Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A kémia nem jó vagy rossz, eredményeit lehet jól vagy rosszul felhasználni, alkalmazni. A kémia és a „társművészetek” címmel Hannus István, az SZTE TTK Kémiai Tanszékcsoport Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékének egyetemi tanára tartott előadást a Mindentudás Egyetemén.
Az előadó néhány példán keresztül mutatta be a kémia, illetve a kémikusok kapcsolatát a klasszikus művészetekkel. Találhatunk az írók között kémiai végzettségűeket, például Örkény Istvánt, akinek írásművészetére hatással volt természettudományos műveltsége, vagy Isaac Asimovot, akinek tudományos-fantasztikus regényeiben sokszor játszik fontos szerepet a kémia. A képzőművészetben, a festékek előállításában, vizsgálatában, a festmények eredetének, valódiságának megállapításában fizikai-kémiai módszerek játszanak fontos szerepet. Ilyenek lehetnek például a röntgen- és spektroszkópiai vizsgálatok. Megtudhattuk, hogy a filmrendezők, zeneszerzők között is vannak kémikusok, és kémiai tárgyú filmekkel, zeneművekkel is megismerkedhettünk.

 

 

 

 

Hannus István azzal kezdte előadását, hogy sokan nem kedvelik a kémiát, melynek több oka is van. Jellemző példa, hogy gyermekkorunkban még szerettünk kísérletezi, felfedezni dolgokat, és később részben az iskolai rendszer elveszi a kedvünket ettől. A tanároknak gyakran nem marad idejük kísérletek végrehajtására, a negyvenöt perc sosem elegendő, és a tudomány megmarad képletek és egyenletek rendszerének az iskolában. Az előadó szerint a média sem mindig kedvez a kémia népszerűségének, ami azzal hozható összefüggésbe, hogy a rossz hírnek van nagyobb hírértéke a mai világban, és a kémia sokszor bűnösként jelenik meg a médiumokban. A kémia nem bűnös, inkább a tudomány ismeretének nem tudása vagy hanyag felhasználása okozhat például környezetvédelmi vagy egészségügyi problémát. De fontos leszögezni, hogy az adódó problémákat sem lehetne megoldani a tudomány nélkül.
Azt, hogy a világ kémiai alapokon nyugszik, mi sem bizonyítja jobban, mint a mindennapi élet. A körülöttünk lévő világ kémiai reakciók eredményéből áll, a műanyagok, gyógyszerek, szervezetünk működése is a ké-mián alapul. Ha valami tetszik vagy nem tetszik, az szintén molekulák felszabadulásával jár. Ha valaki szerelmes lesz, szintén kémiai reakciók zajlanak le az érzés kezdetétől egészen a beteljesülésig.

 

 

A művészetnek létezik egy olyan definíciója, miszerint az valamilyen hivatás magas szintű gyakorlása. Szokás például konyhaművészetről is beszélni. Ha a kémiát is művészetnek fogjuk fel, akkor megvizsgálhatjuk a kapcsolatait a klasszikus művészetekkel. Más is alátámaszthatja ezt a felfogást. Robert Woodward amerikai kémikus 1965-ben kapott kémiai Nobel-díjat, amit a bizottság a tudomány művészi tökélyre fejlesztésével indokolt. Őt tartották a kémia művészének, ami abban nyilvánult meg, hogy olyan molekulákat sikerült szintetizálnia, mint például a koleszterin vagy a B12-vitamin, és ez utóbbin például száz munkatársával együtt tíz éven keresztül dolgozott.
Az előadáson számos példát kaphattunk arra nézve, hogy milyen művész, milyen művészet hogyan kapcsolódik a kémiához. József Attila 1924-ben lett egyetemünk hallgatója, és már elsőéves korában buzgott benne a tudásvágy, így a kötelező bölcsészettudományi tárgyak mellett két fizikai, illetve kémiai kurzust is felvett. Más példát is lehet hozni az irodalom és a kémia kapcsolatairól. A bevezetőben már említett Isaac Asimov híres tudományos-fantasztikus regényíró vegyészdiplomát szerzett, majd doktorált is kémiából, később pedig a biokémia felé orientálódott. Ezután párhuzamosan alakult a természettudományos és írói karrierje – biokémiai tankönyvet írt a regényei mellett. Örkény István a hatvanas-hetvenes években groteszk drámáival vált világhírűvé, és az igazi irodalmi színre lépés az egyperces novellákkal válik nyilvánvalóvá, mely szintén nemzetközi sikereket aratott. Ezekben az egypercesekben is vannak kémiai eredetű mondanivalók, melyre kaphattunk példát az előadáson. Mondhatni Örkény már-már „megjósolta” napjaink problémáit a környezetszennyezéssel, élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban. Asimovhoz hasonlóan neki is volt vegyész- és emellett gyógyszerészi diplomája is. Az írói pályája is úgy alakult 56 után (és 56 következtében), hogy néhány évre mellőzni kellett a publikálásait, és főként ekkor vetette bele magát a kémiába. Nem igazán a műveinek tartalmából érződik a természettudományos közelség, hanem sokkal inkább a stílusa, tömörsége utal erre.
Az irodalom és a kémia kapcsolata nemcsak az író személyében nyilvánulhat meg, hanem vannak példák arra is, hogy az irodalmi hős kémikus. Az alkimista hősre a legjellemzőbb példa Szerb Antal A Pendragon legenda című műve. De téma is lehet kémiai vonatkozású, példa erre a kőolaj, ami számos irodalmi műben megjelenik.

Képzőművészet, film, zene

 

A kémia tudománya nélkül aligha lehetne egykönnyen régészeti tárgyak, festmények korát megállapítani. A festményeknél az eredetiség megállapításánál is nagyon fontosak lehetnek bizonyos vizsgálati módszerek, illetve a restaurátoroknak is sokat segíthetnek az ilyen alkalmazások. Az előadó prezentációjában be is mutatta, hogy egyik kollégája, Vízi Béla a tudomány és a képzőművészet birtokában milyen szobrot állított a kémia tiszteletére. Szegeden is volt kémiai jellegű szobor, elég csak Csáky József 1959-es Táncosnő című, alumíniumból öntött szobrára gondolunk. A szobor az Anna kút tetején állt, mindaddig, amíg az újítás miatt Párizsba nem költözött. A szobron az Anna víz öszszetétele látható kémiai jelekkel ábrázolva.
A kémia és a film is kapcsolatban állhat egymással. Lehet a rendező kémikus, vagy éppen a filmnek a témája kémiai, melyre szintén kaptunk példát az előadáson. Az „Ismeri a Szandi Mandit?” című nagy sikerű magyar filmet – Sztankay István és Schütz Ila főszereplésével – is ide lehet sorolni. Ez a film középiskolás fiatalok üzemi gyakorlaton szerzett „életre szóló tapasztalatairól” szól szellemesen, groteszk hangvétellel. A zene –  hasonlóan az irodalomhoz – a szerző, a hős és a téma révén is kapcsolódhat a kémiához. Az ismert orosz zeneszerző, Borogyin szintén vegyészdiplomával kezdte pályafutását, fő művét, az Igor herceget szabadidejében komponálta.
Hannus István előadása végén néhány példával illusztrálva azt is bebizonyította, hogy a kémiában is van humor. Ezt persze ezen írás keretei között nehéz visszaadni, de hogy az előadónak igaza volt, mi sem mutatja jobban, mint hogy a hallgatók derűsen mentek haza a programról.