Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Kurzuskód története során annyi sportágat érintettünk már, de a királynő előtt még egy rövid tőmondattal sem róttuk le tiszteletünket. Pedig a modern arénák, a sportcsatornák, de még az iskolák futballpályái is üresen tátonganának, ha a mozgáskultúránk koronázatlan uralkodója nem adja át nekünk tudását. A test, lélek, szellem harmóniájában ő adja a fundamentumot, hogy a kezek s lábak megteremthessék azt a fizikai mértéket, melyben egészségesen kiművelhető a gondolat, és igazul doboghat a szív. Atlétika. Ma nem létezik a testkultúrának egyetlen ága sem, mely ne alkalmazná módszerét, elemeit e legősibb sportágnak. Célunk most inkább a hódolat kifejezése, mintsem egy tudományos-szakmai értekezés, hiszen a rovat mind minőségi, mind pedig mennyiségi tekintetben is elégtelen ehhez. Viszont a főhajtás e sorok írójának is kötelessége.
E nemes feladathoz méltatlan lenne beleveszni egy darwini csapongásba, a „leugrott a fáról, és futott, hogy el ne kapják, és dobott, hogy egyen stb.” gondolatmenetbe. Az atlétikának mint a mai sportok nélkülözhetetlen kiegészítőjének semmi köze a majomhoz. (– Mélységesen szégyellem magam, fenség, hogy akár egy pillanatig is…) Ha a kötelező testneveléskredit megszerzésére törekedvén kurzust választotok majd, ne feledjétek, bármi legyen is az, ha máshol nem, a gimnasztika, az edzésmódszer elemei között jelen lesz az atlétika is. És hogy a mai a piaci törvények szerint alakuló, „fejlődő” sportok bázisát hogyan teremtették? Nos, álljon itt egy példa a görög atléta „doppingmódszeréről”. Az ókori olimpiákon a diszkoszra imákat véstek. Ha a diszkosz szabályosan pörgött, a mértéknek megfelelően röpült a magasba, az istenség elfogadta az imát. És erre az érintkezésre törekedett mind, ki részese lehetett a versenynek.