Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Vágvölgyi Csaba (1959) 1983-ban végzett a József Attila Tudományegyetem biológia szakán. PhD-fokozatát 1996-ban szerezte meg. 2004 júliusától a TTIK Mikrobiológiai Tanszék vezetője. Számos más elismerés mellett 1998-2001-ig Széchenyi professzori ösztöndíjas volt, 2002-2005 között pedig Széchenyi István Ösztöndíjat kapott. 2003-tól a Magyar Mikrobiológiai Társaságnak és az MTA Mikológiai Munkabizottságnak vezetőségi tagja, 2006-tól az MTA Biológiai Tudományok Osztálya Általános Mikrobiológiai Bizottságnak tagja. Nagydoktori értekezését 2007 márciusában védte meg. Fotó: Segesvári Csaba

 

 

– Nagy Lacival elsőéves kora óta tartjuk a szakmai kapcsolatot. Azért tudott ilyen gyorsan publikációkat, szakmai konferenciaszerepléseket vállalni, mert már gimnazistaként is majdnem professzionális szinten foglakozott nagygombákkal. Itt az egyetemen pedig szerette volna a klasszikus mikológiai kutatásait molekuláris vizsgálatokkal is kiegészíteni.
Szeretnénk őt itt tartani, ugyanis a nagygombák kutatásával olyan vonalat jelenítene meg a tanszéken belül, amely eddig nem igazán volt reprezentált. Ilyen módon a tanszék szakmai sokszínűsége tovább bővülhetne. A közelmúltban egy olyan kutatási pályázatot is készítettünk, amelyben ő hallgatóként név szerint is szerepel.

– A tehetséggondozást rendkívül fontosnak tartom, a Sófi-alapítvány pedig valóban úttörő és kiemelkedő munkát végez, nemcsak a jutalom miatt, hanem azért is, mert a leendő kutatók már hallgatóként pályamunkát készítenek, tapasztalatokat szerezhetnek azok előőadásában és a megmérettetésben – vagyis lehetőség adódik a gyakorlásra és a pozitív visszajelzésre.

Remélem, hogy a tehetséggondozást tanszékvezetőként is sikerül jól végeznem. Úgy gondolom, hogy ez nem csak a hallgatókról szól – utána is sok küzdelem és tennivaló van a tudományos pályán, ezért hangsúlyosnak érzem az utánpótlás nevelését. Valójában az egyetemi öt év utolsó részében és azt követően a PhD-időszak alatt érhet be valaki, akkor kezd az ember eredményeket elérni. Noha a biológus doktori iskola az egész egyetem egyik legjobban működő doktori iskolája, önmagában kevés államilag finanszírozott helyet kap, pedig a szegedi egyetem biológiából is erős: nagyon sok tehetséges hallgató van, akik megérdemelnék, hogy ösztöndíjat kapjanak. Pályázatokkal, kutatások szervezésével próbáljuk biztosítani nekik a lehetőségeket, ami természetesen csak akkor lehetséges, ha vannak megcélozható projektek. A tehetségek megtartása állami felelősség is. Jelenleg állami, illetve projektpénzen körülbelül tíz PhD-s dolgozik a tanszéken, és maximálisan elégedett vagyok velük. Nagyon jó munkatársaim vannak, és elég sok a fiatal kolléga, bizonyára ennek is köszönhetőően kiváló a légkör a tanszéken. Jó itt dolgozni!

Járomspórás gombák

 

– Lényegében két nagy területtel foglalkozom: az egyik egy régebb óta művelt, alapkutatási vonal, a járomspórás gombák biológiája és az ezzel kapcsolatos kutatásaim; a másik pedig az alkalmazott kutatások.

A járomspórás gombák egy jól körülhatárolt gombacsoport, amely nagyon sok tulajdonságában eltér a többi nagy taxonómiai egységtől. Ezek a különlegességek teszik őket izgalmassá. Kicsit elhanyagoltak, tehát nem a leggyakrabban vizsgált mikroorganizmusok közé tartoznak, ezért öröm is velük foglalkozni, mert sok újdonságot lehet felfedezni velük kapcsolatban, némileg azonban nehézséget is okoz, mert kooperációs partnert így nehezebb találni ezen a területen. Rendszertani kérdéseket vizsgálunk, illetve e gombák genetikai rendszerét kutatjuk. Ez az alapkutatási vonal lényegében még a doktorimmal kapcsolatos munkámmal indult, és a mai napig is tart.

– A járomspórás gombák mindenhol ott vannak, például a kenyéren keletkező fejes penész ennek a gombacsoportnak egy képviselőője. A gyakorlat számára az egyik legfontosabb terület, ami hozzájuk kapcsolódik, a mezőőgazdasággal, az élelmiszeriparral kapcsolatos: beraktározott gyümölcsök, mezőgazdasági termények romlását okozhatják, mivel akadnak közöttük olyan gombafajok, melyek alacsony hőmérsékleten is viszonylag jól szaporodnak. De ide tartozik számos olyan gomba is, amely úgynevezett biotranszformációs aktivitással rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy ha rendelkezünk valamilyen forrásból egy vegyülettel – ez lehet természetes forrásból izolált vegyület vagy vegyész által előállított szerves molekula –, és ezt összehozzuk egy mikroorganizmussal, egy gombával, az az általunk kívánt meghatározott változást hozza létre ezen a molekulán. Ennek az az értelme, hogy sokszor ezek a komplex molekulák kémiai, szintetikus lépésekkel már nem vagy csak nagyon nehezen alakíthatók tovább pontosan és célzottan úgy, ahogyan mi szeretnénk. Viszont meg lehet találni azokat a mikroorganizmusokat, amelyek csak az általunk kívánt lépést fogják végrehajtani a molekulán. A klasszikus példa a szteroidok átalakítása: az ilyen típusú biotranszformációkban is nagyon sok helyen járomspórás gombát használnak.

– Az utóbbi években az alapkutatások mellett legalább ilyen, sőt meghatározóbb súlya van az alkalmazott, ipari kutatásoknak is, amelyekből a tanszék meg tud élni. A jelenlegi körülmények között feltétlenül szükséges, hogy ilyen munkákat is végezzünk ahhoz, hogy jól felszerelt, jól működő egységként maradjunk fenn.

Egy izgalmas területet, a biológiai aktivitású gomba-metabolitok vizsgálatát folytatjuk több különböző kutatás részeként. Gombák kimutatását lehetővé tevő diagnosztikai eljárások fejlesztésében veszünk részt, illetve mezőgazdaságban alkalmazható, kártevő gombák ellen felhasználható eljárások kifejlesztésén is dolgozunk. Van olyan témánk is, amely az orvosi területekhez is kapcsolódik, például egy kísérleti munkánk részeként Candida fajok molekuláris kimutatásával kapcsolatos kutatást végzünk. Több olyan projektünk is van, amely a nagygombák (főleg a csiperke és a laskagomba) termesztésénél problémákat okozó bakteriális és gombás fertőzések leküzdésével kapcsolatos. Manapság ugyanis sok gondot jelentenek világszerte az ilyen típusú fertőzések, óriási terméscsökkenést vonva maguk után. Ezekkel kapcsolatban több program keretében is nagyon szép eredményeket értünk el, amelyek remélhetőleg ténylegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarországon a gombatermesztés sikeres mezőgazdasági tevékenység maradjon.

Úgy vélem, a kutatásaink szépségét is pontosan ez adja, amikor valóban hasznosul az eredmény. A kívülállók könnyen mondhatják, hogy a kutató csak elkutatgat magában – ez valójában nem így van. Ha az ember talál magának egy megfelelő témát, amely valóban izgalmas és kihívást jelent számára, akkor semmi nem izgatja jobban, minthogy azt sikerre vigye.

 

 

 

– Ehhez a témához meglehetősen nagy vargabetűvel kerültem. A Mikrobiológia Tanszék profilja Ferenczy Lajos professzor úr alatt, hosszú időn keresztül a gomba-protoplasztok kutatása volt. A protoplasztok olyan sejtek, amelyekről a sejtfalat eltávolítjuk; tehát csak a sejtmembránnal körülhatárolt, érzékeny gombasejtekről van szó, amelyek segítségével nagyon sok biológiai folyamatot lehet vizsgálni. Ennek az eljárásnak nagy jelentősége volt az alapkutatásban, de az ipari törzsnemesítésben is. Amikor a tanszékre kerültem, én is ebbe a témába kapcsolódtam be, és egy idő után metodikai okokból a figyelmem a járomspórás gombák protoplasztjaira terelődött, ugyanis ezek mikromorfológiailag eltérnek a többi gombától, hozzájuk képest óriási protoplasztokat képeznek. Ez volt az első találkozásom velük, majd innen indulva terjedt ki az érdeklődésem más kutatási területekre is.

– Az életemben is volt néhány vargabetű. A makói József Attila Gimnáziumban végeztem orosz tagozaton. Még általános iskolás koromban nagyon megszerettem a nyelveket, oroszt, németet, angolt tanulgattam. Akkor úgy éreztem, hogy a nyelvtanulás lesz az én területem, és nagyon szerettem a történelmet is – ez érdeklőődés szintjén máig megmaradt. A gimnáziumban azonban volt egy biológiatanárom, az azóta sajnos elhunyt Erdei Etelka, akinek a személyében igazi tanáregyéniséget ismertünk meg. Nagyon sok jó tanár oktatott bennünket, de ő tényleg olyan pedagógus volt, amilyet mindenkinek kívánok. A tanárnő kinézett magának minden osztályból néhány tanulót, és elhatározta, hogy belőlük valamilyen biológiai területen dolgozó diplomást fog nevelni. Nálunk is volt négy választott – mi jártunk szakkörre, biológiai szakirodalommal foglalkoztunk. Mind a mai napig hálás vagyok neki, mert olyan irányba térített el, amit igazán szeretek. Vagyis abszolút az őő hatásának és pedagógusi egyéniségének, akaratának tulajdonítom, hogy biológus lettem.

– Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontban Borbély György mellett szakdolgoztam, aki a Növényélettani Intézeten belül dolgozott, már ott is kicsit mikrobiológiai, molekuláris biológiai irányultságú témával, úgynevezett kékbaktériumokkal foglalkoztam. Ferenczy professzor volt a mikrobiológia-tanárom. Ő kiszemelt néhány embert a tanszékének, és voltam olyan szerencsés, hogy engem is megkérdezett, hogy nem akarok-e végzés után a Mikrobiológiai Tanszéken dolgozni. Itt kezdetben az említett protoplasztos kutatási témát kaptam, és ezen a vonalon jutottam el mai kutatási területemhez. Miután elkezdtem a tanszéken dolgozni, végigjártam a grádicsokat, és 2004 júliusától lettem tanszékvezető.

 

 

– Szeretek tanítani, azt szeretem, ha látom, hogy élvezik a hallgatók, mikor órát tartok, mert annál nincs rosszabb, mint mikor nincs visszajelzés a részükről. Nem könnyű tevékenység az oktatás, mert még ha változik is valamennyire a tananyag, ha valaki az évről évre előadott, elmagyarázott témákat valóban tartalmasan, szívvel-lélekkel, érdekesen akarja elmondani, akkor ehhez kell egy kis segítség, visszajelzés a hallgatók részéről is. A nagy létszámú évfolyamok sajnos személytelenebbek, mint a korábbi idők kisebb csoportjai. Szeretek oktatni, de a közhelyszámba menő problémák minket is elérnek: nagyon leterheltek vagyunk, magas a hallgatói létszám, a kurzusok száma is megnőtt, mi pedig kevesen vagyunk.

– Így van, most például a salamancai egyetemmel tartjuk a kapcsolatot, ahol Eslava profeszszor laboratóriumával a karotinokat termelő mikroszkopikus gombák kutatásával foglalkozunk. Lényegében arról van szó, hogy a mikroszkopikus gombák közül néhányan különböző színanyagokat termelnek. Ennek az alapkutatási vonatkozásai is izgalmasak, de vannak komoly gyakorlati alkalmazási lehetőségek is, hiszen olyan pigmentek jönnek létre, amelyeket adott esetben az élelmiszeripar, illetve a mezőőgazdaság bizonyos területein használnak.

A jénai egyetem egyik kutatócsoportjával és az ottani tanszékvezetővel, Johannes Wöstemeyer professzorral pedig most szeretnénk egy pályázattal megerőősített együttműködést kialakítani – ez kifejezetten alapkutatási téma lenne, amely a járomspórás gombák egyik csoportjának leszármazási viszonyait tisztázná.

 

 Jövőkép

 

– Nem érzem elég elismertnek ezt a területet, pedig nagyon fontos. A mikrobiológia kiemelkedő szereppel bír, ugyanis nélküle általában véve genetikát, molekuláris biológiát sem lehet igazán művelni, és nagyon sok más terület is van, amiből nem lehet kihagyni. Mert ha mást nem, a módszereinket, egy mikroorganizmust biztosan használni fogják más szakterület kutatói is. Ilyen szempontból abszolút súlyponti területnek érzem, ennek ellenére sokszor alulreprezentált. A jövőőt illetően persze nehéz jósolni, de úgy gondolom, számos területen lesz fokozódó igény a mikrobiológusokra, olyanokra, akik képesek az ipar, a mezőgazdaság és adott esetben az egészségügyi laborok igényeit kiszolgálni. Az utóbbi időszakban sokat hallunk a biológiai energiaforrásokról, a bioenergiáról, ezen a területen felmerülő problémák sem oldhatók meg mikrobiológiai tudás nélkül. Sajnos a globális közegészségügyi helyzet sem a kedvező irányba változik, bizonyos fertőző betegségek előtérbe kerülnek, ez a terület is igényli a jól képzett szakembereket. És általánosságban az ipari mikrobiológia szerepe nagyon sok területen megkerülhetetlen. Korábban a vegyészet dominált, de mára nyilvánvaló válik, hogy mikroorganizmusok segítségével sokkal komplexebb vagy több dolgot tudunk létrehozni, egyszerűbben, vagy éppen gazdaságosabban tudunk valamilyen folyamatot végrehajtani – hiszen a természet sokkal ötletesebb, mint az ember…                                                             Arany Mihály