2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2005  --  14. szám - 2005 szeptember 26.  --  Katedra
Egy eurázsiai lélek
Az indiaiak négy szakaszra bontják az életet. Én lassan a harmadikba lépek. Ez az a korszak, amikor az embernek már nem a maga fejlődésére, a családja, a gyermekei boldogulására kell gondolnia, hanem egy tágabb közösségére – tartja a hatvanéves Wojtilla Gyula. A neves indológussal folytatott, éjszakába nyúló beszélgetésünk rövid lenyomatát találja alább a kedves olvasó.
Tizenévesen határozta el, hogy Indiára teszi fel az életét. Az ehhez hasonló tinédzserkori szerelmek ritkán teljesednek be. Mivel varázsolta el ez a romantikus, ám elérhetetlennek tűnő világ?
– Harmadikos gimnazista voltam, amikor megfogalmazódott bennem, hogy Indiával szeretnék foglalkozni. Ebben természetesen nagy szerepe volt a tanáraimnak is. A latintanárnőm olyan romantikussá tudta tenni számunkra az ókori világot, hogy már szinte elképzeltük, hogy mi is benne élünk a görögökkel, rómaiakkal együtt. Ő mondta nekem először, hogy érdekes lenne megismerkednem a keleti nyelvekkel. Elvállalnám-e, hogy megtanulok szanszkritul, kérdezte. Azt is hozzáfűzte, hogy nem lesz könnyű dolgom, mert nagyon nehéz nyelv. Igazából ez volt, ami megragadott. Szerintem nagyon helyes, ha egy tizenhat éves fiatalember azzal a kérdéssel kezd valamibe, hogy nézzük, mi a legnehezebb? Egy kicsit talán tudattalanul választottam, de a nehézség kihívása magával ragadott.
Ráadásul akkoriban két remek könyv jelent meg Indiáról. Az egyik Baktay Ervin India művészete című gyönyörű albuma volt. Akkor még kevés képanyag jutott el hozzánk, a televízió is gyerekcipőben járt, ezért a több száz képet tartalmazó kötet nagyon megragadta a fantáziámat. Szintén akkortájt jelent meg egy nagyon jó mesegyűjtemény a népek meséi sorozatban, az volt a címe, hogy a Hulladémon huszonöt meséje. Már önmagában a Hulladémon név elvarázsolt. Így találkozott bennem a rendkívül nehéz szanszkrit nyelv és India romantikája.
Hányan beszélnek ma Magyarországon szanszkritul?
– Bár mostanság újra tanítanak beszélt szanszkritot is, nem szabad elfelejteni, hogy ez holt nyelv, akár a latin. Most nagy az érdeklődés a keleti vallások iránt, ezért több rövid tanfolyam is indult, úgyhogy azt mondhatom, elég sokan beszélik. Több tucat ember tanul, közülük talán húszan boldogulnak el a szanszkrit szövegekkel. Persze az is kérdés, hogy mit értünk nyelvtudáson. Én sok mindent olvastam, de ha teljesen ismeretlen dolgokkal kerülök szembe, akkor bizony zavarba lehet hozni. De ez nem szégyen. Babits Mihály, aki latint tanított, azt írta valahol, hogy soha sem tudunk annyira megtanulni latinul és görögül, hogy szórakozásból olvassunk. Mindig próbára tesz minket egy-egy szöveg. Az elmúlt néhány ezer év azért csak számít valamit. Nem beszélve arról, hogy nem is átlagos emberek írták azokat a szövegeket, néha direkt csapdákat rejtettek el bennük.
Úgy tűnik, a csapdák nem szegték kedvét, hiszen a gimnáziumot befejezve indoeurópai szakra jelentkezett.
– Az a legfontosabb dolog, hogy húszéves kora körül az ember hozza szinkronba a lehetőségeit és a képességeit. Én 1960-ban kezdtem az egyetemi tanulmányaimat, amire most azt szoktuk mondani, hogy nehéz évek voltak. Igaz, hogy zárt világban éltünk, korlátozottak voltak a technikai feltételek is, a magyar oktatáspolitikában azonban létezett egy olyan irányzat, amely pártolta a keleti nyelvek tanítását, és a legjobb erőket állították rá erre a feladatra.
Én az indoeurópai szakot a történelem mellé fő szakként vehettem fel. Szanszkritot, óperzsát és hindit tanultunk. Mivel csak négyen voltunk az évfolyamban, az Indiából érkezett lektorok nagyon sokat foglalkoztak velünk. Rozsnyai Bálint tanár úr volt az egyik csoporttársam, és ő egy kicsit könnyebb helyzetben volt, mint én, mert beszélt angolul, és úgy is megértethette magát a lektorokkal. Akkoriban én még csak németül beszéltem, ezért nekem a hindire kellett hagyatkoznom.
Én vallásos, modern vallásos ember vagyok. Fotó: Segesvári Csaba
Wojtilla Gyula
1945-ben született Budapesten, egyetemi tanulmányait az ELTE történelem-indológia szakán végezte. 1970-ben lépett a Magyar Tudományos Akadémia állományába, 1983 és 1992 között az Akadémiai Könyvtár vezetőjeként tevékenykedett. 1992-től az SZTE Ókortörténeti Tanszékének tanszékvezetője. Öt évet töltött Indiában, először ösztöndíjasként, a Banaras Hindu University-n végzett kutatómunkát, 1980 és 1983 között a Delhi Egyetem tanára volt. Ma már mintegy 180 tudományos publikáció fűződik a nevéhez, köztük több könyvet, és számtalan a legnevesebb hazai és külföldi folyóiratban megjelent tanulmányt és recenziót jegyez. 1975 óta rendszeresen vesz részt nemzetközi konferenciákon, illetve tart előadásokat a külföldi egyetemeken.
 
 
Néhány évvel az egyetem után próbálhatta ki magát először anyanyelvi környezetben.
– Volt egy államközi csereszerződés is, ami lehetővé tette, hogy ösztöndíjjal kilátogassunk Indiába. Megvették a repülőjegyet, biztosították a napidíjat és a szállást, szóval nem volt sok gondunk. Ráadásul mi választottuk meg, hogy hova szeretnénk menni. Én Benáreszt választottam, mert az olyan a hinduknak, mint a muszlimoknak Mekka. Az egyik legrégebbi Gangesz-parti város a legtöbb templommal, zarándoklatokkal, és nem mellékesen nagyon jó egyetemmel.
Indiában akkortájt igen forró volt a talaj. Egymást érték a vallási villongások, tömegmészárlások. Nem féltette az életét?
– Én ezeket testközelből láttam, mert gyakran az orvosi egyetem előtti fűre terítették ki a szörnyen megcsonkított áldozatokat. Átéltem utcai harcokat, kijárási tilalmat, vallási közösségek közötti véres leszámolást, de akkor úgy éreztem, hogy nem vagyok közvetlen életveszélyben. Ők sem gondolták azt, hogy nekem bármi közöm lenne a dolgaikhoz. A kasztrendszerben mindenkit beskatulyáznak valahová, én pedig kaszton kívüli, vagyis barbár voltam. Ennek megvoltak a maga előnyei és hátrányai. Tőlem például bizonyos emberek soha nem fogadtak volna el ételt, vagy nem jöttek volna el velem ebédelni. Egyszer viszont megszomjaztam, és indiai barátommal megálltunk egy utcai teaárusnál. Amikor megkérdeztem, kér-e teát, azt válaszolta, hogy ő magas kaszthoz tartozik, nem iszik egy ilyen embernél az utcán, de én nyugodtan ihatok, mert én barbár vagyok. A barbárságom bizonyos védettséget jelentett a vallási csatározások idején. De ma már óvatosabb lennék.
Európán belül is gondot okozhat egymás megértése, a nemzeti kultúrákhoz alkalmazkodni nehéz, néha szinte lehetetlen. Gondolom, Indiában keményen meg kellett küzdenie, hogy befogadják.
– Indiában nem lehet beilleszkedni. Munkakapcsolatba lehet velük kerülni, de a kasztrendszer és a gyarmati rendszer hagyományai elevenen élnek, és mindkettőnek sok káros következménye van. Mindenki alá- vagy fölérendelt viszonyban van, ezért sem udvariasnak nem kell lenni, sem hálásnak. Ha én vagyok felül, akkor nekem ez jár, ha alul vagyok, akkor pedig megteszem, amit muszáj, és befogom a számat. A kaszton belül is a pozícióktól és kortól függő hierarchia uralkodik.
Annak ellenére, hogy barbárnak tartották, meghívták a Delhi Egyetemre.
– Három évig álltam a Delhi Egyetem alkalmazásában, egy államközi csereegyezmény keretében. Az Európai Nyelvek és Kultúrák Intézetében dolgoztam, ahol a fontos európai nyelveket oktatták. Köztük volt a magyar is. Kultúrtörténetet, irodalmat, történelmet tanítottam, még Ady-verseket is olvastunk.
 
Abhivadana
Az abhivadana szanszkrit kifejezés. Tiszteletteljes köszöntést jelent, különösen egy tanár köszöntését a tanítványai vagy a tisztelői által.
Az Abhivadana című kötet a hatvanéves Wojtilla Gyula indológus-ókörtörténész professzort, a SZTE BTK Ókortörténeti Tanszékének vezetőjét köszönti. A tanulmánygyűjteménnyel több mint harminc szerző köszönti tiszteletteljesen a professzort. Tanítványok és tisztelők. Kollégák és barátok. Hosszú és veretes névsor Apor Évától Berta Árpádig, Fodor Istvántól Fried Istvánig, Maróti Egontól Róna-Tas Andrásig, Szörényi Lászlótól Zimonyi Istvánig – hogy csak néhány nevet említsünk. A kötet széles spektrumát, tudományos sokszínűségét mi sem jelzi jobban, minthogy egyaránt megjelennek benne az indológia, a turkológia, a japanisztika, a sinológia, a mongolisztika, az iranisztika, a klasszika-filológia, a szlavisztika, a régészet, az irodalomtörténet, az összehasonlító irodalomtudomány, a magyar nyelvészet, az ókortörténet, a steppetörténet és a középkortörténet legújabb kutatási eredményeit bemutató cikkek és tanulmányok. Természetesen nem hiányozhat a könyvből Wojtilla Gyula szakirodalmi munkásságnak bibliográfiája sem.
Az Abhivadana az Ókortörténeti Tanszék kiadványaként jelent meg idén nyáron. Megjelenését támogatta az SZTE BTK, illetve a Szegedért Alapítvány. A kötetet Felföldi Szabolcs szerkesztette.
 
Tudták egyáltalán az indiai diákok, hogy a világ melyik szegletében él ez a nagyvárosnyi nemzet?
– Nem nagyon tudtak Magyarországról. Nekik összemosódott Európa, úgy tekintettek rá, mint Ázsia egy félszigetére. Úgy látták, hogy vannak az angolok, és vannak a másfajta fehér emberek. Tapasztaltam azonban valami rejtélyes, tudatalatti szimpátiát a magyarok iránt. Ha megtudták, hogy a magyarok keletről érkeztek Európába, akkor felébredt bennük valami régi rokonságérzet, ami ugye nem valós rokonság, de érezhető volt. Másképp kezeltek, mint például egy franciát vagy egy csehet. Többször meghívtak, hogy tartsak előadást a magyar őstörténetről.
Igazi európai vagyok, de otthon érzem magam a Kelet világában is – nyilatkozta egy interjúban. Ehhez két lélek kell?
– Nem. Az indiaiak gyakran megkérdezték tőlem, hogy én tényleg eszem-e húst, tényleg iszom-e bort? Mondtam, hogy igen, hiszen európai vagyok, és úgy érzem, ezek nélkül nehéz lenne az élet. De ha nincs erre módom Indiában, akkor sem keseredem el, könnyedén lemondok róluk, és nem panaszkodom. Kétféle módon tudok élni. Bármikor Indiába mentem, egy fél nap után teljesen otthon éreztem magam. Pedig nem könnyű. A hőség szinte elviselhetetlen, iszonyú tömeg van, és az a rettenetes nyomor. Az emberről letépik a ruhát a koldusok, leprások. Ezeken pár óráig megrendülök, de egy idő után úgy érzem, hogy én is egy pont vagyok a tömegben, nem vagyok idegen. Ez megfoghatatlan lelki dolog.
Én vallásos, modern vallásos ember vagyok, aki keresztény, de nyitott a hinduizmus felé. Ezt sem a hindu, sem a muszlim barátaim nem rótták fel nekem soha, mert megértem őket. Ha a lélekvándorlásról beszélek az előadásaimon, nem úgy adom elő, mint egy bizarr dolgot, hanem mint egy erkölcsi kérdést. Az indiaiakat az tartja vissza bizonyos dolgoktól, hogy félnek az újjászületéstől. Nem akarnak egy rossz születés áldozatává válni. Én persze nem hiszem, hogy valaki emlékszik az előző életére, arra azonban fel szoktam hívni a figyelmet, hogy mi itt Európában úgy tartjuk, hogy egyszer élünk, és ez az élet vagy jó, vagy nem. Hogyan lehet megmagyarázni, ha egy kisgyerek rákos lesz? Hogyan lehet megmagyarázni, ha valaki sokgyerekes, halmozottan hátrányos helyzetű családba születik, és végig kell gürcölnie az életét? Nem tudjuk megmagyarázni. Az indiaiak megpróbálnak választ adni ezekre a kérdésekre, és a válaszaik már több ezer éve hitet adnak az embereknek.
Gyakran megdöbbenti az európaiakat, hogy az indiaiak életéből hiányzik a részvét, a segítség. Ha valaki rosszul van, haldoklik, akkor ők úgy közelítik meg a kérdést, hogy most eljött az ő órája, meghal. Nekem viszont ebbe nem kell beleszólnom. Ezen a téren a buddhisták és a hinduk között nincsen jelentős különbség.
Ha mindent megért, tud még hinni valamiben?
– Hiszem, hogy annyit ér az ember, amennyi értéket az életébe rak. De azzal is tisztában vagyok, hogy könnyű nekem, aki viszonylag jó körülmények közé születtem, jó egyetemre jártam. Megvalósíthatom önmagam. Marad viszont a feloldhatatlan kérdés: egy afrikai, sokgyerekes, esetleg AIDS-es családba születő gyermek vajon hogyan valósíthatja meg önmagát?
Csécsi László

tanter_230x154.png

Címkék

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Szorgalmi időszak 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Education period 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak a 2023-2024/2. félévben
    február 12. - május 18.
  • 2023/2024-II. félév Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.

Gyorslinkek

Bezár