Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Íjászat és falmászás. Így együtt, egymás mellett vajon mit kereshet e két fogalom? Pedig igen. Egy közös halmazban fedezhető fel egyetemünkön őseink hagyománya és a pókemberé. Mikor a sportközpontban jártam minap, hogy egykori tanárommal beszélgessek, a szekrénynek támasztva fedeztem fel öt-hat felajzatlan íjat. Régen kacérkodom a gondolattal, hogy én is. Egyszer már sikerült a töltésoldalban keresztüllőnöm egy műanyag flakont. Dagadt a mellem, mintha bizony az Imre hercegre támadó vadkant fékezte volna meg vesszőm. Pedig felfedezhető némi minőségi kategóriakülönbség mondjuk egy agyar és egy kupak között.

A falmászást pedig még a főiskolás évek alatt szerettem meg. No persze, azóta sem sikerült. A testnevelés-rekreáció szakon fél évet hallgattam falmászásórát. Írtam házi dolgozatot, zh-t és a Topolya oldalán az ötösért indultam a mennyezet felé. És mit ad Isten, e két kedves sportág szeptembertől felvehető lesz a Szegedi Tudományegyetem testneveléskurzusainak sorában. Legalábbis hivatalosan meg nem erősített, de biztos forrásból súgott információink szerint. Úgyhogy már most érdemes érlelni a döntés savanyú szőlejét, hogy az őszi kurzusszüretre zamatos legyen… Akarom mondani, kezdjetek el gondolkodni, nem érdemes-e inkább megtanulni nyilazni és/vagy falat mászni. Hátha nagyobb hasznát vehetjük majd-e tudásnak, mint a focinak például. Mert mi van, ha a globálkrízis miatt egyszer csak a Nagy Áramszünet rombolni kezd az egész golyóbison. Mehetünk az erdőbe nyulat lőni, aztán meg futhatunk az éhes rablóhorda elől falakon, kerítéseken keresztül. (Hm.)

Nos, bár nyilat mindenképp veszek majd, és ha sziklára nem is, hegyre biztosan felmászok még egy párszor, de én akkor is maradok a focinál. Sokkal irodalmibb az apokalipszis tűzfalának rugdosni a bőrgolyót…