Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ezen a hé­ten van Szent Györ­gy nap­ja. A sár­kány­ölőé. És csa­lá­dom­mal im­má­ron négy éve – egy csöpp lé­lek bú­csúz­ta­tá­sa óta –  min­den áp­ri­lis 24-én sza­ba­don en­ged­tünk két zeb­ra­pin­tyet. Az örök fog­ság kár­ho­za­ta he­lyett, még ha csak a nyá­ri hó­na­pok­ban is, de sza­ba­don él­het a pár. Ahogy a szent meg­sza­ba­dít­ja az em­bert a sár­kány­tól. És ahogy e mon­dat min­den sza­va egye­te­mes szim­bó­lum, úgy a két ma­dár röp­te a Li­get fái közt is lég nyu­gal­má­ba su­hin­tott toll­rajz. Mű.

E ked­ves em­lék min­dig a leg­vá­rat­la­nabb pil­la­na­tok­ban leb­ben új élet­re, s me­sél ak­kor és ott, ami­kor és ahol a leg­ke­vés­bé sem vár­nám. A Kur­zus­kód ro­va­ta nem pont az a hely, ahol. De mi­ért is ne. És mi­e­lőtt a te­nisz kur­zus nép­sze­rűség­ét em­lí­te­ném, idéz­ném em­lé­ke­i­met a me­se­szép Er­zsé­bet Li­ge­ti Te­nisz­köz­pont­ról, mi­ért is ne su­han­na el e két pinty. Jól van ez így. Ne­kem a fák közt, a sár­ga lab­da pat­to­gá­sa köz­ben most már min­dig a ma­da­rak is.

A Li­get­be is meg­ér­ke­zett a ta­vasz, s ér­ke­zé­se a sza­bad­té­ri spor­tok kez­de­te is. A Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­te­men is nép­sze­rű test­ne­ve­lés­kur­zus a te­nisz, amely új­sá­gunk meg­je­le­né­sé­nek he­té­ben már a Li­get fái kö­zött is játsz­ha­tó. Az Er­zsé­bet Li­ge­ti Te­nisz­köz­pont a 70-es évek óta mű­kö­dik az egye­te­men (ko­ráb­ban JATE SC Te­nisz­pá­lya né­ven) az újszege­di Li­get­ben, a Kert­mo­zi mel­lett. A köz­pont 6 da­rab ki­vá­ló mi­nő­sé­gű, sa­la­kos pá­lyá­val, ado­ga­tó­fal­lal, fel­újí­tott öl­tö­zők­kel vár­ja az ütö­get­ni vá­gyó­kat. És ha va­la­ki egy eme­lés előtt – ahol a lab­da gyak­ran tíz mé­te­res ma­gas­ság­ba is el­lá­to­gat – az ég­re te­kint, há­lám­ra ér­de­mes, ro­kon­lel­kű em­ber­tár­sam.

Györ­gy nap­já­nak he­té­ben nyí­lik az újszege­di te­nisz­köz­pont. Igyek­szem, de nem tu­dom csi­tí­ta­ni ma­gam. Mi ott le­szünk a kis tisz­tá­son, és két ma­da­rat fi­gye­lünk. Az­tán le­het, hogy ki­ve­szem a tás­ká­ból a te­nisz­ütőt... Ilyen az élet ma­ga.