Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Az utóbbi években egyre gyakrabban kerülnek a közvélemény homlokterébe a fogyatékkal élők problémái. Hangzatos szólamokat lehet hallani a témában, de hogy mi valósul meg a gyakorlatban, azt csak a szakemberek és az érintettek érzik. Mi valósul meg?
– Minden társadalom fejlettségének egyik fokmérője, hogy hogyan bánik a rászorulókkal. A sajátos nevelési igényű, vagy a régebben használt kifejezésekkel „fogyatékossággal – akadályozottsággal – sérüléssel” élő gyermekek fejlesztésével foglalkozó tudományterületnek és gyakorlatnak az egyes országokban különböző hagyományai, és bizonyos fokig eltérő értelmezései vannak. Magyarországnak még számos hiányossággal kell szembenéznie, de a magyar gyógypedagógiában is élnek a tevékenység megújulásának törekvései. Elindult egy szemléletváltás a társadalmunkban, melynek az a célja, hogy a speciális igényeket támasztó embereket ne hagyjuk magukra a problémáikkal, ne fosszuk meg őket az élet lehetőségeitől. A hétköznapi értelemben használatos „fogyatékos” kifejezést személy szerint én nem szeretem, mert a deficitet helyezi előtérbe, holott lehet, sőt nemcsak lehet, biztos, hogy olyan értékekkel is rendelkeznek az érintettek, melyekkel mások nem. Ezek az értékek is egyre közismertebbek, pl. a nagyfokú monotóniatűrés, a szeretetteljes és megértésre törekvő nyíltság, de számtalan más példát is hozhatnék. Közismert, hogy vannak olyan értelmileg akadályozott fiatalok, akik gyönyörű „kis remekműveket” tudnak készíteni természetes anyagokból (faliszőnyegek, kosarak, stb.), melyet egy átlag ember nem tudna elkészíteni, ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ki miben fogyatékos?
– Úgy tűnik az elmúlt néhány évtizedben kisebb jelentőséget tulajdonítottunk ezeknek a kérdéseknek, mint amennyit érdemelnének. Gondolja, hogy most egy pozitív változás elején tartunk?
– A gyógypedagógia független a politikai rendszerektől, hiszen minden rendszerben vannak igaz ügyek, melyeket becsülettel lehet szolgálni. A gyógypedagógiát én ilyen ügynek tartom. A szakembernek küldetése van, hiszen ő találkozik elsőként a speciális igényű gyerekek problémáival, és neki kell rányitnia az emberek szemét a fogyatékkal élők világára is. Ez nem kis feladat, hiszen az előítéletek nagyon mélyen gyökereznek a közgondolkodásban. Csak úgy segíthetünk a rászoruló gyerekeken, ha elfogadjuk őket, és segítjük a beilleszkedésüket. A fogyatékos emberek problémáit nem zárhatjuk ki a világunkból, nem hagyhatjuk őket egyedül a gondjaikkal. Szerencsére történtek már komoly előrelépések e téren, gondolok itt a közoktatási törvényre, a fogyatékosságügyi programra, az esélyegyenlőségi törvényre.
Mindezek okaként országszerte nagy igény mutatkozik olyan szakemberekre, akik speciális igényű gyermekek, fiatalok és felnőttek fejlesztését körültekintően és felkészülten tudják megoldani. A budapesti gyógypedagógus-képzés nem tudta lefedni ezt az országrészt, és sajnálatos tény, hogy az ott végzettek nem nagyon jöttek az országnak ebbe a részébe. Már ez a tény is alátámasztja, hogy szükséges a gyógypedagógus képzés Szegeden. A gyógypedagógiai intézetek és iskolák rákényszerültek arra, hogy dolgozóikat kiképeztessék a gyógypedagógia szakterületén. Ismereteim szerint jelenleg is magasnak mondható a szakemberhiány, ugyanis a rászoruló gyermekek száma nem csökken. Ebben a régióban, Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében különösen nagy igény mutatkozott arra, hogy gyógypedagógus szakemberek álljanak az iskolák rendelkezésére, hogy a különböző igényekkel rendelkező tanulók szükségleteit szakmailag ki tudják elégíteni. Mindhárom megye főjegyzője szándéknyilatkozatban is kifejezte azt, hogy jónak látnák, ha Szegeden beindulna a gyógypedagógus képzés. Tudomásom szerint Illyés Sándor a Bárczi Gusztáv Tanárképző Főiskola volt főigazgatója, Galambos Gábor egyetemi tanár a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Főigazgatója, Varga István Főiskolai tanár – főiskolánk neveléstudományi Tanszékének akkori vezetője, valamint Gácser József főiskolai tanár, nyugalmazott tanszékvezető beszélgettek először arról, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy a gyógypedagógus képzés Szegeden beindulhasson, és nyomban hozzáláttak ahhoz a temérdek munkához, ami megelőzte a szak megszületését.
– Bár amint az előbbiekből kiderül, van igény a gyógypedagógusokra, egy önálló szak elindítása akkora feladatok elé állítja az intézményeket, hogy nem mindenki tud belevágni.  Talán ez az oka, hogy az országban csupán három helyen, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán, a Szegedi Tudományegyetemen, valamint Kaposváron képeznek gyógypedagógusokat.
– A szak megszületésekor már évtizedes múltra tekintett vissza a szegedi gyógypedagógiai gondolat, hiszen az általános pedagógia szak keretében már korábban is oktattunk általános gyógypedagógiai tárgyat. Örömmel tapasztaltuk, hogy a pedagógia szakos hallgatókat érdekli a gyógypedagógia, ezért is döntöttünk úgy, alkalmazkodva az igényekhez, hogy önálló szakként indítjuk el. Januárban volt a diplomás képzésre jelentkező hallgatóink záróvizsgája, és büszkén állíthatom a vizsgabizottság véleményére alapozva, hogy nagyon színvonalas tudásról tettek tanúbizonyságot. A záróvizsga arról győzött és erősített meg minket, hogy modern, naprakész ismereteket oktatunk. Persze még koránt sem értünk el minden célunkat. Azon igyekszünk és dolgozunk, hogy gyökeret verjen a gyógypedagógus-képzés Szegeden. A fejlesztő pedagógia irányába is szeretnénk elmozdulni, és a különböző részterületek oktatását is hangsúlyozottá kívánjuk tenni. Jelenleg közel ötszáz hallgató tanul nálunk a tanulásban akadályozott gyerekekkel és értelmileg akadályozott gyerekkel foglalkozó szakjainkon. A tantervünk nagyrészt megegyezik az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolai Karéval.
Mára elértük, hogy a speciális intézmények és az iskolák is hozzánk küldik az alkalmazottaikat, ebből is arra következtethetünk, hogy van igény a képzésünkre. Sokan vannak, akik már évek óta dolgoznak gyógypedagógiai intézetekben, de még nincsen képesítésük, ők másoddiplomás képzésre érkeznek hozzánk. Nekik rengeteg tapasztalatuk van a speciális igényű gyerekek oktatása terén, mi tudatosabbá, megalapozottabbá, és pedagógiailag felkészültebbé tesszük a munkájukat.

A gyógypedagógia független a politikai rendszerektől, hiszen minden rendszerben vannak igaz ügyek. Fotó: S. Cs.

Varga Imre 1951-ben született, Komádiban. 1977-ben végzett a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán, majd Budapesten oligofrén pedagógiai szakos gyógypedagógiai tanári diplomát szerzett. 1994-ben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola- Iskolai menedzser és tantervfejlesztő tanári szakát kitüntetéses oklevéllel végezte el. 1993-1995 Budapesti Műszaki Egyetem – közoktatás vezetői szak, pedagógiai szakvizsga. 1999-2001 Miskolci Egyetem Regionális Gazdaságtudományi Kar Terület és településfejlesztési menedzser szak. 1978-86 Békés Megye Képviselőtestülete Egyesített Gyermekvédelmi és Gyógypedagógiai Intézete, igazgatóhelyettes, internátus vezető. 1986-tól: Békés Megye Képviselő-testülete Egyesített Gyermekvédelmi és Gyógypedagógiai Intézete, első számú vezető, intézeti igazgató. 2003 augusztus 1-jétől a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai karán főiskolai adjunktus.

 

– A szakok akkreditációjának egyik sarokköve a tanári kar felkészültsége. Gondolom Szegeden nem okozott nehézséget az oktatók verbuválása.
– Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a fő tantárgyfelelősök a szakma és az elmélet jeles képviselői. Persze nem kellett nulláról indulnunk, hiszen a neveléstudományi tanszéken, melynek szervezeti keretein belül működik a gyógypedagógiai szakcsoport, már voltak felkészült minősített oktatóink, és nagy segítséget jelentett az is, hogy az egyetem más területein dolgozó munkatársai (itt emelném ki Mihály András professzor nevét) felkarolták, és magukénak érezték a gyógypedagógia képzés ügyét, szívesen kapcsolódtak be a munkánkba. A fennmaradt üres oktatói helyeket a Bárczi Gusztáv Főiskola óraadóival töltöttük ki. Az elkövetkezendőkben nagyon fontos feladatnak tartom - saját munkámat érintően is – a gyógypedagógiai szak tartalmi és szervezési munkáinak koordinálása mellett a minősített oktatók számának növelését. Ennek megvalósításához a főiskola főigazgatóságának támogatását élvezzük.
A Neveléstudományi Tanszék az elmúlt három évben nagyon szép szakmai anyaggal segíti a képzést, gondolok itt Mihály András Anatómia, Gergely Jenő A gyógypedagógia pedagógiai-pszichológiai kérdéseiről, Gácser Magdolna A pszichiátria alapjai, Stefan Vasek A speciális pedagógia alapjai című könyvére, és nem hagyhatom ki Gácser József szerkesztette antológiákat sem. Megjegyzem, hogy folyamatban van további gyógypedagógiai munkák szerkesztése, megjelentetése is, a könyvtárunkban pedig a legmodernebb gyógypedagógiai szakirodalom áll a hallgatók rendelkezésére.
Néhány nap múlva vendégünk lesz a Prágai Egyetem Dékánja és Pro Dékánja, valamint Stefan Vasek a gyógypedagógia – szlovák nyelvhasználatban a speciális pedagógia – vezető egyetemi professzora a Pozsonyi Komensky Egyetemről. Bízunk abban, hogy egy gyümölcsöző együttműködést tudunk kiépíteni egymás eredményeinek megismerésével, és felhasználásával. 2004. május 6-án a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar és a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottsága  Neveléstudományi – Pszichológiai Szakbizottsága nemzetközi konferenciát tartott – a gyógypedagógiai képzés elméleti és gyakorlati igényei címmel. A néhány évvel ezelőtt indult gyógypedagógus-képzés irányítói, oktatói és a partnerintézményei bevonásával áttekintést adott néhány aktuális tudományos és gyakorlati kérdésről. A Dél-Alföldi Régiók gyógypedagógusai, a hallgatók, valamint a kar munkatársai megtöltötték az Akadémiai Bizottság Dísztermét, és nagy érdeklődéssel hallgatták az előadásokat. A konferencia szünetében a gyógypedagógiai iskolák, intézmények munkájából kiállítást láthattak a résztvevők, az előadók pedig a tanulók munkáiból kaptak emléket. Május első napjaiban ismét szervezünk gyógypedagógiai konferenciát. A képzést segíti a neveléstudományi tanszéken belül megalakult Gyógypedagógiai Kutatócsoport folyamatos munkája is.
– A gyógypedagógia nem könyvtárban elsajátítható tudomány. Milyen gyakorlati lehetőségeik vannak a hallgatóiknak?
– Nagy hangsúlyt fektetünk a gyakorlati képzésre, hiszen a leendő gyógypedagógus ott találkozik először azokkal a gyermekekkel, akiket a későbbiekben fejleszteni fog. Rendkívül széles a kapcsolatrendszerünk. A gyakorlóhelyeink az ország nagyobb intézeteiből, iskoláiból kerülnek ki. Együttműködési megállapodást kötöttünk többek között békés, békéscsabai, magyarbánhegyesi, tarhosi, makói, hódmezővásárhelyi, kecskeméti, kiskunhalasi, kiskunfélegyházi, szolnoki, homoki, debreceni, gyulai, szentesei, ceglédi, orosházi, szegedi és nyíregyházi intézményekkel. Sőt, Zalaegerszeg környékéről olyan sokan jelentkeztek, hogy ott külön csoportot indítottunk, az ottani hallgatóink csak vizsgázni járnak Szegedre. Lehetővé tettük azt is, hogy a gyógypedagógiai intézetekből küldött hallgatók munkahelyükön végezzék gyakorlatukat, de a zárótanításukat a főiskolánk képviselője vezényli le.
A gyakorlaton dől el, hogy a hallgatók rendelkeznek-e a másság elfogadásának a képességével, vagy nem Ez csak nehezen tanítható, inkább az ember személyiségéből ered. Nem haragszom arra, aki nem fogadja el a másságot, de ő ne ezt a pályát válassza. A sajátos nevelési feladatokhoz nem olyan szakemberekre van szükség, akik sajnálattal fordulnak a gyerekekhez, hanem olyanokra, akik szeretik őket, és mindig pozitív választ tudnak adni a problémáikra. A munkánk célja úgy nevelni, tanítani és művelni a sérülteket és a speciális módszereket igénylőket, hogy azok képesek legyenek viszonylag teljes értékű életet élni.