Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

…jól bejáratott koncertek, ismert falak, körülhatárolt élettér. Tovább nincs, tovább nem látok. Egy gondosan megtervezett játszótéren élem a mindennapjaimat, de a kényelmes biztonság fojtogat.
Egy évvel később Düsseldorfban minden ismeretlen. Mögöttem félmondatokból álló bekezdések, minél távolabb, annál jobb. Eltunik a valóság, újraírok mindent, közelebb hozom a megálmodott világot, és elveszek a pillanatok állandóságában. Lélegzetnyi mozdulatlanság. Már nem fordulok vissza.
Rufus Wainwright hangja függőséget okoz. Tiszta, karakteres, utánozhatatlan. Életre kelti New York zajos és nyugtalan utcáit, elhozza a párizsi ősz illatát, két mondata után újra része vagyok Berlin hírhedt éjszakáinak. Kísért a londoni Soho buze, Amszterdam fényei és az otthoni kert.
Világokat teremtve rejtőzködik, követni csak akkor tudom, ha megtöröm a folytonosságot. Egyenesen fejest ugorva keresztül az univerzumon, nem tudva magamról, a legalján, ahol nem szeretsz, nem hazudsz, és nem vagy kész a túlélésre.
Aludj, aludj, release the stars.
Mindennap máshol ébredsz. Különleges, kezelhetetlen szabadság.
Being lost. Getting lost and then not being frightened to ask the way – ''as long as you've got that, then you can't get lost.''
Ébredj, ébredj.
Ne törjétek meg a csendet az utolsó hang után. Taps. Lenni vélek.
Rufus Wainwright – Schauspielhaus Düsseldorf – 2 ezer néző