Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

Szatmáry Károly szerint jelenleg 887 potenciálisan veszélyes kisbolygóval lehet számolni. Fotó: S. Cs.

 

Földünkön és a Naprendszer sok más égitestén számos kráter jelzi a kozmikus becsapódások nyomait. E hatalmas becsapódások jelentősen hatottak a természetre. Az egyik legnagyobb katasztrófa minden bizonnyal 65 millió évvel ezelőtt lehetett, akkor az élővilág csaknem 90 százaléka eltűnt, elpusztult. Planetológusok – szilárd bolygófelszínek szerkezetével foglalkozók – kimutatták, hogy a Naprendszer születésétől napjainkig ezen meteoritok nem egyenletes mértékben csapódtak be. Körülbelül 3,8-3,9 milliárd éve egy „bombázás” érte a Holdat és ezzel együtt valószínűleg a Földet is, ami megadhatta a két égitest mai arculatát. Napjainkban, 1905 óta több mint hatvan becsapódás érte földgolyót. Égi mechanikusok felvételein látható, hogy a Mars, a Jupiter vagy a Szaturnusz Mimas nevű holdja sem úszta meg becsapódás nélkül. Utóbbi csoda hogy nem esett szét a hatalmas becsapódás miatt.

Kisbolygók szinte mindenütt vannak a Naprendszerben, de vannak gyakorisági helyeik. Ilyen a Mars és a Jupiter közötti híres aszteroidaövezet. Aki felfedez egy kisbolygót, és a kisbolygó adatait jól meghatározza, valamint sok Nap körüli keringés során figyelemmel követi, jogot kap a Nemzetközi Csillagászati Unió egyik bizottságától, hogy elnevezhesse. Van már Szeged nevű és József Attila után József névre keresztelt kisbolygó.

Hogyan lehet kisbolygót felfedezni? Egymás után CCD-fotókat (olyanok, mint a digitális fotó, csak speciálisan csillagászati célra használják őket) kell készíteni, s a megörökített képek összevetése után a felvételeken lehet látni egy parányi pont elmozdulását a csillagokhoz képest. Leírva egyszerűnek hangzik, de megfelelő eszköz és szakértelem nélkül nem megy…
Földünkön 150-200 becsapódási kráter van. A legnagyobb Dél-Afrikában található 300 kilométeres átmérővel. Egy 80-100 méter átmérőjű meteorit – ami nem nevezhető nagynak – becsapódásának közvetlen hatásai a következők: a becsapódás 10 kilométeres körzetében tűzvihar indul el, ami letarol mindent, körülbelül 24 kilométer sugarú körben a nagyobb testű állatok elpusztulnak és 40 kilométeres távolságig hurrikán erejű szélvihar tombol.
„Nem az a kérdés, vajon becsapódik-e majd a Földbe egy kisbolygó, hanem az, hogy mikor” – mondta Szatmáry Károly. „Ha jön egy kisbolygó, és hiába szeretnénk megtudni, hogy hol fog elmenni, biztosan nem lehet megállapítani, hibahatárral lehet csak, perceken múlik.” Ennek oka: a Föld pálya menti sebessége.
Az eddigi ismeretek alapján a veszélyes megközelítések listáját az Apophis (mintegy 320 méter átmérőjű) nevű kisbolygó vezeti, amely 2029. április 13-án fog elmenni mellettünk. Tízszer közelebb lesz, mint a Hold, ez három Föld-átmérő. Egy éve még bizonytalan volt, hogy nekünk jön-e, most már tudjuk, hogy nem, mert a pályaelemeket sikerült megállapítani. Jelenleg 887 potenciálisan veszélyes kisbolygóval lehet számolni. Ez azt jelenti, hogy 100 méternél nagyobb az átmérőjük, és 5 század csillagászati egységnél közelebb kerülnek a Földhöz. (1 csillagászati egység a Nap–Föld-távolság).
A védekezési módszereket két fő csoportba lehet bontani. Az egyik, ami jobban kivitelezhető, de időigényes, ennek lényege a kisbolygó arrébb lökdösése. Ide tartozik például hajtómű elhelyezése a kisbolygón vagy a nagy sebességű ütköztetés – nála kisebb bolygót kell neki lökni. A másik módi a szétdarabolás, mely hagyományos vagy nukleáris rakétákkal történhet.

D. T. I.