Csupasz szárnyam kidomborul testemből Ikaroszként égtek el tollaim. Így ülök póznámon bájtalan és egyedül, míg kottám hozzád requiemet hegedül. |
Ilyenkor belefutok mélyen magamba, Összegereblyézem emlékeim s vele illatod, de Te elhaladsz előttem csak úgy, fesztelen zavart lelkem így marad, meztelen. |