Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Sze­ged kul­tu­rá­lis vá­ros. En­nek az ál­lí­tás­nak az el­is­me­ré­sé­hez még csak nem is kell ott él­nünk vagy vo­nat­ra száll­nunk. Elég, ha fel­la­poz­zuk, mi­ket ír Temesi Fe­renc Por­lód­ról, Za­lán Ti­bor a Pa­pír­vá­ros­ról, s eme ha­son­la­tokon ke­resz­tül ta­lán már job­ban meg­is­mer­tük a vá­rost, mint egy tős­gyö­ke­res ide­va­ló­si. Ám van­nak dol­gok, me­lyek csak hely­ben is­mer­he­tők meg: a Szív Er­nő ál­tal meg­írt sze­ge­di út­vo­na­lat, mely ál­lí­tó­lag min­den nőt meg­szé­pít, né­ha még kü­lön tu­ris­ta­cso­port is le­el­len­őr­zi, mi­köz­ben a vá­ros mű­vé­sze­ti és mű­ve­lő­dé­si le­he­tő­sé­ge­it va­ló­ban csak hely­ben le­het és ér­de­mes meg­is­mer­ni.

 

 

 

Il­la­tos ka­puc­sínó, halk ze­ne, jó tár­sa­ság, ha csön­get­nek, ké­pek pe­reg­nek a mo­zi­vász­non. Egy szá­zad­for­du­lós ká­vé­ház­ban já­runk? Igen, csak ép­pen nem a hu­sza­dik, ha­nem im­már a hu­szon­egye­dik szá­zad ele­jén. A sze­ge­di Grand Café csa­lá­di­as szű­kös­sé­gé­vel is ké­pes fel­idéz­ni a vi­lág el­ső mozivetítésének hely­szí­nét, itt, Pá­rizs­tól ke­let­re. A mo­zi és ká­vé­zó ef­fé­le együt­te­se ép­pen olyan, ami­lyet az em­ber szí­ve­sen ál­mod­na ma­gá­nak: ott­ho­na az em­ber­nek, ott­ho­na a kul­tú­rá­nak. Vá­laszt­ha­tunk: a leg­újabb vagy a leg­ré­gibb al­ko­tást, mű­vé­szi rit­ka­sá­got vagy igé­nyes ki­kap­cso­ló­dást sze­ret­nénk ká­vénk mel­lé szür­csöl­ni, ha csak nem egy iz­gal­mas iro­dal­mi est vár ránk. Ne fe­led­jük: ide Jiri Men­zel is be­ug­rott egy fe­ke­té­re!

Bár a Grand Café egész év­ben tárt ka­puk­kal vár, a film sze­rel­me­sei nem csak itt vagy a Bel­vá­ro­si mo­zi szín­ház­igé­nyű kör­nye­ze­té­ben lel­het­nek ott­hon­ra. A moz­gó­kép ínyen­cei ugyan­is tud­ják: nincs még egy vá­ros, ahol ak­ko­ra len­ne a há­zi fel­vé­te­lek hor­do­zó­i­ból las­san mű­vé­szi ku­ri­ó­zum­má vá­ló super 8 mil­li­mé­te­res fil­mek meg­be­csült­sé­ge, sőt mi több, kul­tu­sza, mint Sze­ged vá­ro­sá­ban. Az ed­dig már öt évet meg­élt, őszi super 8 mm-es fesz­ti­vá­lok be­bi­zo­nyít­ják: at­tól még, hogy a múlt fel­vé­te­lei ön­ma­gá­ban ön­ér­té­ket kép­vi­sel­het­nek, a retro meg­un­ha­tat­lan film­tech­ni­ká­ja köny­­nyen vál­hat az újat al­ko­tás esz­kö­zé­vé is.

 

2010

Nem is olyan soká, 2010-ben Magyarországból Európa egyik kulturális központja válik. Az Európa Kulturális Fővárosa címet végül Pécs nyerte meg, annak mégis, ahogy a pályázatban, úgy majd a megvalósításban is kiemelt partnere lesz Szeged. A győztes partnervárosaként új és új lehetőségek nyílhatnak meg Szeged előtt, hogy a Balkánra nyíló kapuként megmutathassa a csak rá jellemző, de önmagán túl is mutató helyi értékeket.

 

 

Ke­vés olyan szín­ház van a vá­ros­ban, ahol az elő­adá­sok kez­dé­si idő­pont­ját egye­ne­sen az egye­te­mi hall­ga­tók vélt óra­rend­jé­hez iga­zít­ják. A Sze­ge­di Nem­ze­ti Szín­ház kis­szín­há­za azon­ban ilyen, iz­gal­mas ka­ma­ra-elő­adá­sa­ik­kal a fi­a­tal ge­ne­rá­ci­ók igé­nye­it is szem előtt tart­va, mi­köz­ben a va­ló­ban ki­vé­te­les szép­sé­gű, ré­gi kő­szín­ház nagy­szín­pa­dá­nak re­per­to­ár­ján a pró­zai és ope­ra­be­mu­ta­tók kö­zött nem egy­szer bú­jik meg egy-­e­gy, a sze­ge­di hall­ga­tók­kal együtt lét­re­ho­zott, s így min­dig nagy nép­sze­rű­ség­nek ör­ven­de­ni tu­dó mu­si­cal. A SZTEage Sze­ge­di Egye­te­mi Szín­pa­d és a Sze­ge­di Nem­ze­ti Szín­ház kö­zös pro­duk­ci­ó­ja­ként e mó­don szü­le­tett meg 2004-ben az Ist­ván, a ki­rály, az 1956-os for­ra­da­lom öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­já­ra pe­dig az Uta­zás cí­mű rock­ope­ra, a hall­ga­tók kez­de­mé­nye­zé­sé­re és rész­vé­te­lé­vel. Ám a nyá­ri sze­zon­ban Sze­ged­re lá­to­ga­tó vagy itt ma­ra­dó fi­a­tal sem pa­nasz­kod­hat: ke­vés olyan nagy múlt­tal ren­del­ke­ző, ha­gyo­má­nya­i­val azon­ban még­is a meg­úju­lást ke­re­ső in­téz­mény van, mint a Sze­ge­di Sza­bad­té­ri Já­té­kok, mely a te­kin­té­lyes mé­re­tű és meg­je­le­né­sű Dóm te­ret nagy­sza­bá­sú szín­pa­di pro­duk­ci­ók­kal né­pe­sí­ti be.

A sze­ge­di szín­ját­szás pa­let­tá­ján üdí­tő szín­fol­tot kép­vi­sel­nek az egye­tem­hez több szá­lon is kö­tő­dő szín­pad­ok is, me­lyek kö­zül a Focus Mű­hely elő­adá­sai is már több­ször bi­zo­nyí­tot­ták, öt­le­tek­kel és el­hi­va­tott­ság­gal mi­lyen igé­nyes elő­adá­so­kat le­het lét­re­hoz­ni.

Ám mit te­het az, aki in­kább az al­ter­na­tív szín­há­zak mű­so­ra­i­ra kí­ván­csi, de nincs ide­je vagy ener­gi­á­ja az év fo­lya­mán a vá­ro­sok, sőt az or­szá­gok kí­ná­la­tá­ból vá­lo­gat­ni? Ne­kik is se­gít­het a Theal­ter In­ter­na­tional 1991 óta mű­kö­dő nyá­ri fesz­ti­vál­ja, mely 2003-tól jog­gal ad­hat ke­re­tet az or­szá­gos szin­ten egye­dül­ál­ló­an ní­vós Sze­ge­di Al­ter­na­tív Szín­há­zi Szem­le ver­seny­prog­ram­ja­i­nak is. Egy nap­fé­nyes, de haj­nal­ba nyú­ló es­ték­kel te­li hét, ami­kor a szo­kott­nál is job­ban meg­élén­kül a vá­ros. Dél­utá­non­ként még a gya­nút­lan já­ró­ke­lő is iz­gal­mas szín­há­zi elő­adá­sok­ba csöp­pen a Du­go­nics tér szö­kő­kút­ja vagy a Szé­ché­nyi tér ár­nyas pla­tán­fái alatt, de ez még csak be­me­le­gí­tés, hi­szen az edzet­teb­bek és a gya­kor­lot­tab­bak há­rom, négy mű­vé­sze­ti an­két­ra is el­lá­to­gat­hat­nak egy-­egy es­te. Ha bír­ják. A sze­ge­di nyár egy­sze­ri és vis­­sza­té­rő ven­dé­ge­i­nek se sze­ri, se szá­ma, de Ágens meg­döb­ben­tő, Pin­tér Bé­la Tár­su­la­tá­nak fre­ne­ti­kus, a Hó­lyag­cir­kusz gro­tesz­ken egye­di, vagy Oleg Zsukovzskij fel­vil­la­nyo­zó­an el­gon­dol­kod­ta­tó elő­adá­sá­ra nem árt már jó elő­re je­gyet ren­del­ni. Akár­hogy is, es­te ki­pi­hen­het­jük ma­gun­kat, ha más­hol nem, hát a JATE Klub­ban, ami­ben ne­héz csa­lód­ni.

 

FESZTIVÁLVÁRÓ

Nem panaszkodhat a szegedi egyetemista: az SZTE Kulturális Irodája az Őszi Kulturális Fesztivál és az Egyetemi Tavasz programsorozatával évente kétszer is felpezsdíti a város életét. Az őszi és a tavaszi művészeti-kulturális seregszemlék során nemcsak a helyi alkotók kapnak teret a bemutatkozásra, de országosan elismert művészek is ellátogatnak a városba. A már tizenegyszer megrendezett Őszi Kulturális Fesztivál igazi hagyományt teremtett a városban kiállítások, hangversenyek, színházi előadások szinte követhetetlenül gazdag kínálatával, de három éve már tavasszal is a bőség zavarával küszködhet a vaskos programfüzeteket lapozgató érdeklődő.

 

Ké­pek, köny­vek
 
Sze­ged kul­tu­rá­lis éle­te azt is bi­zo­nyít­ja: nem csak a fő­vá­ros­ban lát­ha­tunk igé­nyes, fon­tos ki­ál­lí­tást. A sze­ge­di Mó­ra Fe­renc Mú­ze­um ugyan­is nem egy­szer hoz nem­zet­kö­zi szin­ten is ní­vós tár­la­tot a vá­ros­ba. Marc Cha­gall gra­fi­ká­i­nak, Med­nyán­szky Lász­ló fest­mé­nye­i­nek vagy ép­pen Sal­va­dor Dalí vi­lág­iro­dal­mi il­luszt­rá­ci­ó­i­nak gyűj­te­mé­nye mél­tán csa­lo­gat­ták be a mú­ze­um vagy a Fe­ke­te Ház fa­lai kö­zé a mes­­szebb­ről is ér­ke­ző kö­zön­sé­get. Mi­köz­ben a Sze­ged­től el­vá­laszt­ha­tat­lan mun­kás­ság­gal bí­ró, el­is­mert kortárs gra­fi­kus­ról, Kass Já­nos­ról el­ne­ve­zett ga­lé­ri­á­ban is min­dig ta­lál­ni fi­gye­lem­re ér­de­mes tár­la­tot.

A vá­ros köz­mű­ve­lő­dé­sé­től el­vá­laszt­ha­tat­lan ugyan­ak­kor az im­már 125 éves, idő­vel a vá­ros­ké­pi je­len­tő­ség­re szert tett üveg­pa­lo­tá­ba köl­tö­ző So­mo­gyi-könyv­tár is, mely nem csu­pán gaz­dag gyűj­te­mé­nyé­vel, de ren­dez­vé­nye­i­vel és tár­la­ta­i­val is fon­tos sze­rep­lő­je Sze­ged kul­tu­rá­lis min­den­nap­ja­i­nak. Ahogy az SZTE – mely ne fe­led­jük, amúgy is vá­ros a vá­ros­ban – egye­te­mi könyv­tá­ra az im­po­záns Ta­nul­má­nyi és In­for­má­ci­ós Köz­pont­ba köl­töz­ve tesz ele­get a köz­mű­ve­lő­dés kor­sze­rű kí­vá­nal­ma­i­nak.