Szegedi Tudományegyetem

Archívum

2005

3. szám - 2005 február 28.

Fókusz

A prototípus

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Amióta a sors azzal a különleges ajándékkal lepett meg, hogy a magyar közoktatás hatalmas gépezetének apró fogaskerekeként üzemelhetek, a rendszer eme belső megtapasztalásából mindig is kíváncsi voltam rá: vajon milyen a tipikus egyetemista, a minden jellemző tulajdonságot megtestesítő prototípus. Vagy hogy egyáltalán létezik-e ilyen, és ha igen, akkor, egy létező személyben megtalálható-e mindez, vagy csak egy elvont és a valóságban nem is létező képzelt lényben.
A nem létező prototípust a következő megválaszolhatatlan kérdésekkel próbáltam körülhatárolni: melyik karra jár, milyen szak(ok)ra? Majd pedig: hol lakik, albérletben vagy kollégiumban? Neadjisten bennszülött szegedi? Hol eszik? Otthon? Tömeges kajáldában? Eszik egyáltalán vagy erre éppúgy nincs ideje mint néhanapján aludni? Szórakozik? Mennyit? Barátkozik? Kikkel? Tanul egyáltalán? Miért igen? Miért nem?
Roppant eredetinek elgondolt kutatásom persze kudarcra ítélt, tudtam ezt mindig is jól, így el se kezdtem. Van mindenesetre egy elég élő, viszonylag kiirthatatlan kép a köztudatban. Ezt bizonyítja, hogy mikor ismerősömnek beszámoltan kíváncsiságomról az Igazi Egyetemista megtalálásával kapcsolatban, az szemrebbenés nélkül közölte velem: egy általa viszonylag viccesnek ítélt honlap felvilágosít a prototípus általam oly igen kutatott tulajdonságairól. Az egyetemista tehát, gondolom a honlap tudatos meg nem nézésével: alternatív, szabad, lázadozik; inkább nem jár be előadásokra, mint igen; keveset alszik, azt is nappal; viszont állandó, otthonos lakója a kluboknak, néha(?!) meg felönt a garatra. Ám jól tudjuk, a közhelyek, bár nem alaptalanul válnak azzá, gyakran annyi igazságot tartalmaznak a valóságra nézve, mint egy túlsminkelt dél-amerikai import szappanopera - tehát nem túl sokat.
Az egyetem persze szabadság, és mindenki azt kezd vele, amit akar – vagy amit tud. Tipikus egyetemistáról beszélni pedig éppoly baki volna, mint tipikus utcaseprőről, fodrászról, vagy, juj, politikusról mondjuk. Lehetetlen és értelmetlen feladat tehát. Ami mégis fontos lehet, az talán az érdeklődés, a nyitottság, a korlátok elleni lázadás, persze a lázadásba is bele lehet gabalyodni, mint festett kiscica a fonalgombolyagba a giccsfestményen: hiszen ki az, aki jó lelkiismerettel meg tudja manapság mondani, mi az, ami ellen (vagy amiért) érdemes (vagy kell) lázadni.
Nem tudom. Az egyetemi évek lehetőségének kínálatából mindent kipróbálni képtelenség, hiába nem hal meg az erre irányuló, sosem lankuló kísérletező kedv. Mindenesetre én például arra jöttem rá a vizsgaidőszak nehéz ébredésű, délnek álcázott reggeleit követő furcsa, szabad napokon, hogy nem szabad mindent… Nem kell minden. Egy kicsit örültem annak, hogy egyetemista vagyok, csavar a leállíthatatlan gépezetben. De ezt elgondolnom nem maradt sok időm: tudtam, tovább kell forognom.

Turi Tímea