Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Szeretem azokat a sportokat, melyeknek történetén segítség nélkül végigszambázhatnak táncra éhes agysejtjeim. A futball például nem ilyen. Ha a büszke angolokat le is repítem a táncparkettről, mint Münchausen bárót az ágyúgolyó, rögtön körbevesznek a kis, sárga nindzsák (vagy Kínában nincsenek?). – Eném, eném – cincogják. – Mi találtuk! Nem venni zenélő biszbáz? Ócsó! Aztán megdobálnak mindenféle legendával a felfújt birkabendőtől kezdve a két falu között rugdosott fejig – amit egy győztes csata után hozott haza a perverz kapitány –, holott én biztos vagyok benne, hogy egy kaviccsal kezdődött minden. Két gyerek rugdosta egymásnak, miközben hazafelé igyekeztek a sziklás afgán fennsíkon.

A korcsolya története azonban egészen biztos, hogy a jégen kezdődött. Csúszkáló gyerekek kergették egymást, s hogy a kislányok előtt fitogtassák ügyességüket, igyekeztek felülmúlni egymást. – Én csúszok a legmesszeeeebb! Én meg a leggyorsabbaaaan! Bibibíííí! És akkor, az igazán szerelmes Kovács Jancsika megkérte apukáját, aki kovács volt, kovácsoljon a cipőjére valami fém izét, mert ő tudja, hogy az a jégen jobban csúszik. És még azon a télen megcsókolta őt Juliska.

Innen, gondolnánk, már egyenes út vezet a vastagcombú gyorskorcsolyázókig vagy az egyetemünkön felvehető kurzusig. Csakhogy e játék sporttörténeti fejlődése apróbb meteorológiai korlátokba ütközött. Mert ugye mindig jött a tavasz… Ahol meg örökké tél volt, ott senki sem élt. Nem olyan hülye az ember, hogy direkt fázzon, igaz? (A tudósok csak felvágnak.) A homo sapiens iparosodásra adta okos fejét, urbanizálni kívánt, eltunyult, mígnem Byron a papírra csapott: sport! Rekreációs forradalom, hoppá! Beindította a pöfögő gépeket, szétszaggatta az ózonpajzsot – február közepén a feketerigó is dalra fakad (lásd a következő oldalon!) – viszont a lelkiismeret-furdalás jeges leheletével nyáron fagyott vizet tolnak korcsolyánk alá. (Hál’ Istennek!) És már itt is vagyunk a Délmagyarország székháza mellett, ahol a kopogó klaviatúrákra a szomszédban sercegő jégszikrák válaszolnak. Bizony. Itt található városunk jégpályája. Csússzatok!!!