Szegedi Tudományegyetem | Solymosi Bálint

2024. április 24., szerda

Alapértelmezett színséma

Archívum

2005

7. szám - 2005. április 11.

Irodalom

Solymosi Bálint

a vers riasztó szerkezete

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

az imént, mintha kristály
vázát törtem volna össze
(csodálkozó és gyulölködo, vagy
csak ügyetlen fiú barátjáék
fényuzo lakásán), fölnéztem,
odakint, láttam, váratlan
sötét lett s darabjaira
hullott szét a koraest (a makett
éj), ahogy vegyest kigyulladt
reklám-, neon-, csillag- és
lámpafény; a szülok repülni kezdtek
az égen, sál, haj egymást
elozte, aztán már csak a biciklik
sárvédoje, a macskaszem;
mennek, gondoltam, kukoricát

lopni a „téeszcsé"
földjére – tisztára mint egy Chagall
kép (önéletrajzi töredék);
mintha idevártam volna
oket, a konzervszobába, hol
víz, virág még épp' van, de hajtás
mire föl volna…? még álmomban
sem fordult elo velem, hogy
megöl az unalom, kinek az örököse
s közben meg az anya szeretoje
volnék…; vissza
tartott az egyes szám elso
személy, a szabálytalan
szerkezet a költeményben