Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Maus egy fontos könyv, a második világháború zsidóüldözéseit mutatja be egy túlélő szemszögéből. Art Spiegelman, a szerző, több mint tíz év alatt készítette el művét apja visszaemlékezései alapján, melyben reálisan tárja elénk a lengyelországi zsidók életét a háború előtt, alatt és után, és ezt a világot úgy mutatja be, hogy a zsidókat egereknek, a nácikat pedig macskáknak ábrázolja. Ez még nem elég ahhoz, hogy korszakalkotó, tabudöntő mesterműként definiáljuk. Miért vált mégis azzá? Mert ez a könyv egy képregény. Ráadásul az egyetlen olyan képregény, amelyik kiérdemelte a Pulitzer-díjat.
A képregény művészet sajátos keveréke az irodalomnak és a képzőművészetnek. Vannak persze köztük értéktelen darabok is szép számmal, de a megállapítás alapvetően helytálló. Sokan azonban nem így gondolják, és fenntartásokkal kezelik ezt a 20. században hirtelen nagy népszerűségre szert tett kifejezési formát. Az ő előítéleteiket szerette volna lerombolni az Ulpius-Ház Könyvkiadó, amikor a Holokauszt Emlékközponttal együttműködve megjelentette a Maust, ami közel sem olyan mű, mint az eddig hazánkban megjelent képregények. A távolság azok és a Maus között legalább akkora, mint a büfében órák közt kapkodva befalt szendvics és egy előkelő étteremben kettesben elfogyasztott gyertyafényes vacsora között. A Maus eredetileg két részben jelent meg, nálunk mindkettő olvasható a most kiadott, közel háromszáz oldalas kötetben. Art Spiegelman, aki egyébként a New Yorker munkatársa, és az avantgárd Raw magazin alapító tagja, több mint egy évtizeden keresztül dolgozott rajta. A hosszú munka alatt vesztette el apját, Vladek Spiegelmant, akiről a könyve szól. Az apjával folytatott beszélgetések magnóra rögzített felvételeinek a segítségével sikerült befejeznie művét, amelynek elkészítése nagyon igénybe vette a szerzőt, aki e nehézségeit művében is elénk tárja.
A mű ábrázolásmódja bátor. Nem elég, hogy a holokausztot képregény formájában tárja elénk, hanem még alakjai is meghökkentők, Spiegelman állatfejű, de embertestű lényekként rajzolta meg őket. A zsidókat nem véletlenül ábrázolta egereknek, hiszen egyrészt a nácik őket eleve ezekhez a kártevő rágcsálókhoz hasonlították, másrészt ezzel utal a szerző arra a folytonos, egérlyukszerű rejtekhelyeken való bujdosásra, amelyben ennek az akkor halálra ítélt népnek része volt, harmadrészt pedig – az előző gondolathoz kapcsolódva – a holokauszt nála egy hatalmas macska-egér játék metaforája. A rejtőzködő zsidók mindössze élelemért hagyták el rejtekhelyeiket, ám előbb utóbb a nácik kezére kerülve, óhatatlanul az ő játékszereikké váltak. Egyesek az állatfigurák miatt Aesopus állatmeséinek, vagy Orwell Állatfarmjának örökségét vélik felfedezni ebben a műben, ám a Maus ezektől eltérően életrajzi ihletésű, körültekintő és alapos adatgyűjtésen alapuló, realisztikusságra törekvő mű. Letaglózó hatását erősíti az a három fénykép is, amelyeket Spiegelman a rajzolt képek között helyezett el. Ezeket felfedezve döbben csak igazán tudatára az olvasó, hogy az, amit a kezében tart, valódi emberek valódi (szenvedés)története. A három kép az apáé, Vladek, az anyáé, Anja, valamint egy soha meg nem ismert, a háborúban elhunyt báty, Richieu fényképei.
Az első rész, amely a nyolcvanas években jelent meg, Az apám eret vág a történelmen címet kapta. Ebben az 1930-as évektől 1944 teléig kísérhetjük végig a család történetét. A második részben, az 1991-ben megjelent És itt kezdődtek az én megpróbáltatásaimban pedig elénk tárul Auschwitz minden szörnyűsége és a háború utáni évek. A mű elbeszélésmódja nem lineáris, két (néha több) idősíkon halad a végkifejlet felé. A jelenben a túlélő apa, és az őt megérteni akaró fiú (a szerző) konfliktusa, valamint a rettenet megértésére tett kísérlet és a rajzoló önreflexiója állnak a középpontban. A múltban a csapongva mesélő apa és családjának története, valamint tragédiáik tárulnak fel előttünk. A két történet egymásba fonódva, egymást váltva hozza létre ezt a mélyen személyes, megindító művet. Mindezt úgy, hogy egy másodpercig sem idealizálja hőseit, sőt a háború által lelkileg megnyomorított különc, elviselhetetlen és rasszista (a feketékkel szemben) apát egyszer még gyilkosnak is nevezi az akkor már halott Anja füzeteinek és holmijának elégetése miatt. Lassan azonban megérti, hogy apja ezeket a lelki torzulásokat mind a háború szörnyűségeinek köszönheti, mert hiába élte túl a háborút, az kitörölhetetlen nyomokat hagyott személyiségében. Ebben a műben a szimbolikusan ábrázolt állatalakok lélektanilag jól kidolgozott jellemeket hordoznak.
Art Spiegelman a történések és emberi alakok tekintetében körültekintően járt el. Minden tőle telhetőt elkövetett azért, hogy műve hiteles legyen, ám emellett kihasználta grafikusi tehetségét is, és a rajzok segítségével új jelentésrétegeket vitt képregényébe. Ezáltal lett a Maus több más holokausztról szóló alkotásoknál. Art Spiegelman a Maus elkészítésekor nem csak a szöveg szintjén, hanem grafikai eszközök segítségével is irodalmat alkotott – ebben áll a mű igazi nagysága.