Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

Hannus István február után másodszor volt a sorozat vendége. Fotó: S. Cs.

 

Az elő­adás ak­tu­a­li­tá­sát az ad­ta, hogy Szent-Györ­gyi Al­bert 70 év­vel ez­előtt, 1937-ben ve­het­te át a No­bel-dí­jat. Han­nus Ist­ván meg­kü­lön­böz­te­tett ma­gyar, ma­gyar szü­le­té­sű, de nem ma­gyar ál­lam­pol­gár­ként dí­jat ka­pott és ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú dí­ja­zot­ta­kat. Ma­gyar ál­lam­pol­gár­ként Szent-Györ­gyi mel­lett mind­ös­­sze Hevesy Györ­gyöt és Ker­tész Im­rét dí­jaz­ták. Szá­mon tar­ta­nak még to­váb­bi hat ma­gyar szü­le­té­sű No­bel-dí­jast, így az egy fő­re ju­tó dí­ja­zot­tak szá­má­ban Ma­gyar­or­szág az el­ső tíz or­szág közt fog­lal he­lyet. To­váb­bi hét No­bel-dí­jas kö­tő­dik va­la­mi­lyen for­má­ban az or­szág­hoz, akik azon­ban ál­ta­lá­ban nem tar­tot­ták/tart­ják ma­gu­kat ma­gyar­nak.

Az 1896-ban el­hunyt Alfred No­bel vég­ren­de­let­ében ala­pí­tot­ta meg a ró­la el­ne­ve­zett dí­jat. 1901-ben ál­lí­tot­ták fel a No­bel-bi­zott­sá­got, és ek­kor osz­tat­ták ki az el­ső dí­ja­kat, me­lyek nagy ré­szét az­óta is a svéd ki­rály ad­ja át. No­bel a fi­zi­kát és a kém­iát fel­fe­de­zé­sek­kel gaz­da­gí­tó­kat, az or­vos­tu­do­mány je­les rep­re­zen­tán­sa­it, az iro­da­lom­ban az ide­a­lis­ta irány kép­vi­se­lő­it, va­la­mint azo­kat kí­ván­ta meg­ju­tal­maz­ni, akik so­kat tet­tek a bé­ke­kong­res­­szus­ok lét­re­jöt­té­ért. A köz­gaz­da­sá­gi No­bel-em­lék­dí­jat 1968-ban ala­pí­tot­ták, ám né­hány év alatt egyen­ran­gú­vá vált a klas­­szi­kus dí­jak­kal.

Az el­ső, aki ma­gyar­ként nyert No­bel-dí­jat, Szent-Györ­gyi Al­bert volt. A bi­o­ló­gi­ai égés­fo­lya­ma­tok­kal kap­cso­la­tos mun­ká­já­ért ka­pott or­vo­si dí­jat. Szent-Györ­gyit már vi­lág­szer­te is­mer­ték, ami­kor 1930-ban Sze­ged­re ke­rült. 1932-ben egy hét alatt más­fél ki­ló C-vi­ta­mint si­ke­rült ki­nyer­nie pa­ra­di­csom­pap­ri­ká­ból, majd ezt szét­küld­te a C-vi­ta­mint ku­ta­tó la­bo­rok­ba, és így si­ke­rült meg­ál­la­pí­ta­ni a vi­ta­min szer­ke­ze­tét. Hevesy Györ­gy az izo­tó­pok in­di­ká­tor­ként va­ló fel­hasz­ná­lá­sá­ért ka­pott ké­mi­ai No­bel-dí­jat. ő al­kot­ta meg az izo­tóp­hí­gí­tás mód­sze­rét. 1913-as ered­mé­nye­i­ért har­minc év­vel ké­sőbb, 1943-ban, svéd-ma­gyar ket­tős ál­lam­pol­gár­ként kap­ta meg a dí­jat. Utóbb to­vább­fej­lesz­tet­te mód­sze­re­it, és őt tart­ják a nuk­le­á­ris me­di­ci­na egyik meg­ala­pí­tó­já­nak. 2001-ben ham­va­it ha­za­hoz­ták, és Bu­da­pes­ten te­met­ték új­ra. ő az egye­dü­li No­bel-dí­jas, aki ma­gyar föld­ben nyug­szik. Ker­tész Im­re 2002-ben nyert iro­dal­mi No­bel-dí­jat. Az egyén sé­rü­lé­keny ta­pasz­ta­la­tá­nak szó­szó­ló­ja a tör­té­ne­lem bar­bár ön­ké­nyé­vel szem­ben – állt az in­dok­lás­ban. Fő mű­ve a Sors­ta­lan­ság.

A ma­gyar szü­le­té­sű No­bel-dí­ja­sok kö­zé so­rol­juk Békésy Györ­gyöt, az 1961-es or­vo­si No­bel-díj nyer­te­sét, aki azt vizs­gál­ta, az in­ge­rü­let ho­gyan ter­jed a fül­ben. ő vé­gez­te a leg­na­gyobb mér­ték­ben Ma­gyar­or­szá­gon a No­bel-díj­hoz ve­ze­tő ku­ta­tó­mun­ká­ját. Wign­er Je­nő 1963-ban nyer­te el a fi­zi­kai No­bel-dí­jat. Részt vett az 1940-es évek­ben Chi­ca­gó­ban az el­ső atom­re­ak­tor lét­re­ho­zá­sá­ban. Gá­bor Dé­nes 1971-ben ka­pott fi­zi­kai No­bel-dí­jat a ho­log­rá­fia mód­sze­ré­nek ki­dol­go­zá­sá­ért. Oláh György, az 1994-es ké­mi­ai No­bel-díj nyer­te­se a kar­boka­tionokkal kap­cso­la­tos mun­kás­sá­gá­val ér­de­mel­te ki az el­is­me­rést. Harsányi Já­nos 1994-ben ka­pott gaz­da­ság­tu­do­má­nyi No­bel-dí­jat a nem ko­ope­ra­tív já­té­kok el­mé­le­té­ben az egyen­súly­elem­zés te­rén vég­zett út­tö­rő te­vé­keny­sé­gé­ért. Leg­utób­bi ma­gyar szü­le­té­sű No­bel-dí­ja­sunk, Her­skó Fe­renc, 2004-ben Avram Her­skóként vet­te át az el­is­me­rést, ugyan­is 1950 óta Iz­ra­el­ben él.

A ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú No­bel-dí­ja­sok lajst­ro­ma szin­tén nem rö­vid: Lé­nárd Fü­löp, Bá­rány Ró­bert, Zsig­mondy Ri­chárd, Mil­ton Fried­man, Carl Gaj­dusek, Eli Wiesel, il­let­ve John Polányi ne­ve sze­re­pel raj­ta. Hi­á­ba azon­ban ez utób­bi két lis­ta, a nem­zet­kö­zi sta­tisz­ti­kák­ban mind­ös­­sze a há­rom ma­gyar ál­lam­pol­gár­sá­gú No­bel-dí­jas sze­re­pel.