mai kér­dé­se­ket, a be­te­gek­kel va­ló kö­zös mun­ka ke­re­te­it, rész­le­te­it. A ta­nár sza­kos órák­ra tör­té­nő fel­ké­szü­lés­ben so­kat se­gí­tett, hogy már egye­te­mis­ta­ként is tar­tot­tam fel­vé­te­li elő­ké­szí­tő­ket Pes­ten, a pszi­cho­ló­gu­sok­nál vi­szont – be kell vall­jam – az el­ső két év­ben pi­cit ag­gód­tam, meg­fe­le­lő­en pró­bá­lom-e át­ad­ni a tu­dást.

– Hu­szon­ne­gye­dik szü­le­tés­nap­ja már az egye­te­mi ka­ted­rán, ér­dek­lő­dő vagy ke­vés­bé lel­kes hall­ga­tók­kal szem­ben ta­lál­ta. Ho­gyan tud­ta ke­zel­ni a kis kor­kü­lönb­sé­get?
– Akad­tak ne­héz pil­la­na­tok, hi­szen az el­ső be­ve­ze­tés órán a kur­zus­lap­juk­kal az asz­tal kö­rül vá­ra­ko­zók nem akar­tak been­ged­ni a te­rem­be, hi­szen azt hit­ték, én is hall­ga­tó va­gyok, s elő­re aka­rok to­la­kod­ni... A tré­fát fél­re­té­ve, a pszi­cho­ló­gu­sok­nál az a szo­kás, hogy va­ló­ban mun­ka­társ­nak te­kint­jük a hall­ga­tót. Eb­ben a tu­do­mány­ban a csa­pat­mun­ka a jel­lem­ző, há­rom-négy em­ber kö­zö­sen vé­gez egy ku­ta­tást – egyik az adat­fel­vé­tel­ben, a kí­sér­le­ti sze­mé­lyek­kel va­ló kap­cso­lat­tar­tás­ban pro­fi, a má­sik az adat­elem­zés, a sta­tisz­ti­ka szak­ér­tő­je, a har­ma­dik pe­dig a szak­iro­da­lom ös­­sze­gyűj­té­sé­ben, a cikk­írás­ban je­les­ke­dik –, s már Pléh Csa­bá­nál is azt ta­nul­tam, hogy az iga­zi mun­ka­kap­cso­lat nem ala­pul­hat ma­gá­zó­dá­son. An­nak el­le­né­re, hogy te­ge­ző­dünk, a hall­ga­tók a mun­kánk alap­ján fo­gad­nak el min­ket, hi­szen lát­ják, hogy kom­pe­ten­sek va­gyunk a szak­má­ban. Hi­szek ben­ne, hogy a tisz­te­let nem le­het eről­te­tett, te­kin­tély­ala­pú, ha­nem be­lül­ről kell jön­nie. 
Itt Sze­ge­den – szem­ben pél­dá­ul az EL­TE hi­de­gebb, ke­vés­bé hall­ga­tó­ba­rát kép­zé­sé­vel – min­den pil­la­nat­ban nyi­tot­tak va­gyunk a di­á­kok­kal va­ló kap­cso­lat­ra. Ép­pen ezért ne­kem sem okoz di­lem­mát, ha a vá­ros­ban össze­fu­tok hall­ga­tók­kal, s oda­ül­nek hoz­zám be­szél­get­ni. Szí­ve­sen csoc­só­zom is ve­lük, már ha ki mer­nek áll­ni el­le­nem...

– Men­­nyi­re le­het a hall­ga­tó­kat be­von­ni egy-e­gy ku­ta­tá­si pro­jekt­be?
– Már el­sős ko­ruk­tól kezd­ve ar­ra igyek­szünk ösz­tö­nöz­ni őket, hogy mi­nél ha­ma­rabb kezd­jék meg a tu­do­má­nyos di­ák­kö­ri mun­kát, mert sok ku­ta­tá­si té­ma (pél­dá­ul egy rit­ka kis­agyi de­ge­ne­rá­ci­ó­ban szen­ve­dő be­teg­cso­port vizs­gá­la­ta) ki­bon­tá­sá­hoz két-há­rom év szük­sé­ges. Sze­ren­csé­re nagy szám­ban je­lent­kez­nek is – éven­te húsz-hu­szon­öt em­ber TDK-zik – mert lát­ják, hogy a be­fek­te­tett több­let­mun­ka meg­té­rül: a di­ák­kö­rös hall­ga­tó job­ban be­épül a szak­má­ba, nyer kül­föl­di vagy PhD-ösztöndíjat (ne­kem is so­kat se­gí­tett az OTDK-második he­lyem), na­gyobb esél­­lyel sze­rez majd szí­vé­nek ked­ves ál­lást.

 

 

– Szá­mon tud­ja tar­ta­ni, hány OTDK-helyezettje volt ed­dig?
– Hú! Két éve el­ső dí­jat nyert Ivády Ro­zá­lia Esz­ter, s volt egy má­so­dik he­lye­zet­tem, idén pe­dig két má­so­dik és egy kü­lön­dí­jat ho­zott el öt ta­nít­vá­nyom. Kö­zü­lük is ki­emel­ke­dik Janac­sek Ka­ro­li­na, aki Kra­jc­si At­ti­la kol­lé­gám té­ma­ve­ze­té­sé­vel a szá­mok ös­­sze­ha­son­lí­tá­sá­nak pszi­cho­ló­gi­á­ja té­má­ban el­ső, ve­lem pe­dig egy Ma­gyar­or­szá­gon még nem hasz­nált mun­ka­me­mó­ria-teszt ki­dol­go­zá­sá­val kü­lön­dí­jas lett. Rá­adá­sul mind­ezt har­mad­éve­sen ér­te el!

– Mi eme­li őt az át­lag fö­lé?
– Re­me­kül ér­ti a sta­tisz­ti­kát, hob­bi­já­nak te­kin­ti az adat­elem­zést, gyak­ran a töb­bi hall­ga­tót is hoz­zá küld­jük se­gít­sé­gért a kí­sér­le­tek­nél. A cikk­írás­ban is ki­tű­nik, s kü­lön eré­nye, hogy ta­nul a hi­bá­i­ból. Éle­te el­ső elő­adá­sa után Kra­jcsi At­ti­lá­val meg­be­szél­tük ve­le, mi volt a rossz, s mun­kái a kri­ti­kák ha­tá­sá­ra min­dig je­len­tő­sen ja­vul­tak.

– Em­lék­szik még, mit ki­fo­gá­solt Ka­ro­li­na el­ső elő­adá­sá­ban?
– Nem tud­ta meg­fe­le­lő­en ki­emel­ni a lé­nye­get, s ha­tá­ro­zat­la­nul is vi­sel­ke­dett. A má­so­dik-har­ma­dik elő­adá­sán már szen­zá­ci­ós volt, az OTDK-n pe­dig le­nyű­göz­te a zsű­rit. Hogy mi lesz ve­le a ké­sőb­bi­ek­ben? Ha a kog­ni­tív pszi­cho­ló­gi­át vá­laszt­ja, akár Nyu­ga­ton is PhD-zhet. Az len­ne a leg­sze­ren­csé­sebb, ha egy ran­gos kül­föl­di egye­te­men ké­pez­né ma­gát há­rom évig, az­tán vis­­sza­jön­ne, s itt­hon ka­ma­toz­tat­ná tu­dá­sát.

– Ön­ben sem me­rült fel, hogy kül­föld­ön he­lyez­ke­dik el?
– Nem, vi­szont fo­lya­ma­to­san ke­re­sem a kül­föl­di kap­cso­la­to­kat. Most szep­tem­ber­től négy hó­na­pot Wa­shing­ton­ban, a George­town Egye­tem or­vo­si ka­rán töl­tök el, s Michael Ull­man pro­fes­­szor­ral együtt azt fo­gom vizs­gál­ni, ho­gyan tá­ro­lód­nak az agyunk­ban a kü­lön­bö­ző sza­vak, il­let­ve hol he­lyez­ke­dik el a nyelv­tan, s mi en­nek az ideg­rend­sze­ri hát­te­re. Eze­ket a ku­ta­tá­so­kat az­tán a ma­gyar nyelv­re is sze­ret­ném al­kal­maz­ni, il­let­ve ter­ve­im sze­rint Wa­shing­ton­ban meg­is­me­rem a leg­mo­der­nebb neu­rop­szi­choló­giai di­ag­nosz­ti­kát, me­lyet itt­hon a ne­u­ro­ló­gi­án és a pszi­chi­át­ri­án hasz­nál­ha­tunk majd. De ígé­rem, a fény­ké­pe­ző­gé­pet sem ha­gyom majd so­kat pi­hen­ni a tok­já­ban...                                                    Pin­tér M. La­jos