Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ment­sé­günk­re szól­jon, Ani­ta kö­te­le­ző sítáborozását töl­töt­te Auszt­ri­á­ban, így kény­te­le­nek vol­tunk az írás meg­je­le­né­sé­vel ki­csit vár­ni. Fon­tos még meg­je­gyez­ni: a hét­sze­res ma­gyar baj­nok és hat­szo­ros ma­gyar­ku­pa-győz­tes le­ány­zó a 2008-as har­ma­dik he­lye után lé­pett az el­ső­re.

Antal Anita ötödikes korában jegyezte el magát a floorballal. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Idé­zet kö­vet­ke­zik. „Ötö­di­kes vol­tam az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban, ami­kor édes­anyám nyá­ri tá­bor­ba kül­dött. Itt kö­töt­tem ba­rát­sá­got a floor­bal­lal, egy­ből meg­tet­szett a gyor­sa­sá­ga, az él­vez­he­tő­sé­ge, stí­lu­sa és a tech­ni­ká­ja. Majd a von­za­lom el­mé­lyült, en­nek el­ső je­le egy ko­mo­lyabb, szén­szá­lás, sa­ját ütő ki­kö­nyör­gé­se volt szü­le­im­től” – vá­la­szol­ja Ani­ta a „ho­gyan kez­dő­dött” kér­dés­re.
Dél-Ma­gyar­or­szá­gon az iga­zolt floor­balljátékosok ele­nyé­sző ré­sze, csak 3%-a ját­szik. En­nek el­le­né­re Szol­no­kon ta­lál­ha­tó a ma­gyar női floor­ball­ba­jnok­ság „zász­lós­ha­jó­ja”, a Szol­nok Can­ni­bals FK, amely­nek meg­ha­tá­ro­zó já­té­ko­sa Ani­ta, aki már a fel­nőtt vá­lo­ga­tott­ban is be­mu­tat­ko­zott. A női szak­osz­tály 1999-es meg­szü­le­té­se óta hét ma­gyar baj­no­ki cí­met és hat ma­gyar­ku­pa-el­ső­sé­get gyűj­töt­tek be a sár­ga-ké­kek, a klub leg­jobb nem­zet­kö­zi ered­mé­nye a 2004-ben a Baj­nok­csa­pat­ok Eu­ró­pa Ku­pá­já­ban el­ért 9. hely.
A 2008/2009-es sze­zont csa­ló­dás­ként él­ték meg Strauss Ta­más ve­ze­tő­edző lá­nyai, mert mind­két ha­zai ver­sen­gés­ben csak a má­so­dik he­lyet tud­ták el­csíp­ni. Je­len­leg a ki­lenc csa­pa­tos ha­zai pont­va­dá­szat­ban a har­ma­dik he­lyen áll­nak – hét győ­ze­lem­mel, egy dön­tet­len­nel, öt ve­re­ség­gel, 94:64-es gól­arán­­nyal – há­rom pont­tal le­ma­rad­va a nagy ri­vá­lis Phoenix Fire­ball SE mö­gött.
El­be­szé­lé­sünk hő­se eb­ben a baj­nok­ság­ban eled­dig 18 gólt és 14 asszisz­tot je­gyez, egyé­ni sta­tisz­ti­ká­ja alap­ján ne­gye­dik he­lyen áll a ka­na­dai táb­lá­za­ton. Ez a tel­je­sít­mény kö­ze­lít a csil­la­gos­ég-szint­hez, mert Ani­ta hos­­szú idő óta sé­rü­lés­sel küsz­kö­dik, nincs he­lyén a térd­ka­lá­csa. Ez a sport­sé­rü­lés sze­ren­csés eset­ben nem hát­rál­tat­ja az em­bert kor­zó­zás köz­ben a Ká­rász ut­cán, de fu­tás, egy rö­vid sprint, ki­tá­masz­tás és irány­vál­tás al­kal­má­val el­vi­sel­he­tet­le­nül fáj. Itt nem tud se­gí­te­ni a két, gyor­san be­kap­ko­dott Cataflam a meccs előt­t, sem a térd­gép, az egyet­len ér­tel­mes al­ter­na­tí­va a mű­tét.
„Még négy for­du­ló van hát­ra az alap­sza­kasz­ból, a lé­nyeg, hogy ben­ne le­gyünk az el­ső négy­ben. A kör­mér­kő­zé­ses rá­ját­szás­ban sze­ret­nénk vis­­sza­sze­rez­ni ta­valy el­ve­szí­tett el­ső­sé­gün­ket, eh­hez azon­ban ke­ve­sebb tech­ni­kai hi­bát kel­le­ne vé­te­nünk, és job­ban kel­le­ne akar­ni a győ­zel­met. A tér­de­met csak a baj­nok­ság és a vizs­ga­idő­szak vé­gén, nyá­ron sze­ret­ném meg­műt­tet­ni. Most már egy­re több edzést kell ki­hagy­nom, de igyek­szem fej­ben fe­lül­ke­re­ked­ni a prob­lé­mán” – mond­ja a re­mény té­te­le­it a bal­ke­zes jobb­szél­ső.
Ani­ta ak­tív floor­ballpá­lyá­ja mel­lett te­vő­le­ge­sen edzői vo­na­lon is mo­zog, fél éve az SZTE fér­fi floor­ballc­sap­atá­nak já­té­kos-edző­je. El­mon­dá­sa sze­rint a fi­úk ré­szé­ről ta­pasz­tal­ha­tó meg­hök­kent cso­dál­ko­zás (egy lány az edző?) há­rom hó­na­pig tar­tott, de mos­tan­ra már be­le­rá­zód­tak a hely­zet­be. Csa­pa­tát igyek­szik ke­mény erő­sí­tő és tech­ni­kai jel­le­gű edzé­sek­kel fel­ké­szí­te­ni az áp­ri­lis vé­gi veszp­ré­mi MEFOB-ra, de idén – a ta­va­lyi bra­vú­ros má­so­dik hely után – már egy ötö­dik hellyel is elé­ge­dett len­ne.
Majd meg­lát­juk, szur­ko­lunk a csapatért!

Dlusz­tus T. Im­re