Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

 

Több tucat könyvet írt, melyek közül a legjelentősebb a magyar nyelven is hozzáférhető „A vallási eszmék története” című háromkötetes mű. Hogyan is gondolkodott Eliade a vallásról? A modern Európa és Amerika milyen kríziseken megy át, és erre a vallások vizsgálata révén milyen magyarázat adható? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Az előadást Máté-Tóth András, SZTE BTK Vallástudományi Tanszék tanszékvezető főiskolai tanár tartotta.

A nagy tudós századik születésnapja előtti tisztelgés kötelesség a vallástudományban, különösen a Szegedi Tudományegyetemen, ahol az ország egyetlen vallástudományi tanszéke működik. Az előadáson többek között szó volt Eliade élettörténetéről és szellemi erőteréről, főbb vallási műveiről, történelem- és társadalomszemléletéről.

Eliade életének egyik hatalmas állomása volt, hogy három évet töltött Indiában. Akár a vallástudomány, akár más tudományok számára India mindig is az ősi eredetiség, a kultúra legmélye forrásvidékének számított. Mi az emberi létezés lényege? Mi a kultúra? Mi a világ értelme? Eliade ezeknek a kérdéseknek a taglalása közben utazott Indiába. Bukarestben, később Párizsban volt egyetemi tanár, ahol vallástudományt tanított, Chicagóban pedig már tanszékvezető egyetemi tanárként lépett a katedrára. Chicago a világ vallástudományának egyik kiemelkedő központja, és Eliade itteni évei szintén jelentősek az életében. Romániát pedig ma is Eliade révén ismerik Amerikában. Harminc évig volt itt tanszékvezető.
Magyarországon az irodalmi munkássága a legkevésbé ismert, melynek nyomós oka, hogy regényeit románul írta, és keveset fordítottak le magyarra ezek közül. Hatalmas publicisztikai munkássága abban nyilvánult meg, hogy saját lapja volt szerkesztett és rengeteget írt (mintegy ezer cikkét publikálták). Kultúrpolitikai újságírásával nagy ismertségre tett szert hazájában. A szépirodalommal szemben vallástudományi munkássága Magyarországon is ismert. Műveinek címében néhány népszerű kulcskifejezés gyakran elhangzik, mint például misztika, mítosz, hiedelmek, okkultizmus, boszorkányság.
Elméletének magyarázata előtt fontos tisztázni, hogy a vallástudomány – szemben a teológiával – leíró módon kívülről tekint a vallásra. Eliade legfontosabb kérdéséről Máté-Tóth András így szólt: „Hogyan lehet a vallások tudományos tanulmányozása révén választ találni arra az alapvető kulturális kérdésre, hogy vajon a hagyományok világát fölszárítja-e véglegesen és végzetesen a modernizáció nagyon erős sugárzású napja?”. Eliade szerint tehát a modern viszonyai között a nyugati ember krízisben van. Csak azzal menthető meg, ha visszavezetjük az eredeti kulturális gyökereihez, emlékeztetjük alapvető ontológiai státusára, és újra megadjuk számára a létbe vetett bizalom lehetőségét.
Eliade szerint a vallástörténész felhasználja a vallási jelenség összes történelmi adatát, hogy felfedezze, a jelenség mit akar mondani. Egyrészt tartja magát a történelmi konkrétsághoz, másrészt törekszik a tényekben feltáruló történelem fölötti üzenet megfejtésére. A már említett „A vallási eszmék története” című művében a vallás kezdeteitől a kialakult nagy vallási hagyományokon át egészen ezek legújabb kori jelenlétéig egy bizonyos elméletre felfűzve mutatja be, mit tartott vallásnak, vallástörténetnek, a vallások kulturális jelentőségének. Eliade szerint a vallások a szent megjelenésének (az úgynevezett hierophanianak) kulturális formációi. Ezzel az elmélettel olyan vallásfenomenológus szerzők tanítványai és nézeteinek továbbfejlesztői közé sorolhatjuk, mint Rudolf Otto, Gustav Mensching vagy Joachim Wach. Az eliadei vallásfelfogást ma már inkább tudománytörténetnek tekinthetjük, amelyet más, a globalizáció és a posztmodern viszonyait jobban átfogó elméletek váltottak fel.