Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Simon Benjámin, így hívják a fiú nagyapját. Nyári délutánokon a pestszentimrei állomásnál, a parasztkocsmában Béni bácsi és mostohaunokája gyakran látott vendég. Az öreg, amolyan Pestre került parasztember, még a templomba is gumicsizmában jár. A fiú talán hétéves, szőke, kék szemű, fehér bőre nyáron is vakít. Ül a kocsma udvarán, a nagy zöld fémasztal alatt, poharában matrózfröccs, málnaszörp kevés borral, és vár. Lesi, hogy megérkezzenek Pestlőrinc felől a vonatra váró cigányok. Férfiak szövetnadrágban, színes ingekben, asszonyok hatalmas szoknyákban, tarka kendőkben. Szívják a mezítlábas cigarettát, mintha csak így lélegezhetnének. Kossuth, Munkás, olvassa le lassan az eldobott papírdobozról. Ahogy fogynak a sörök és a fröccsök, furcsa, távoli nyelvükön túlkiabálva egymást, úgy lesznek egyre hangosabbak. Külön sziget a kocsma udvarán, egy másik, egzotikus világ. Lassan, asztal alól asztal alá, így közelíti meg őket. Zsebeikben kotorászva, utolsó filléreiket keresve, még egy ital, aztán még egy. Mindig az utolsó. És valaki elkezdi, amire a fiú vár, amivel oly gyakran álmodik. Énekelnek. Majd táncolnak. Főleg az asszonyok és a gyerekek, többnyire mezítláb. Koszos fekete lábak, örvénylő virágok a szoknyák forgatagában, hangszer a tenyér, a fémasztal, a torok és a száj. Lassan sötétedik, sorra mennek el a vonatok. Amíg akad a zsebekben néhány fillér, addig táncolnak és énekelnek. A fiú zsebében ott lapul néhány fillér, hátha valamelyik fekete szemű, nagy szoknyás kislány elkuncsorogja tőle. Ezért dugdossa napok óta, ezért a pillanatért. Amikor a kezük összeér. Utazás. Álom és valóság határa. Ötven fillér az útlevél.
Ül a zsinagógában, eltelt negyven év. A színpadon a Parno Graszt, énekelnek, táncolnak. A kivetítőn '56. májusi felvételek Paszabról, cigányemberek táncolnak, felnőttek, gyerekek. Lehunyja szemét, utazik időben ide-oda. Ahogyan telik az idő, egyre kevésbé tudja, melyik időben van. Zsebéhez kap, de az elrejtett ötven fillért sehol sem találja. Már nem kell útlevél?

 

Parno Graszt – Szeged, Régi Zsinagóga – 150 néző