Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az alternatív kifejezés határozza meg az underground kultúrát, vagy az underground foglalja össze a különböző alternatívákat?

 

 

Egy értelmezés szerint az underground az, ami az elfogadott, élvonalbeli, a divatos határian kívül van, nem azért mert rossz és nem minőségi, hanem mert szemben áll. Az underground nevének eredete a XIX. századi Egyesült Államok történelméhez kapcsolódik. Az afrikai rabszolgák titkos útvonalhálózatokon keresztül próbáltak megszökni a fogságból, a szabad északi államokba, illetve Kanadába és Mexikóba. Ennek nyomán jelölte később az underground a második világháborús ellenálló mozgalmakat, majd az elnevezés az 1960-as években a fennálló rendszerekkel szembeni ellenállást jelentette. Az „underground railroad” kifejezés az 1970-es években újra megjelent, utalva az Amerikai Indián Mozgalomra, amely a amerikai indiánok rezervátumon belüli és kívüli tevékenységeihez kötődött.

 

 

Az ezekben az évtizedekben kialakuló underground kulturális mozgalmak a beat generációval is kapcsolatba kerültek. A beat nemzedéket a párizsi egzisztencialista mozgalom filozófusai, költői és művészei inspirálták, például Jean-Paul Sartre és Albert Camus. Sartre és Camus az 1942-ben Henri Frenay által alapított Francia Ellenállási Mozgalom tagjai voltak, és az újságok kiadásától kezdve mindenben benne voltak, ami ellenállásnak számíthatott akkor. Ez a francia underground kultúra inspirálta az amerikai Jack Kerouac-ot és Allen Ginsberg-et.

 

Hogy underground-e a street-art döntse el mindenki maga. Fotó: Segesvári Csaba

 

Jack Kerouac 1985-ben az Esquire magazinnak elmondta: „Majdnem ugyanaz a dolog ment végbe a háború utáni Franciaországban, mint nálunk, és mi tudtunk róla. A beat generáció aktuális léte egy lehetőség. Elképzelés, eszme, ami a gondolatainkban létezik. Fent lennénk huszonnégy órán keresztül, fekte kávét innánk, Wardell Gray, Lester Young, Dexter Gordon, Willie Jackson, Lennie Tristano lemezeit hallgatnánk. Őrülten új, szent dolgokról beszélgetnénk, amelyek az utcákon hevernek. Történeteket írnánk az üdvözült négerekről… 
Megvannak a saját misztikus hőseink, akikről regéket énekeltünk. Az amerikai underground új angyalai azonban nem többek magamutogató plasztik embereknél.”
A koreai háború után szigorú kormányrendeletekkel szabályoztak minden másként gondolkodót. A beat nemzedék tagjait vagy őrültekházába zárták, vagy sértett önérzetből csöndben maradtak. Az 1940-es években a művészek megpróbáltak nyitottan hozzáállni a szocializmus eszméjéhez, újragondolni a társadalmi berendezkedést, aminek ez lett az eredménye.

 

„A beat halott. Ne beszéljünk arról, ami sose volt: Te, nyugodtan, ez ma már csak turizmus.” /Csörsz István/

 

A szocializmusról más olvasni, elméleteket gyártani és más megélni. Magyarországon az ellenállási mozgalmak, az ellenzéki mozgalmak többsége a fennálló politikai hatalom ellen irányult. „Nyilvántartanak, nyilván tartanak tőled...”, énekelte annak idején a Kontroll csoport. A kádári kultúrpolitika által meghirdetett „tilt, tűr, támogat” gyakorlata egyértelművé tette, hogy kinek hol a helye. A diktatúra általában nem kedvezett a sokszínűségnek és a szubkultúrák létrejöttének sem. Az ellenállás nálunk elsősorban a zenékben nyilvánult meg.
A Metró, az Illés, az Omega egy idő után elérték azt a pontot, hogy rétegzenéből kinőve a tömegeknek zenéltek. Az 1960-as években még nem volt rendszerkritika, de a Spions színrelépésével ez is elkövetkezett. Ekkor jelent meg az igazi magyar underground, amit new wawe-ként, azaz újhullámként emlegettek. A new wawe és a punk stílusjegyeiből táplálkozó, erősen szövegcentrikus zenék a nyolcvanas években élték virágkorukat, ahol máig ismert együttesek határozták meg az ellent. URH, Kontroll Csoport, Európa Kiadó, VHK, Trabant, A. E. Bizottság, Neurotic, Sziámi, Ági és a Fiúk, és sokan mások. A szövegeikben fontos szerep jutott a fennálló rendszerrel való elégedetlenségnek, ezért nem nagyon hagyták fellépni őket. Ha mégis, a rendőrség is képviseltette magát a koncerteken. A tisztán punk vonal, például a szegedi CPG, jobbára fiatal értelmiségiekből szerveződött együtteseket takart, akik zenéje burkolt, ironikus célzásokból építkezett.

 

 

Az underground közösséget és közönséget a zenén kívül összetartotta a betiltott vagy éppen csak megtűrt irodalmi és képzőművészeti alkotások, írók, költők műveinek ismerete is. A adott „közös ellenség” erőt ennek a kultúrának. Nem mellesleg a „földalatti” zene rengeteg szállal kapcsolódott a neoavantgarde kezdeményezésekhez, például a performance-hoz, az akcióművészetekhez, és a képzőművészetekhez is.
Azóta a kifejezés a  különböző szubkultúrákat jelöli. Például a hippi, a hiphop, a punk, rock, a tecnho, rave és elektronikus zenékhez kapcsolódóan.
Undergroundról, underground kultúráról beszélni mindig utólag lehet, mert akiket az underground kategóriába sorolunk, nem biztos, hogy undergroundként határozzák meg magukat. Egy bizonyos idő elteltével, amikor a föld alól előbújva bekerülnek az úgynevezett magas kultúra vérkeringésébe, akkor a viszszatekintéskor elmondhatják honnan indultak, és hová érkeztek meg.
Ma a határok elmosódtak és minden nap újabb csoportok jelennek meg, akik az undergroundként nevezik magukat. Ma már mások az underground kultúra hordozói, itt az utca és az internet. Hiszen az internetes közösségeket is felfoghatjuk underground közösségekként, amelyek tagjai névtelenül, rejtőzködve léteznek.
De ez mégsem ugyanaz.