Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

(Cirkusz) Kossuth Tivadar festőművész eredetileg a törökbecsei csempegyárban dolgozott keramikusként, áll is keze munkájából egy ember nagyságú cserépszobor a gyár bejáratánál, ami pihenő kubikust ábrázol. Azt mondják, ekkora méretet képtelenség egyben kiégetni, neki mégis sikerült.
Családjában nem ő volt az egyetlen ezermester. Felmenői mind értettek valamilyen anyaghoz, hangszert készítettek, festettek, épületszobrokat készítettek. Édesanyja a nehéz időkben lisztért és zsírért festett kegyes képeket, formázott gipsz angyalkákat az ismerősöknek, de ikont is készített az ortodox templomba, édesapja pedig megjavított mindent, amit gép hajtott.
A családi legendárium szerint egy gép miatt telepedtek le a Tisza alsó folyásánál a Kossuthok. Történt, hogy a néhai dédapa, aki a Felvidéken lakott, elhatározta, kivándorol Amerikába. A Pozsony-Fiume vasútvonalon utazva a bukeresti járatról itt kellett átszállnia arra, amelyik a dalmát tengerre tartott. A mai kerámiaüzem helyén már akkor is működött a csempe- és téglagyár, mellette kucorodott a kis vasútállomás. Nos, annak a restijében hűsölt a dédpapa, amikor átjöttek a gyárból olyan embert keresni, aki ért a gőzgéphez. Ő pedig nagyon értett.
„Ott ragadt. Így születtem én is ebbe a színes kisvárosba, ahol a rácok meg a magyarok mindig békében éltek. Azt mondtuk, együnk jó jugó kaját, és akkor tudtuk, hogy ahhoz igazi gyümölcspálinka megy. A szerbek meg mitőlünk tanulták a pörkölt készítésének tudományát, bort is a miénkből ittak" – emlékezik Tivadar. „Sokféle művész ember élt ott, és szerették is a mifélénket. Én például külön műtermet és nagy szabadságot kaptam a gyártól. A városba jöttek mindenféle zenészek, festők, színtársulatok meg cirkuszosok is."
Ez a sokszínűség ott van a festővásznon: kavarog, pezseg rajta a gazdag világ.
Kossuth Tivadar olyan művész, aki szívesen beszél a képeiről. Odaáll a vászonhoz és szépen elmondja, hogy mi miért szerepel a képen. Egyszer a cirkuszosok bevonulását magyarázta hosszasan, elragadtatva. „Itt vonulnak a zenebohócok, a főtéren pedig áll egy csodálatos kút." Ezt azért már nem lehetett szó nélkül hagyni. „Te Tivadar, ezen a képen nincs is kút." Erre ő: „Dehogynem, ott áll a városháza mögött."
Ez a festmény, fénykép van róla, egy német gyáriparos tulajdonában van, s egy Picasso mellett lóg a falon.
(Naivitás) Persze, azt mondják, hogy naiv festő. Meg hogy naiv impreszszionista. És azt is mondják, hogy látszik, autodidakta. Én csak azt tudom, hogy a svájci Herder Kiadó gondozásában megjelent Krisztus kétezer év festészetében című albumban egyetlen magyar festőt találni: Kossuth Tivadart.
Nála a naivitás egyben a látásmód tisztasága. A közeli a szívhez közelit jelenti, a távoli meg a szívtől távolabb esőt.
„Erkölcsi alapállását a hit sugározza be, és a jók harcát a gonoszok ellen párhuzamba állítja művein. Ez motiválja képeit akkor is, amikor bemutatja a választás lehetőségét az emberi méltóság megőrzésében vagy elvesztésében. Az érzelmi hangulat és az erkölcsi tanításban rejlő morális figyelemfelkeltés minden művét áthatja" – írta róla Kratochwill Mimi művészettörténész.
(Agyagember) Kossuth Tivadar úgy tartja, hogy a festőnek akkor van sikere, ha elkelnek a képei. Végül is a bor is azért készül, hogy megigyák. Itthon sokan ismerik, de igazi sikereit még mindig Nyugaton aratja. Kiállításai voltak a svájci Vevey-ben, Lausanne-ban, Augsburgban, Münchenben és Párizsban is. Legnagyobb sikere Milan Panicshoz, a Milosevics-éra előtti utolsó jugoszláv elnökhöz kötődik. Ez az Amerikából délszláv politikusnak hazahívott milliárdos egyszer kivitt az Egyesült Államokba egy repülőnyi jugoszláv üzletembert. Hogy ne unatkozzanak, az útra aukciót szervezett több festőművész közreműködésével. Kossuth Tivadarnak mind a tizenhat képe gazdára lelt, mire megérkeztek Washingtonba.
Egy ízben együtt sétáltunk a törökbecsei csempegyár udvarán. Hét év telt el akkor azóta, hogy a művész átköltözött a Szeged melletti Szatymazra. Amerre jártunk, régi kollégák integettek Tivadarnak az agyaghegyről.
Mintha csak néhány hétre távozott volna.
Mityó, aki Kossuth Tivadar utódja a gyár műtermében, ahol az olasz csempesorra készítik az egyedi dekorációt, azt mondta: innen jött, idetartozik, az itteniek úgy hívják, még ma is.
Ő az agyagember.