2019. december 11., szerda English version
Archívum  --  2005  --  4. szám - 2005 március 7.  --  Irodalom  --  Bakó Margit Szibilla
Valamikor el kívánatos aludnunk,
Nehogy még több szót más szánkba
Adhasson, s csend legyen csakhogy
Elmúlhasson egy pöttöm idő
Nyomtalan, csendben, gondtalan,
Párnákon, s azok túlsó oldalán
Kinőtt álmok fogatán, hol
Bárki ülhet mellénk, s a tegnapról
Beszélhetünk s csupa
Szereplő játssza el mindazt nekünk,
Minthogy jól érezzük magunk
Így sokan, egy álomban, s
Tudom egykor eljön
Mikor el kívánatos aludnunk,
Magunkat is békén hagynunk s
Azokat, akik szeretnek,
Mert aludnunk kell,
Pihennünk, hogy újra halljunk,
 hogy újra lássunk, ha
már egy emígyen működő
orgánum vagyunk
Bezár