Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

A gyógyszer a legmagasabb szellemi tőkét magában foglaló termék. Fotó: Segesvári Csaba

 

– Így november közepe táján lassan aktuálissá válik egyfajta számvetést készíteni, értékelni az adott év történéseit: „patikamérlegre" tenni a sikereket és kudarcokat. Milyen volt ez a 2005-ös esztendő a Gyógyszerésztudományi Karon? 
– Semmiképpen nem nevezném sikertelennek. A gyógyszerészkarnak sem szakmai, sem oktatási szempontból különösebb gondjai nincsenek, az év végi pénzvisszatartás azonban természetesen nem jött jól. Nekünk egy 400 millió forint körüli összeget kell biztosítanunk december 31-én. Szerencsére eléggé stabil az egyetem gazdálkodása, így a maradványképzés nem küld bennünket a padlóra, csupán megtorpanást okoz. A karnak is vissza kell fognia egyes projektjeit, tudományos programjait. Abban látom az ellentmondást, hogy ha az ország legfelsőbb vezetése szerint lendületben a gazdaság, akkor talán nem kellene ilyen megszorításokkal sújtani a felsőoktatást...
– Komoly visszaesés mutatkozott idén a GYTK-ra jelentkezők számában (az utóbbi években 360–400 között volt, most 262), ráadásul kevesebb mint felére csökkent az első helyesek száma (a tavalyi 93-ról 42-re). Ezt mi okozza?
– Egyrészt az, hogy az utóbbi időszakban indult be a gyógyszerészképzés Debrecenben és Pécsett, ami negatívan érinti Szegedet. Másrészt kicsit hullámzik a jelentkezés: a felvételizők mindig az előző évi pontszámot nézik. A mi tavalyi 108-as ponthatárunk kicsit megriaszthatta a jelentkezőket. Harmadrészt a szegedi gyógyszerészképzés a legnehezebb Magyarországon. Ugyanakkor viszont nem ismert nálunk az az értékrend, hogy van egy Harvard vagy egy Columbia, és vannak a „névtelen" egyetemek. A leendő hallgatók nem az egyetem reputációja alapján jelölnek meg egy intézményt. Sokkal fontosabbak például az utazási feltételek, illetve, hogy hol lehet könynyebben diplomát szerezni. Nem azt állítom, hogy felesleges bármilyen marketingtevékenységet az egyetem vagy a kar nemzetközi hírére építeni. Sőt, mi is külön PR-felelőst jelöltünk ki Gáspár Róbert személyében, s én mint dékán mindenféle anyagi áldozatot meghozok, hogy eredményes legyen az ez irányú munkánk. Egész egyszerűen nincs más út!
Miután Magyarország még mindig gyógyszerészhiánnyal küzd, és minden végzettre legalább három állásajánlat jut, reális esély mutatkozik arra, hogy több hallgatót vehessünk föl. S remélem, előbb-utóbb kialakul egyfajta értékrend, s minél többen veszik figyelembe, hogy a szegedi a legjobb gyógyszerészkar az országban.
– A bolognai rendszer 2006-os kötelező bevezetése milyen változásokat jelent a gyógyszerészképzés szempontjából?
– Nemrégiben tartottak egy európai szintű megbeszélést, s egyértelmű volt az alapállás: a gyógyszerészetben nem lehet bevezetni a kétszintű képzést. A magyar egészségügyi törvény bizonyos jogosítványokat ad a gyógyszerészei diplomához: ezeket három év alatt nem lehet biztosítani. Vannak azonban olyan szakmai elképzelések, melyek kisebb módosítást eszközölnének a képzésben: mégpedig a diploma mellé a Pharm.D. elnevezésű gyógyszerészdoktori fokozatot is automatikusan megkapná a végzett gyógyszerész, mint ahogy az Egyesült Államokban. Azt sem zárjuk ki, hogy az ötödik év után egy esztendőt rá kellene húzni, s valamiféle szakdolgozatot készíteni ehhez a fokozathoz. A szakma számára óriási erkölcsi reputációt jelentene, ha gyógyszerészdoktorok kerülnének ki az egyetem falai közül. Attól félek persze, hogy ez egy kicsit visszaszorítaná a PhD-képzést, hiszen egy doktori címet szerzett gyógyszerész nem valószínű, hogy ezt a képzést is elkezdené, mint ahogy Amerikában az M.D.-k (orvosdoktorok) és a Pharm.D.-k sem mennek PhD-zni.
– Sokat emlegetett probléma, hogy túl nagy marketingnyomás nehezedik a gyógyszerpiacra. Több mint tízezer regisztrált készítmény van forgalomban, ami nyilván nehézzé teszi a gyógyszerészek eligazodását. Nap mint nap új gyógyszerek jelennek meg a piacon. Hogy tud ehhez a képzés alkalmazkodni?
– Természetesen nem tudunk minden készítményt megismertetni a hallgatókkal az öt év során. De: azonos hatóanyagú, különféle néven regisztrált gyógyszerekből több van forgalomban. Például legalább huszonötféle készítmény kapható, amely a paracetamol fájdalomcsillapítót tartalmazza. Ráadásul egyre erősebb az a tendencia, hogy generikus gyógyszerek kerülnek a piacra: azaz, amikor egy regisztrált gyógyszernek letelik a szabadalma, akkor a gyártó a hatóanyaguk kémiai nevén, sokkal olcsóbban hozza őket forgalomba. Ezért mi hatóanyag-farmakológiát oktatunk, s nem követjük nyomon az összes készítményt, amelyet egy-egy bejövő cég a piacra dob. Ebben a több mint tízezer készítményben a gyógyszerész már csak állandó számítógépes kapcsolattal tud eligazodni.

 

Hazánk még mindig gyógyszerészhiánnyal küzd.

Falkay György Gyógyszerész. 1943-ban született Szegeden. 1967-ben szerzett gyógyszerészi diplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. 1970: gyógyszerészdoktor „summa cum laude". 1981-től az orvostudomány kandidátusa, 1995-től doktora. 1970-től a Szegedi Orvostudományi Egyetem (majd Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem) Női Klinikán dolgozik tudományos munkatársként, tudományos főmunkatársként, majd egyetemi docensként, laboratóriumvezetőként. 1995-től vezeti a SZOTE (majd SZTE) Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézetét. 2000-től az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar dékánja.

 

– Mi alapján kell dönteni a gyógyszerésznek, ha huszonöt, ugyanolyan hatóanyagot tartalmazó gyógyszer kapható?
– Bemegy a beteg a patikába, és egy adott gyógyszert kér. Itt kezdődik az úgynevezett gyógyszerészi gondozás: rá kell kérdezni, milyen más gyógyszereket szed, illetve tart otthon az illető. Nem lehet ugyanis kétféle, ugyanolyan hatóanyagú gyógyszert, például lázcsillapítót beszedni, mert az könnyen mérgezést okozhat. Amerikában például az orvos hatóanyagot ír fel. A gyógyszerész a beteggel megkonzultálja, hogy melyiket szeretné, mert van drágább és olcsóbb készítmény, de a hatásuk ugyanaz. A gyógyszerésznek tudnia kell, hogy a betegek szerint a drágább gyógyszer jobb. De tisztában kell lennie azzal is, hogy a gyógyszerbe vetett bizalom, hit fél gyógyulás. El kell érnie, hogy a beteg higgyen a gyógyszerben; higgye el, hogy az olcsóbb, de ugyanolyan hatóanyagú készítmény is ugyanolyan hatásos. Ezért is tanítjuk a klinikai gyógyszerészet kurzus keretében a gyógyszerészi kommunikációt: szituációs gyakorlatokat tartunk erre. Amerikában az ilyen szimulációkon a betegeket színészek játsszák el. Nálunk erre nincs pénz, a gyakorlatvezető vagy egy másik hallgató alakítja a beteget.
– Ha már szóba kerültek a generikus gyógyszerek: örökös téma, hogy az állam évről évre túllépi a gyógyszertámogatásra szánt keretet, s egyre kevesebbet szeretne költeni a finanszírozásra...
– Magyarországon ma gyógyszeralapú finanszírozás van. Más országokban viszont betegségfinanszírozás történik, azaz a betegség meggyógyítását finanszírozzák, nem a gyógyszert. Ha egy orvos nem a legmodernebb terápiás módszereket alkalmazza, azonnal rászólnak. Magyarországon ez azért nehéz, mert itt komoly hagyománya van az orvosi judíciumnak. Azaz: az orvos joga eldönteni, mit ad a betegnek. A terápiában viszont ma egyre inkább  a protokollok felé haladunk: mindig a legkorszerűbb evidenciákon alapuló gyógyítást fogadjuk el egy adott orvostól. Magyarországon eddig ez csak az onkoterápiában valósult meg. Bármilyen a finanszírozás, egy biztos: a gyógyszer a legmagasabb szellemi tőkét magában foglaló termék. Amit mi kifizetünk érte, azt nem a gyártásért fizetjük, hanem azért, amíg eljutott odáig. Iszonyatos mennyiségű kutatás van mögötte, ezért drága. S a genetika évszázadában egyre többe kerülnek majd a gyógyszerek. Azaz: a gazdag országok jobb gyógyszeres terápiát fognak nyújtani polgáraiknak, mint a kevésbé tehetősek.
– Az utóbbi időben felütötte fejét az internetes gyógyszerrendelés, melynek segítségével olcsóbban lehet hozzájutni egyes készítményekhez, mint a kereskedelmi forgalomban. Ennek azonban nyilvánvalóan megvannak a veszélyei.
– Minden eszközzel fel kell venni a küzdelmet az internetes gyógyszer-kereskedelem ellen, amely Nyugat-Európában egyre inkább elterjedt! Miután csomagküldő szolgálatként kerül ki a gyógyszer a betegekhez, ezért természetesen olcsóbban is adják az interneten kereskedő cégek. De ez borzasztó kétélű fegyver: úgy hirdetünk, hogy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét, ezzel rögtön át is tesszük a felelősséget az orvosra, gyógyszerészre – az internet esetében ez kiesik. S hogy csak egy veszélyes példát említsek: a világhálón oly sokat hirdetett potencianövelőt például bizonyos gyógyszerekkel együtt nem lehet bevenni, mert halált okoz! A gyógyszeripar újabb és újabb hatásos készítményeket hoz elő, erre ráépül az óriási gyógyszer-kereskedelem, amely mindent el akar adni, mindenáron – akár a gyógyszertár, az orvos megkerülésével –, csak vegyék meg, mert az profitot hoz. Ráadásul megjelent a gyógyszerhamisítás is, amely szintén komoly veszélyeket rejt magában. Propagandára van szükség, hogy gyógyszert a gyógyszertárban kell venni. Fontos lenne, hogy a szakemberek is megjelenjenek a médiában, ne csak a különböző gyógyhatásúnak nevezett termékeket, eszközöket reklámozzák.
– A november 1-jén érvénybe lépett új gyógyszertörvény értelmében öt év múlva megszűnnek a gyógyhatású készítmények, s gyógyszerként vagy más termékként kell forgalomba hozni őket...
– Ez a pozitív szabályozás az európai uniós mintát követi. Eddig az úgynevezett gyógyhatású készítményekkel úgy lehetett betörni a piacra, hogy a megkerülték a szigorú minőségi és hatástani követelményeket. Ha megszűnik ez a kategória,  akkor lehetetlenné válik, hogy mindenféle kis kft.-k összekutyuljanak valamit növényekből, s eladják mint természetes anyagokból készült gyógyhatású terméket. Arról is kellene már beszélni, hogy a természetes anyag is lehet toxikus és méreg, illetve a nemtermészetes anyag is lehet kiváló gyógyszer. A szerves kémia is produkált már egy-két nagy dolgot! Sajnos a laikusok többsége azt hiszi, hogy ha négy-öt növényből összeraknak egy teát, az csak jó lehet. Szokták kérdezni, ez egészségkárosító-e. Azt kell mondjam erre, hogy önmagában nem, mert nem hatásos. De azzal, hogy nem hatásos, megfosztom a beteget egy hatásos terápiától, tehát mégiscsak káros. Személyes véleményem emellett, hogy a gyógyszerellátásba nem szabad beengedni a versenyhelyzetet. Ez nem szolgál a betegek javára. Fontos, hogy minden kis faluban, mindenki elérhessen egy gyógyszertárat, biztosítsák az éjszakai ügyeletet, és a gyógyszerek árát az állam szabályozza; még úgy is, hogy megfinanszíroz egyes alapvető készítményeket. A gyógyszertár mindenkor maradjon államilag ellenőrzött egészségügyi intézmény!