2019. szeptember 21., szombat English version
Archívum  --  2010  --  3. szám - 2010. március 1.  --  Riport
A szfinxek visszatérnek
2009 ok­tó­be­ré­nek ele­jén kez­dő­dött a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Du­go­nics té­ri köz­pon­ti épü­le­té­nek fel­újí­tá­sa. A vár­ha­tó­an egy évig tar­tó, több mint brut­tó 2,2 mil­li­árd fo­rint­ból meg­va­ló­su­ló be­ru­há­zás­nál fi­gye­lem­be kell ven­ni az épü­let mű­em­lék jel­le­gét, ilyen­kor ugyan­is az ere­de­ti ál­la­pot visz­­sza­ál­lí­tá­sa a cél. De mi­lyen is volt, mi­lyen le­he­tett az a bi­zo­nyos „ere­de­ti ál­la­pot”? Múlt­idé­ző sé­tá­ra in­vi­tál­juk a ked­ves Ol­va­sót.
Címkék: Riport

Itt ál­lunk a szö­kő­kút és az épü­let kö­zött. Va­la­ha itt nem ez a szö­kő­kút állt, és a Du­go­nics 13. szám alat­ti épü­let főreál­tan­o­da volt. Lás­suk a szak­iro­dal­mat: 1872-ben, ko­ra ek­lek­ti­kus stí­lus­ban épült – az épít­ke­zést Arleth Fe­renc ve­zet­te, így tá­jé­koz­tat a Tóth Fe­renc szer­kesz­tet­te „Csong­rád me­gye épí­té­sze­ti em­lé­kei” cí­mű szak­könyv. A ta­ní­tás 1873 őszén in­dult meg. És most jön a meg­le­pe­tés: egy 1876-ból szár­ma­zó Let­zter-­fotó­soroza­ton az épü­let mell­véd­jé­nek sar­ka­in egy-­e­gy szfinx lát­ha­tó. A té­má­ban fel­lel­he­tő két alap­mun­ka, a már em­lí­tett Tóth Fe­renc-kö­tet, il­let­ve a Tóth At­ti­la-fé­le „Sze­ged szob­rai és muráliái” is orosz­lá­nok­nak ne­ve­zi a Du­go­nics té­ri épü­le­ten tró­no­ló szob­ro­kat. Egy 1899-es ké­pen azon­ban egy­ér­tel­mű­en ki­ve­he­tők a szfinx­ala­kok – mu­tat­ja Tol­nay Jó­zsef, a Ma­gyar Kul­tu­rá­lis Örök­ség Ala­pít­vány el­nö­ke, a Mó­ra Fe­renc Mú­ze­um mun­ka­tár­sa.

riport1
A mai kor technológiájával készült „modern” 19. századi épületet láthatunk majd végeredményként. Fo­tók: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Ami­lyen volt: Du­go­nics tér a szá­zad­for­du­lón

Nosz­tal­gia­sé­tán­kon ne fe­led­jük: az előző szá­zad­for­du­ló ko­rában Sze­ged köz­pont­ja a Du­go­nics tér volt. Kép­zel­jük el az épü­le­tet, szfin­xek­kel, előt­te kis kert­tel és olyan tég­la­lá­ba­kon ál­ló ön­tött­vas kor­lát­tal, ami­lyet a Szé­che­nyi té­ren ma is lát­ni! Az épü­let előtt vil­la­mos járt – amit ma nosz­tal­giav­il­lam­osként is­me­rünk, az volt a mű­hely­ko­csi.
Az épü­let­tel szem­ben Sze­ged el­ső, ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben vett köz­té­ri, nem egy­há­zi jel­le­gű szob­ra, Du­go­nics And­rás töp­ren­gő alak­ja, Izsó Mik­lós mun­ká­ja állt. De még ko­ráb­ban itt, az „új sé­tá­nyon”, a ko­ráb­bi Bú­za­pi­a­con volt az el­ső szö­kő­kút négy al­le­go­ri­kus alak­kal, ami az ár­víz ide­jén el­pusz­tult, és csak a mú­ze­um fény­kép­tá­rá­ban őr­zött ké­pek­ről is­mer­jük – a négy alak­ról sem ma­radt fenn le­írás, fel­te­he­tő­en a négy év­szak al­le­go­ri­kus meg­je­le­ní­té­sei le­het­tek. A Du­go­nics-szo­bor ere­de­ti­leg kö­rül­be­lül ott áll­ha­tott, ahol most a szö­kő­kút van, és Du­go­nics a vá­ros fe­lé né­zett, há­ta mö­gött volt az egye­tem – ma­gya­ráz­za Tol­nay Jó­zsef, mi­köz­ben né­hány ré­gi ké­pes­la­pot tesz elém. A szo­bor tal­pa­za­tát iszt­ri­ai szür­ke­már­vány-tömb­ből fa­rag­ta Luigi Con­ti, a Mo­nar­chia egyik leg­ne­ve­sebb kő­fa­ra­gó­ja. A szo­bor­hoz egyéb­ként több ki­sebb anek­do­ta is kap­cso­ló­dik. A városi legenda ar­ról szólt, hogy ké­sőbb, mi­kor a té­ren hát­rébb ke­rült Du­go­nics, és szem­be­for­dí­tot­ták az épü­let­tel, azon tű­nő­dött, ho­gyan ke­rül­het­ne fel az épü­let te­te­jé­re, a szfin­xek közé… – me­sé­li mo­so­lyog­va a szak­em­ber. Az 1876-ban fel­ava­tott szob­rot egyéb­ként 1895-ben he­lyez­ték a tér kö­ze­pé­re, mai he­lyé­re. Az ak­ko­ri hir­te­len át­he­lye­zés nyo­mán ke­let­ke­zett a sze­ge­di mon­dás: „Möglépött, mint Du­go­nics.” Az épü­let mö­gött egy ne­ves sze­ge­di kő­fa­ra­gó, Szolc­sányi Gyu­la mes­ter ké­szí­tet­te tal­pa­za­ton (Sze­ged és Nagy-Ma­gyar­or­szág cí­me­ré­vel) a ma­gyar zász­ló lo­bo­gott. A té­ren pe­dig a meg­pi­hen­ni vá­gyó­kat a Du­go­nics szál­lo­da és ho­tel vár­ta.

Könyv­tár, íté­lő­táb­la, egye­tem

De tér­jünk vis­­sza az épü­let­re, mely 1883-tól 1894-ig a So­mo­gyi-könyv­tár­nak adott ott­hont, majd 1894-ben íté­lő­táb­la lett, vél­he­tő­en ezért ke­rült ek­kor a mell­véd kö­ze­pé­re az igaz­ság is­ten­nő­jé­nek, Justi­tiá­nak a kar­ja­it ma­gas­ba eme­lő szob­ra. Justi­tia hor­gany­ból ké­szült, és kö­rül­be­lül 140 cm le­he­tett. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után tá­vo­lí­tot­ták el. Tóth At­ti­la szak­író la­punk­nak el­mond­ta: nem tud­nak a szo­bor to­váb­bi sor­sá­ról, csak­úgy, mint ahogy a szfin­xek­nek is ké­sőbb nyo­muk ve­szett. 1921-től a Du­go­nics tér 13. az egye­tem köz­pon­ti épü­le­te. Egy 1926-ból szár­ma­zó, Tonel­li ál­tal kö­zölt fény­ké­pen már nem sze­re­pel­nek a szfin­xek – tá­jé­koz­ta­tott Tol­nay Jó­zsef. A sze­ge­di egye­te­mi könyv­tár az 1921-22-es tan­év­ben a Du­go­nics té­ri épü­let két he­lyi­sé­gét kap­ta meg. A mai egye­te­mi hall­ga­tók ta­lán már nem is az a ge­ne­rá­ció, amely még em­lé­kez­het az épü­let­ben mű­kö­dő egye­te­mi bib­li­o­té­ká­ra, me­lyet 2004-ben át­he­lyez­tek a Jó­zsef At­ti­la Ta­nul­má­nyi és In­for­má­ci­ós Köz­pont épü­le­té­be. A Du­go­nics tér 13. leg­utóbb Rek­to­ri Hi­va­tal­ként mű­kö­dött, így ad­ták át a mun­kás ke­zek­nek.
Fel­ke­res­tük az egye­tem köz­pon­ti épü­le­té­nek fel­újí­tá­sát vég­ző Fer­roép Zrt.-től Tóth Zol­tán ter­me­lé­si igaz­ga­tót, aki úgy tá­jé­koz­ta­tott, az 1876-tól 1906-ig ter­je­dő idő­sza­kot át­öle­lő ar­chív fény­ké­pek alap­ján vis­­sza­ál­lít­ják a négy szfinx­szob­rot. Az épü­let te­te­jén, a dísz­te­rem fe­lett az em­lí­tett idő­szak­ban ké­szült ar­chív ké­pek alap­ján egy ma­gas zász­ló­tar­tó ko­ro­náz­ta az épü­le­tet, me­lyet mí­ves ko­vá­csolt­vas va­lu­ták­kal erő­sí­tet­tek és dí­szí­tet­tek. Ezt a zász­ló­tar­tót is vissza­ál­lít­ják.
Nem­csak az épü­let előt­ti szob­rok ér­de­me­sek az em­lí­tés­re, ha­nem a bel­sők is, hí­re­sek pél­dá­ul Fe­renc Jó­zsef ki­rály és Er­zsé­bet ki­rály­né bronzíro­zott vas­szob­rai, me­lyek ma a Fe­ke­te Ház­ban lát­ha­tók – a mo­nar­chia­be­li sok­szo­ro­sí­tás szob­rai a resi­cai vas­ön­tö­dé­ből szár­maz­tak, min­den sza­bad ki­rá­lyi vá­ros ka­pott be­lő­lük, a Fe­renc Jó­zsef-szo­bor a pá­ri­zsi ki­ál­lí­tá­son is sze­re­pelt an­no. Fel­té­te­lez­het­jük, hogy az egye­tem ké­sőb­bi név­adó­já­nak, Hor­thy Mik­lós­nak is áll­ha­tott itt szob­ra – tud­tuk meg Tol­nay Jó­zsef­től.

Ami­lyen lesz...

Ez a múlt, és mi tör­té­nik most? „A te­tő­szer­ke­zet fel­újí­tá­sa a te­tő­fe­dés cse­ré­jé­vel, a fa­szer­ke­ze­tek pót­lá­sá­val, cse­ré­jé­vel. A fö­dém­szer­ke­ze­te­ket meg­erő­sí­tik, il­let­ve ki­cse­ré­lik. A bel­ső ud­va­ro­kat üveg­ku­po­lák­kal fe­dik le, két pa­no­rá­ma­lif­tet is be­épí­te­nek az egyik ud­var­ba. Új lég­tech­ni­kai, gé­pé­sze­ti, elekt­ro­mos há­ló­za­tot ala­kí­ta­nak ki. A hom­lok­za­ti ab­la­ko­kat komp­let­ten cse­ré­lik, a bel­ső nyí­lás­zá­ró-szer­ke­ze­te­ket pe­dig rész­ben cse­ré­lik, rész­ben pe­dig fel­újít­ják. És itt még so­rol­hat­nék ren­ge­teg mun­ka­fo­lya­ma­tot, hi­szen az épü­let min­den egyes ré­szét érinti a fel­újí­tás” – ve­szi szám­ba a te­en­dő­ket Tóth Zol­tán.
Szín­di­na­mi­ka-ter­vek rög­zí­tik a he­lyi­sé­gek, nyílászárók és hom­lok­za­tok szí­ne­it. A mai kor tech­no­ló­gi­á­já­val és fel­hasz­nált anya­ga­i­val egy „mo­dern” 19. szá­za­di épü­le­tet lát­ha­tunk majd vég­ered­mény­ként – ír­ja le a ter­me­lé­si igaz­ga­tó a kész épü­let lát­vá­nyát. A mű­em­lé­ki jel­leg per­sze nem kön­­nyí­ti meg a szak­em­be­rek dol­gát. Egyes he­lyi­sé­gek­ben (pél­dá­ul a dísz­te­rem, fo­ga­dó­tér, fő­lép­cső­ház) a dí­szí­tő­ele­me­ket, pár­ká­nyo­kat res­ta­u­rá­to­ri ve­ze­tés mel­lett újít­ják fel. A pin­ce­szin­ten a föld­mun­ká­kat, ala­po­zá­si mun­ká­kat csak ré­gé­sze­ti fel­ügye­let mel­lett vé­gez­he­tik a szak­em­be­rek. Res­ta­u­rá­to­ri fel­tá­rá­sok ké­szül­tek és ké­szül­nek a „ki­emelt” he­lyi­sé­gek­ben mint a dísz­te­rem, a fő­lép­cső­ház és a fo­ga­dó­tér: jel­lem­ző­en ezek­ben a he­lyi­sé­gek­ben ta­lál­ha­tók mí­ves dí­szí­té­sek. Ezek a fel­tá­rá­sok nagy­ban be­fo­lyá­sol­ják a ki­vi­te­le­zés me­ne­tét, elő­re­ha­la­dá­sát, ezért nem egy­szer szük­sé­ges át­szer­vez­ni a már elő­re le­üte­me­zett mun­ka­fo­lya­ma­to­kat a ha­tár­idő tar­tá­sa mi­att – tá­jé­koz­tat Tóth Zol­tán. A fel­újí­tás so­rán a Kul­tu­rá­lis Örök­ség­vé­del­mi Hi­va­tal a res­ta­u­rá­to­ri do­ku­men­tu­mok alap­ján az 1870-1900 kö­zöt­ti idő­sza­kot ve­szi ala­pul. „Vál­la­lá­sunk ré­sze kül­ső mun­kák te­kin­te­té­ben még az épü­let kö­rü­li jár­da hely­re­ál­lí­tá­sa, el­ké­szí­té­se, il­let­ve az épü­let kül­ső meg­vi­lá­gí­tá­sa” – te­szi hoz­zá Tóth Zol­tán. Te­hát szép lesz. Nem lesz ugyan az épü­let előtt el­su­ha­nó nosz­tal­giav­il­lam­os, de ta­lán kár­pó­tol­nak min­ket majd a lát­vá­nyért a szfinx­ek…

riport2
Az épületbelső, ahogy még nem láttuk…

Újdonságok a JATE Klubban

A pin­ce­szin­ten lé­vő JATE Klu­bot is tel­je­sen át­ala­kít­ják, új tér­kap­cso­la­tok ki­ala­kí­tá­sa mel­lett.
A vi­zes­blokk­ok bő­vül­ni fog­nak. A nagy­ter­met és a ká­vé­zót össze­nyit­ják, így egy na­gyobb lét­szá­mú ven­dé­get is be­fo­gad­ni ké­pes kon­cert­te­rem­mé vá­lik a he­lyi­ség. „Sze­ret­nénk meg­őriz­ni a ré­gi klub­han­gu­la­tot. Szük­sé­ges a fel­újí­tás, hi­szen a he­lyi­sé­get ma­gát 1973-ban ala­kí­tot­ták ki – az­óta nem volt pél­da ilyen­faj­ta re­no­vá­lás­ra" – me­sé­li Csa­ba Le­ven­te, a JATE Klub ve­ze­tő­je. Sok­kal ko­mo­lyabb szel­lő­ző­rend­szert is kap majd a klub, és a re­mé­nyek sze­rint jö­vő év ele­jén már is­mét a Du­go­nics té­ri épü­let­ben vár­ja a szó­ra­koz­ni vá­gyó­kat – tud­tuk meg Csa­ba Le­ven­té­től. Ad­dig pe­dig a Kál­vá­ria su­gár­út 9-11. szám alatt ta­lál­juk a JATE-t, a meg­szo­kott prog­ram­struk­tú­rá­val: kon­cer­tek, du­ma­szín­há­zak, szín­há­zi es­tek, szak­es­tek, tánc­há­zak. És az új hely­szín ren­ge­teg új­don­sá­got ígér, me­lyek­ből Csa­ba Le­ven­te csak en­­nyit árul el: „Ha va­la­ki­nek ed­dig tet­szett a klub, most még job­ban fog­ja sze­ret­ni, és akár olya­nok tet­szé­sét is el­nyer­he­ti, akik ed­dig túl tá­vo­li­nak érez­ték a JATE Klub ér­zés­vi­lá­gát.”

Mit jelent a hall­ga­tó­nak?

„Azt hi­szem, az el­ső olyan év­fo­lyam­ba ke­rül­tem be, mely már a kez­de­tek­től a TIK-re as­­szo­ci­ál az 'egye­te­mi könyv­tár' hal­la­tán” – me­sé­li Gyar­ma­ti Sán­dor egye­te­mi hall­ga­tó. „Nem sok em­lé­kem ma­radt ró­la. Az el­múlt évek­ben ta­lán két­szer jár­tam ott, mind­két al­ka­lom­mal az Uni­ver­si­tas Szim­fo­ni­kus Ze­ne­kar kon­cert­jén, ha nem szá­mít­juk be­le a JATE Klu­bot, ahol akár há­rom­szor is” – te­szi hoz­zá. Nem tá­gí­tok, kí­ván­csi va­gyok, hogy az egye­te­mis­ták men­­nyit ér­zé­kel­nek a fel­újí­tás­ból, mit tud­nak a ter­vek­ről. „Úgy tu­dom, elég nagy pro­jekt­ről van szó, két­mil­li­árd fe­let­ti ös­­szeg­ből va­ló­sí­ta­nak meg tel­jes fel­újí­tást. Kü­lö­nö­sebb el­vá­rá­sa­im nin­cse­nek az épü­let­tel szem­ben. Az vi­szont jó len­ne, ha né­ha te­her­men­te­sí­te­ni tud­ná a TIK-et a ren­dez­vé­nyek­től, ame­lyek mi­att a han­gu­lat né­ha túl 'csa­lá­di­as' ott a tan­uláshoz…” – mond­ja Sán­dor.
Az egye­te­mi köz­pon­ti épü­let egyéb­ként a TIOP 1.3.1.-es pá­lyá­zat ré­sze­ként va­ló­sul meg, mint azt la­punk­nak ko­ráb­ban el­mond­ta Trás­er Fe­renc, az SZTE gaz­da­sá­gi és mű­sza­ki fő­igaz­ga­tó­ja. A pro­jekt­ben itt ta­lál­juk még az új Mér­nö­ki Ka­ri épü­let ki­ala­kí­tá­sá­ra ki­írt pá­lyá­za­tot, il­let­ve har­ma­dik­ként a „Tu­dás­sé­tány” ne­vet vi­se­lő prog­ra­mot, mely egy klasszi­kus fel­újí­tá­si prog­ram a Rerrich Bé­la és a Dóm tér la­bor­ja­i­ra vo­nat­ko­zó­an – a ki­vi­te­le­zés szin­tén 2010-ben vár­ha­tó.

Arany Mi­hály

Bezár