Valamikor el kívánatos aludnunk, Nehogy még több szót más szánkba Adhasson, s csend legyen csakhogy Elmúlhasson egy pöttöm idő Nyomtalan, csendben, gondtalan, Párnákon, s azok túlsó oldalán Kinőtt álmok fogatán, hol Bárki ülhet mellénk, s a tegnapról Beszélhetünk s csupa Szereplő játssza el mindazt nekünk, Minthogy jól érezzük magunk |
Így sokan, egy álomban, s Tudom egykor eljön Mikor el kívánatos aludnunk, Magunkat is békén hagynunk s Azokat, akik szeretnek, Mert aludnunk kell, Pihennünk, hogy újra halljunk, hogy újra lássunk, ha már egy emígyen működő orgánum vagyunk |